A genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) idén is értékelte a világ nemzetgazdaságainak versenyképességét, amely a termelékenység hosszú távú alakulására ható tényezőket fogja össze 12 fő mutatóba, és a kutatásból készült rangsort ma jelentették meg. Ezen a listán Magyarország 2016-ban – a tavalyi eredményéhez képest hat helyet rontva – 138 ország közül a 69. helyen áll, ami történelmi mélypont. Az EU 28 tagállama közül gazdaságunk a 25. legversenyképesebb, utánunk már csupán Horvátország (77.), Ciprus (83.) és Görögország (86.) található. Az első helyen változatlanul Svájc áll, amelyet Szingapúr és az USA követ, majd pedig első EU-tagállamként Hollandia következik.
Az EU összesített versenyképessége javult ugyan, ám ez kevés volt a legfőbb versenytárs USA-val szemben. Az unió egyedül a makropénzügyi mutatók terén előzi meg Japánt és Amerikát, minden egyéb tényezőt tekintve jelentősen elmarad tőlük. A WEF szakértői kiemelik, hogy a negyedik ipari forradalom hajnalán az eddigi munkaalapú versenyképességi előny egyre dinamikusabban alakul át tudásalapúvá. Ez lehetőség és veszély is egyben: lehetőség azon gazdaságoknak a felzárkózásra, amelyek eddig valamiért nem tudtak előrelépni, másrészt veszélyes azon országok számára, amelyek nem képesek időben váltani.
Magyarország az elmúlt tizenegy év során a 38. helyről csúszott a 69. helyre. Pontszámokban mérve a legtöbbet az évtized során Bulgária és Románia javult, de Lengyelország és Csehország is jobban áll, mint 2007-ben. A tavalyi évhez képest Magyarország versenyképességi pontszáma fél pontot romlott, ami elsősorban három pillérhez köthető: az üzleti környezethez, az infrastruktúrához és az intézményrendszerhez. Versenyképességünkben számos neuralgikus pont található: nyolc olyan alpont is van, amelyek a világon a legrosszabbak között vannak, ebből négy található az intézményrendszer kategóriában. A jelenlegi felmérés alapján intézményrendszerünk és egyben versenyképességünk legnagyobb problémája, hogy a kormányzati döntések során a kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek, emellett pedig igen erősen jelen van a korrupció. A kormányzati döntéshozatal nem átlátható, a tulajdonjogok tiszteletben tartása problémás.
Annak ellenére, hogy a hazai intézményrendszer a magyar versenyképesség leggyengébb pontja, mégsem ez az a pillér, amely mentén az ország versenyképességi pontszáma elsősorban mozog. Kiemelendő például a hazai felsőoktatás és szakképzés egyre gyengülő megítélése. Az oktatási kínálat nemzetközi összehasonlításban szűk, a színvonal pedig egyetlen globális egyetemi top 200-as ranglistába való bekerüléshez sem elegendő. A szakképzés színvonala is gyenge, a képzőhelyek száma egyes szakmákban kevés, az oktatási lehetőségek pedig nem tartanak lépést a piac igényeivel, az oktatott technológia pedig gyakran elavult.
Sokat romlott pénzpiacunk versenyképessége is. A vállalatoknak csak elenyésző része tudja magát a tőkepiacról finanszírozni, a vállalkozások döntő többsége továbbra inkább banki hitelből jut forráshoz, nemzetközi összehasonlításban még mindig magas kamatok mellett.
Furcsa módon a magyar versenyképesség legnagyobb támasza az ország javuló makrogazdasági mutatói. A kormányzat azon törekvése, hogy az államháztartási egyenleget a maastrichti kritérium alatt tartsa, továbbá az államadósság lassú csökkentése mellett való elköteleződés, valamint a sikeres alacsony inflációs célkövetés mind pozitívan esnek latba a versenyképességi pontszámunk kialakulásánál. A jelenlegi 5,12 ponttal a stabil makrogazdasági környezet Magyarország legjobb versenyképességi tényezője. Rögtön hozzá kell tennünk azonban, hogy a szűken vett régiónkban még így is ez a harmadik legrosszabb érték (Horvátország és Szlovénia előtt). Ugyanakkor, összehasonlítva más hasonló gazdaságokkal, ilyen versenyképességi szerkezethez általában kicsivel rosszabb makromutatók tartoznak. Amennyiben tehát ez a mutató néhány tizeddel rosszabbul állna, úgy végső pontszámunk is nagyjából 1 tizeddel lenne alacsonyabb, ami a 80. hely körüli szintre lökné az országot.
Saját versenyképességünk javításának alapvetően két síkon kell(ene) történnie: egyrészt elengedhetetlen a jelenleg munkaalapú gazdaság átalakítása tudásalapúvá. Ehhez sürgősen fejleszteni szükséges az oktatási rendszert az alapoktatástól egészen a felsőoktatásig. Be kell kapcsolódni a világ tudományos kutatási hálózatába, erősen koncentrálva az új technológiákra, mivel a jelentős megtérüléssel kecsegtető innovációk elsősorban ezeken a területeken képzelhetők el. Ezek azonban hosszú távú, több évtizedes folyamatok, véghezvitelükhöz ciklusokon átívelő kormányzati elköteleződés szükséges.
A másik tényező akár rövid távon is javítható lenne. Sürgős változtatásra van szükség a korrupció, valamint a kontraszelekciós közbeszerzési eljárások területén, továbbá vállalati adó- és járulékcsökkentésekre is szükség lenne. A közpénzek elosztását pedig transzparenssé kell tenni. Ezek nélkül versenyképességünk nem tud javulni, a makromutatók pedig már nem képesek a továbbiakban érdemben hatni. Az eddig legrosszabb eredménnyel új időszámítás kezdődik hazánk nemzetközi versenyképességében. A kérdés csupán az, hogy lejjebb csúszik-e az ország a felzárkózó dél-amerikai országok mellé, vagy újra elindul felfelé, az EU- és az OECD-tagállamok közé.
(A Kopint-Tárki a Világgazdasági Fórum magyarországi partnere.)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.