A versenyképesség és ahhoz kapcsolódóan a foglalkoztatás, a szakképzés, a duális képzés, a felsőoktatás és az innováció lesz a Magyar Közgazdasági Társaság 54. Közgazdász Vándorgyűlésének központi témája. A több mint százharminc előadás címein végigkalandozva úgy tűnik, mintha a rendszerváltozás utáni vándorgyűlések egyik kedvenc témáját, az államháztartás egyensúlyának ügyét elkerülnék az előadók. Alighanem egyikünknek sem hiányzik, hogy „eltűnt” a napirendről az államháztartási gazdálkodás finanszírozhatósági gondjainak sorolása, az eladósodás különböző nézőpontokból való aggodalmas megvilágítása, a bevételi alulteljesítés és a kiadási oldali zabolátlan túlteljesítés okainak boncolgatása. Továbbá annak felemlegetése, hogy a túlsúlyos és túlköltekező államháztartás fékje a piaci szféra szárnyalásának, s felelős a reálgazdaság gyenge teljesítményeiért, az ország versenyképességi hiátusaiért. Nem tagadom, korábban magam is számos hasonló tartalmú előadás megtartására „kényszerültem”.
Ma a költségvetés stabilitásának számottevő javításával láthatóan változik a világ. Az első félévi teljesítmények fényében jól látható, hogy az államháztartási gazdálkodás kiegyensúlyozottá válása, a forrásteremtés nagymértékű hatékonyságjavítása és a kiadások finanszírozásának – több területen nem kis ellátási feszültségeket is vállaló – fegyelme még szerényebb gazdasági teljesítmények mellett is képes az államháztartás működéséhez a forrásokat biztosítani, sőt rövid távon a piaci szférának többletösztönzést adni. Miközben az államháztartás nagy ellátórendszereinek működtetésére fordított kiadások a GDP arányában nem növekedtek, néhány év alatt mintegy tíz százalékponttal bővült a reálgazdasági teljesítmény fenntartását és fejlesztését támogató költségvetési forrás, nem beszélve itt az e területre irányított jegybanki támogatások jelentős nagyságrendjéről. Bízzunk abban, hogy ezek a ráfordítások – inkább előbb, mint utóbb – valós hatékonyságnövekedést hoznak. Általuk valósulhat meg a társadalmi-gazdasági működés fenntarthatósága, stabilitása hosszabb távon javuló ellátási színvonal mellett, vagyis később több juthat a most kevésbé finanszírozott területekre is.
A fejlődés és a növekedés fogalma közé természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni, de megfelelő társadalmi-gazdasági teljesítmények nélkül aligha tartható fenn a fejlődés. Jól látható, hogy milyen kedvező hatása van, milyen forrásokat lehet felszabadítani akkor, ha itt stabilitás és forrásteremtésben, kiadásmenedzselésben minőségi változás van.
Ha már a növekedésről, pontosabban annak a társadalmi-gazdasági hatékonyságjavítás útján történő megvalósíthatóságáról beszélünk, akkor szót kell ejteni a manapság divatos úgynevezett „nemnövekedés” kérdéséről is, ami mást jelent a fejlettségnek és a „vastag” jólétnek, a környezet- és társadalomtudatosságnak magasabb szintjére eljutott országokban, mint az erre igyekvőkben. Utóbbiak nem mondhatnak le arról, hogy előbbre jussanak. A gondolat értékéből ez azonban nem von le, hiszen alapkövetelmény a kormányzásnak az ösztönzése, hogy nagyobb figyelmet fordítson a társadalmi és az egyéni jólétre, az ökoszisztéma állapotára, az erőforrásokkal való gazdálkodás egyensúlyi kérdéseire vagy éppen a szinergiák felismerésének képességére. Meggyőződésem szerint nem lehet és nem szabad „kiölni” sem egy emberből, sem egy országból a „többre jutni” mozgatóerejét. Ha a felhalmozást nemcsak a legprimitívebb tárgyi elemekre, hanem a humán tőkére, a tudásra, a jobb emberi életminőségre és mindenre, ami az emberi élet akár érzelmi gazdagodást jelentő része, kiterjesztve értelmezzük, akkor a gyarapodás nem bűn, hanem a fejlődés maga. Ehhez pedig forrás kell.
(A vándorgyűlést idén szeptember közepén Kecskeméten tartja az MKT.)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.