Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésekor számos szakértő azt gondolta, hogy a Fidesz majd makropénzügyi szempontból fenntarthatatlan fiskális politikát folytat. Ennek következménye pedig belátható időn belül ugyanúgy politikai kudarc lesz, mint ahogy az a korábbi kormányzat esetében történt. Ehhez képest a költségvetési stabilitás a Fidesz-kormányzat gazdaságpolitikájának egyik sarokköve lett. Ez azzal együtt igaz, hogy a kiadások szerkezetében visszatükröződő gazdaság- és társadalompolitikai preferenciák joggal bírálhatók. Mindenesetre az alacsony hiány és az apránként mérséklődő államadósság miatt a kormány politikáját korábban gyanakvással szemlélő nemzetközi hitleminősítők, illetve általában az üzleti világ is egyre kevésbé kritikus a kormány költségvetési politikájával szemben.
Ebben a modellben kulcsszerep jut az adóhatóságnak. Így kellemetlenül érintették a kormányt a NAV működésének elmúlt években napvilágra került visszásságai, amelyek közül a komoly amerikai kormánykritikát is kiváltó, végül az adóhivatal egykori elnökének menesztéséhez vezető korrupciós botrány volt a legsúlyosabb. Holott az adóhatóság a magyar állami intézmények között nem számít különösen népszerűtlennek, és az elmúlt években viszonylag sikeresen járult hozzá az előirányzott adóbevételek teljesítéséhez.
De miért is fizet adót a magyar lakosság, és miért adóznak a vállalkozók? Adófizetésünk általában kétféle motivációra vezethető vissza: vannak, akik önkéntes alapon, és vannak, akik a hatósági szankcióktól való félelem miatt adóznak. Amikor önkéntes alapon fizetünk adót, akkor belátjuk, hogy az adóbevételek szükségesek a közösségi szolgáltatások biztosításához, így súlyosabb fenyegetések nélkül is hajlandók vagyunk adózni. Ha az adómorálunk gyenge, akkor a kormányzatok adóbevételeinek biztosításához hatalmi típusú adóhatósági fellépés szükséges. Az állampolgárok és a vállalkozók természetesen minden társadalomban sokfélék, és az optimum megtalálása könnyebb az északi társadalmakban, ahol az állampolgárok és a közhivatalok viszonya alapvetően a bizalmon alapul. Nehezebb viszont a dél- és a kelet-európai országokban, ahol az informális viselkedési minták a gazdasági életben is jellemzőek, az adóelkerülés pedig hosszú hagyománya van. Mindenesetre egy jól működő adóhivatal nem lehet túlzottan engedékeny, hiszen akkor igazságtalan lenne a tisztességes adófizetőkkel szemben. De a nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a túlzott adóhatósági szigor is kontraproduktív, hiszen ekkor az önkéntes adófizetési motivációk sérülnek jóvátehetetlenül.
Úgy tűnik, a magyar kormány most a szigorú, de a megtévedt adófizetőkkel szemben barátságos adóhatóság imázsát építi. Ennek jegyében az Uber kiszorítása után a NAV megszerezte a holland adóhatóságtól azoknak a sofőröknek az adatait, akik a hálózati modellt követő személyszállító társaságnak dolgoztak, és a magyar adóhatóság szerint vélhetően eltitkolták bevételeik egy részét. A nemzetgazdasági tárca vezetői jelezték, hogy pontos adataik vannak az Ubernél dolgozókról – azaz kezükben a korbács. A büntetés gépezetének aktiválása előtt ugyanakkor még nyitva hagyják a lehetőséget az önkorrekcióra: a bevallások pótlólagos elkészítését vagy az önellenőrzést most még megtehetik az érintett sofőrök. A tiltott online szerencsejáték-oldalakkal szemben is szigorúbb kormányzati fellépés jön, miközben általában kiterjesztik a számlázóprogramok online bekötését a NAV-hoz – azaz tovább bővül a technikai ellenőrzési potenciál. A kérdés valójában az, hogy az adóhatóság szankciós mechanizmusainak kiterjesztése mellett érvényesülnek-e a pártatlanság elvei. Ezzel kapcsolatban viszont kételyek merülnek fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.