Beépült a közbeszédbe a magyar feltalálók zsenialitása és a hazai vállalkozók elpusztíthatatlansága. Mégis, elenyésző számú tudásintenzív technológiára épülő hazai vállalkozást találunk. Vajon a feltalálóink nem zseniálisak, a vállalkozóink ügyetlenek, vagy a tőkehiány a felelős mindezért?
Az elmúlt években több mint 130 milliárd forint kereste a helyét kockázati tőke formájában, hogy innovatív vállalkozásokat segítsen piacra jutni. Saját tapasztalatok és más befektetőkkel folytatott beszélgetések alapján viszonylag koherens kép körvonalazódik a hazai vállalkozások működéséről, innovációs képességéről. Sajnos ma a tőkehiány a legkisebb nehézség, amivel a cégek szembesülnek. A probléma valódi forrása a hazai vállalkozások alacsony implementációs képességében keresendő. Az, hogy egy új technológia hogyan válik termékké, majd miként jut a piacra, sokszor éppen olyan összetett probléma, mint a technológia feltalálása. A problémák legnagyobb része úgynevezett „soft” tényező, ami képzéssel, tudástranszferrel orvosolható lenne.
Az első gond a hazai piac mérete. Minél innovatívabb egy technológia, annál kevesebb idehaza a szóba jöhető ügyfél. Ráadásul azok is árérzékenyek, és nagyon kevéssé nyitottak az új iránt. Emiatt ezeknek a cégeknek nincs itthoni piacuk, azonnal a világpiacon kell helyt állniuk. Ez persze erősebbé is tesz, ám azonnal egy olyan magas akadályt állít a cégek elé, amit sokan nem tudnak megugrani. Nem tudják kihasználni a helyi kapcsolatokat, a korábbi projektekben szerzett bizalom üzletfejlesztő hatását. A multinacionális vállalatok hazai leányai sem segítenek, többjük nem rendelkezik megfelelő jogosultsággal egy, a központitól eltérő technológia kipróbálására.
A második nagy problémakört a menedzsmenthiányosságok jelentik, ezen belül is elsőként a vevői igények megértése. Ahogy egy nemzetközileg is sikeres, hazai informatikai cég korábbi műszaki vezetője mondta, a hazai termékfejlesztés „a saját köldökét nézi”. Nem azt vizsgálja, hogy mi kell a vevőnek, hanem azt, hogy ő mit gondol a vevő igényeiről. Mások annyira félnek ötleteik ellopásától, hogy a vevővel csak akkor akarnak beszélni, amikor a termék már készen van. Ezt tetézi a hazai cégek hosszú fejlesztési ciklusa: mire a technológiából termék lesz, az már csak sokadikként jelenhet meg a piacon. Az uniós pályázatok, amelyekre a legtöbben támaszkodni szeretnének, éppen ezen a ponton rontanak a helyzeten, jelentős adminisztrációval terhelik az amúgy is humánerőforrás-hiányos céget.
Ugyanígy gondot okoz a cég és a termék piaci helyzetének téves felmérése. Azok közül a vállalkozók közül, akikkel az elmúlt években volt szerencsém találkozni, a legtöbbnek maximum homályos elképzelései voltak terméke helyettesítőiről és versenytársairól, illetve azoknak a célpiacokon megszerzett pozíciójáról. A téves piaci helyzetértékelés sok esetben vezet önbizalomhiányhoz, rossz piaci stratégiához. A magyar cégek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a termékére csak akkor van igazi igény, ha az olcsó. Olyan árazással próbálnak megjelenni a piacon, ami amellett, hogy szinte lehetetlenné teszi a vállalkozás életképességét, a vevő szemében egyes esetekben erősen csökkenti annak ázsióját.
A harmadik gondot a megfelelő szakemberek hiánya jelenti. Itt nem is csak az elvándorlásra kell gondolni. A hazai ipar kilencvenes évekbeli leépülésével bizonyos tudások egyszerűen eltűntek, elavultak. Sok szektorban nincs olyan ember, aki az elmúlt években végbement technológiai változásokat követte volna. Ez különösen a komolyabb gyártástechnológiát, anyagismeretet igénylő ágazatokban jelentős hátráltató tényező. Ha egy társaság ezen túl is jutott volna, beleütközik a hazai értékesítési ismeretek hiányába. Az egy-egy speciális iparágban tájékozódni, több nyelven beszélni képes, a szektort értő értékesítő ritka, mint a fehér holló.
A változáshoz alapvetően át kellene alakítani a hazai gazdaságfejlesztési koncepciókat, a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a termékek piacra jutását segítő képzésekbe, infrastruktúrába. Folytatni kell emellett a korábban megkezdett, a privát szereplők bevonására épülő, nem tisztán állami hátterű kockázatitőke-programokat. A hatás hólabdaszerű: a sikeres vállalatoknál szocializálódott munkatársak, vállalkozók segítségével képesek lesznek újabb, hasonló cégeket létrehozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.