Nem csak pénz kell

Beépült a közbeszédbe a magyar feltalálók zsenialitása és a hazai vállalkozók elpusztíthatatlansága. Mégis, elenyésző számú tudásintenzív technológiára épülő hazai vállalkozást találunk. Vajon a feltalálóink nem zseniálisak, a vállalkozóink ügyetlenek, vagy a tőkehiány a felelős mindezért?

Az elmúlt években több mint 130 milliárd forint kereste a helyét kockázati tőke formájában, hogy innovatív vállalkozásokat segítsen piacra jutni. Saját tapasztalatok és más befektetőkkel folytatott beszélgetések alapján viszonylag koherens kép körvonalazódik a hazai vállalkozások működéséről, innovációs képességéről. Sajnos ma a tőkehiány a legkisebb nehézség, amivel a cégek szembesülnek. A probléma valódi forrása a hazai vállalkozások alacsony implementációs képességében keresendő. Az, hogy egy új technológia hogyan válik termékké, majd miként jut a piacra, sokszor éppen olyan összetett probléma, mint a technológia feltalálása. A problémák legnagyobb része úgynevezett „soft” tényező, ami képzéssel, tudástranszferrel orvosolható lenne.

Az első gond a hazai piac mérete. Minél innovatívabb egy technológia, annál kevesebb idehaza a szóba jöhető ügyfél. Ráadásul azok is árérzékenyek, és nagyon kevéssé nyitottak az új iránt. Emiatt ezeknek a cégeknek nincs itthoni piacuk, azonnal a világpiacon kell helyt állniuk. Ez persze erősebbé is tesz, ám azonnal egy olyan magas akadályt állít a cégek elé, amit sokan nem tudnak megugrani. Nem tudják kihasználni a helyi kapcsolatokat, a korábbi projektekben szerzett bizalom üzletfejlesztő hatását. A multinacionális vállalatok hazai leányai sem segítenek, többjük nem rendelkezik megfelelő jogosultsággal egy, a központitól eltérő technológia kipróbálására.

A második nagy problémakört a menedzsmenthiányosságok jelentik, ezen belül is elsőként a vevői igények megértése. Ahogy egy nemzetközileg is sikeres, hazai informatikai cég korábbi műszaki vezetője mondta, a hazai termékfejlesztés „a saját köldökét nézi”. Nem azt vizsgálja, hogy mi kell a vevőnek, hanem azt, hogy ő mit gondol a vevő igényeiről. Mások annyira félnek ötleteik ellopásától, hogy a vevővel csak akkor akarnak beszélni, amikor a termék már készen van. Ezt tetézi a hazai cégek hosszú fejlesztési ciklusa: mire a technológiából termék lesz, az már csak sokadikként jelenhet meg a piacon. Az uniós pályázatok, amelyekre a legtöbben támaszkodni szeretnének, éppen ezen a ponton rontanak a helyzeten, jelentős adminisztrációval terhelik az amúgy is humánerőforrás-hiányos céget.

Ugyanígy gondot okoz a cég és a termék piaci helyzetének téves felmérése. Azok közül a vállalkozók közül, akikkel az elmúlt években volt szerencsém találkozni, a legtöbbnek maximum homályos elképzelései voltak terméke helyettesítőiről és versenytársairól, illetve azoknak a célpiacokon megszerzett pozíciójáról. A téves piaci helyzetértékelés sok esetben vezet önbizalomhiányhoz, rossz piaci stratégiához. A magyar cégek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a termékére csak akkor van igazi igény, ha az olcsó. Olyan árazással próbálnak megjelenni a piacon, ami amellett, hogy szinte lehetetlenné teszi a vállalkozás életképességét, a vevő szemében egyes esetekben erősen csökkenti annak ázsióját.

A harmadik gondot a megfelelő szakemberek hiánya jelenti. Itt nem is csak az elvándorlásra kell gondolni. A hazai ipar kilencvenes évekbeli leépülésével bizonyos tudások egyszerűen eltűntek, elavultak. Sok szektorban nincs olyan ember, aki az elmúlt években végbement technológiai változásokat követte volna. Ez különösen a komolyabb gyártástechnológiát, anyagismeretet igénylő ágazatokban jelentős hátráltató tényező. Ha egy társaság ezen túl is jutott volna, beleütközik a hazai értékesítési ismeretek hiányába. Az egy-egy speciális iparágban tájékozódni, több nyelven beszélni képes, a szektort értő értékesítő ritka, mint a fehér holló.

A változáshoz alapvetően át kellene alakítani a hazai gazdaságfejlesztési koncepciókat, a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a termékek piacra jutását segítő képzésekbe, infrastruktúrába. Folytatni kell emellett a korábban megkezdett, a privát szereplők bevonására épülő, nem tisztán állami hátterű kockázatitőke-programokat. A hatás hólabdaszerű: a sikeres vállalatoknál szocializálódott munkatársak, vállalkozók segítségével képesek lesznek újabb, hasonló cégeket létrehozni.