Könnyen elérhető klímavédelmi sikerek

Októberben Ruanda fővárosában, Kigaliban gyűlnek össze az ózonréteget lebontó anyagokról szóló 1989-es montreali jegyzőkönyvet aláíró országok képviselői. A konferencia célja, hogy a szerződés olyan módosításáról tárgyaljanak, amely fokozatosan csökkentené, és végeredményben megszüntetné – a hat fő üvegházhatású gáz közé tartozó – fluorozott szénhidrogének (HFC-k) használatát. A HFC-k alkalmazása világszerte elterjedt a légkondicionálókban és a hűtőgépekben.

Ez a szerződésmódosítás igen kedvező hatással járna a fenntartható fejlődés szempontjából, és 2050-re mintegy 100-200 milliárd tonnányi, éghajlatot befolyásoló gáz kibocsátását akadályozhatná meg. Ezzel a világ a negyedét megtenné annak az útnak, amely ahhoz szükséges, hogy a 2015. decemberi párizsi klímamegállapodásban kitűzött cél – vagyis hogy a felmelegedés mértéke 2 Celsius-fok alatt maradjon – teljesülni tudjon.

A montreali jegyzőkönyv megalkotásának célja az ózonréteg helyreállítása volt. A jegyzőkönyv jelentős sikereként lehet elkönyvelni, hogy közel száz ózonkárosító vegyi anyagot vontak ki a forgalomból az elmúlt három évtizedben. Az ózonréteg gyógyul, és a legújabb számítások szerint 2065-re helyre is állhat, amivel globális szinten több ezermilliárd dollárnyi egészségügyi és mezőgazdasági kiadást lehet megspórolni.

Az ózonréteg regenerálódásának jó része a HFC-knek köszönhető, amelyek ózonbarát alternatívái a régebben használt, de már betiltott CFC-knek (Chlorofluorocarbons). A HFC-knek azonban – amelyek közül néhány négyezerszer erősebb üvegházhatású gáznak számít, mint a szén-dioxid – katasztrofális hatásuk van a klímaváltozás szempontjából. Használatuk mértéke ennek ellenére még mindig évente 10 százalékkal növekszik.
Ebből adódóan van értelme annak, hogy a HFC-kre összpontosítsunk a klímaváltozás elleni küzdelemben. Először is, alkalmazásuk csökkentése gazdasági előnyöket eredményezhet az újabb típusú légkondicionálók és hűtőgépek energiahatékonysági javulásán keresztül. Csak azzal, hogy hatékonyabb légkondicionáló rendszerekre térünk át, annyi emissziót lehet megspórolni, mintha 2500 közepes csúcserőművet állítanánk le.

Sok ország – köztük az USA, az EU tagállamai, valamint Belize, Burkina Faso, Kolumbia, Egyiptom, Szerbia és Jemen – már felismerték ezeket a kedvező hatásokat, és saját intézkedéseket hoztak a HFC-k fokozatos kivezetéséről. Egy megfelelő megállapodás erősítheti e törekvéseket, és pénzügyi segítséget nyújthat azon fejlődő országoknak, amelyek alkalmaznák az újabb technológiákat, de jelenleg nincs erre anyagi fedezetük. A felmelegedő bolygónak már most pusztító hatása van a világ legsérülékenyebb népességeire, és ez csak fokozódni fog. Végül minden országnak meg kell majd találnia a módját annak, hogy előrelépés történjen a HFC-k visszaszorítása és a klímavédelem terén a nemzeti akciótervek és a 2015-ös párizsi megállapodás emissziócsökkentési kötelezettségvállalása mentén. Az olyan megállapodások – mint például a montreali jegyzőkönyv – által felállított keretrendszerek pedig segíthetnek ebben.

A HFC-k kiemelt témái lesznek az ENSZ következő jelentős klímavédelmi konferenciájának is, amelyet novemberben rendeznek meg Marrakeshben. Bízunk abba, hogy a kigali konferenciára készülő kormányzatok felismerik annak szükségességét, hogy egy erőteljes szerződésmódosításra van szükség a HFC-k terén, ami majd Marrakeshben más, napirenden lévő célkitűzések, mint például az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak terén is lökést adhat.

Ha a világ eredményt akar elérni a globális emisszió gyors csökkentésében, hogy a klímaváltozás ne érjen el egy katasztrofális szintet, akkor a HFC-k alkalmazásának visszaszorítása egy ésszerű – talán a legésszerűbb – első lépésnek számít.

Patricia Espinosa az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének ügyvezető titkára
Mario Molina kémiai Nobel-díjas az ózonréteget károsító gázok kérdésében kifejtett kutatásaiért

Copyright: Project Syndicate, 2016.
www.project-syndicate.org