Az elmúlt évek vállalatfinanszírozási szempontból egyik legfontosabb próbálkozása zajlik Magyarországon: életet lehelni a Budapesti Értéktőzsdébe. A tőzsde új menedzsmentje komoly erőfeszítéseket tesz az értékpapírpiac szabályainak átalakítására, hogy minél több vállalat számára jelentsen a nyilvános megjelenés és tőkebevonás vonzó alternatívát. Egy jól működő tőkepiac nem a nagyvállalatok, hanem a feltörekvő, növekedéséhez friss forrást igénylő vállalatoknak a legfontosabb. A Mol, az OTP vagy a Richter Budapesten kívül is képes lenne forrást bevonni, illetve tőzsdén tartani részvényeit, azonban egy közepes méretű vállalatnak a hazai ismertség, a hazai befektetők bizalma hatványozottan fontos, számukra az aktív hazai tőkepiac hiánya egyben növekedésük korlátját is jelenti. De nem minden társaság alkalmas a tőzsdei megjelenésre: ahhoz, hogy egy társaság valóban ki tudja használni a nyilvános lét előnyeit, bizonyos szempontoknak meg kell felelnie.
A tipikus tőzsdei befektető marginális részesedéssel bír, beleszólása a cég életébe, menedzsmentjébe nincsen. Emiatt számára a hitelesség, a „sztori” az elsődleges. Kétfajta tőzsdei sztori létezik: az osztalék és a növekedés. Tartósan magas osztalékot olyan cégek tudnak biztosítani, amelyek stabil jövedelmezőséggel rendelkeznek, és iparáguk kevésbé dinamikus, nem igényelnek folyamatos befektetéseket, fejlesztéseket. Emiatt jellemzően alacsony növekedési ütemű szektorok domináns vállalatai válhatnak ilyenné. Egy középvállalat esetében – főleg egy dinamikus szektorban – hosszú távon aligha tartható fenn stabil osztalék. Marad tehát a növekedés: amelyik vállalat pozitív fogadtatásra és tartós befektetői érdeklődésre vágyik, annak be kell tudni mutatni, hogy komoly potenciál rejtőzik benne, még akkor is, ha jövedelmezősége még alacsonyabb. Az osztalék hiánya ellensúlyozható, ha a cég azzal kecsegtet, hogy a szektor domináns szereplője válhat belőle. Ha a jövő tőzsdei sikervállalatait keressük, csak azokra érdemes koncentrálnunk, amelyek ennek lehetőségét hordozzák magukban.
A múltbeli dinamikus növekedés azonban önmagában nem elég, hogy egy részvény sztoripapírrá válhasson, a jövőbeli növekedés ígéretét kell képviselni a vevők előtt. És nemcsak a bevezetés pillanatában, hanem egy vagy két év múlva is. Ezzel el is érkeztünk a tőzsdei lét egyik fő nehézségéhez: folyamatosan vonzónak kell maradni, folyamatosan izgalomban kell tartani a befektetőket, állandóan meg kell újulni. Egy zárt társaság esetében lehetnek „üresjáratok”, olyan évek, amikor nem történik semmi különös. Egy nyilvános társaságnál ilyenkor az árfolyamnövekedés megtörhet, a cég elveszítheti vonzerejét. A menedzsmentnek tehát folyamatosan azon kell dolgoznia, hogy újabb és újabb csúcsokat tűzzön ki maga elé, és azokat érje is el. Erre azok a cégek lehetnek képesek, amelyek egyértelmű stratégiával rendelkeznek, ahol sokfajta tudás adódik össze, ahol minden szakterület professzionálisan teszi a dolgát. A zárt társaságok esetében a napi döntéseket a tulajdonos-ügyvezető hozza meg. A tőzsdei cégeknél a stratégiai irányítás a tulajdonos(ok)tól át kell hogy kerüljön az igazgatósághoz. Az akadályt pedig gyakran maga az alapító jelenti. Amíg zárt társaságként működve mindenről egy személyben dönthet, több terület is a közvetlen irányítása alá tartozhatott, tőzsdei cégnél a vezető korlátai a cég korlátjává is válnak, ami a növekedési sztorit hiteltelenítheti, a részvényárfolyamot csökkentheti. A testületi döntéshozatal előnye, hogy az igazgatósági tagok tapasztalatai összeadódhatnak, a tagok hitelessége a cég hitelességét is növeli.
Tudni kell együtt élni a nyilvánossággal is. Bár a tőzsde vezetésének célja, hogy a megnyíló kkv-szekcióban csökkentse a kibocsátók adatszolgáltatási terheit, a részvényesek igényelni fogják, hogy információt kapjanak annak a cégnek a működéséről, amelybe befektetnek. Ha a cég túl kicsi, a pénzügyi adatokból esetleg az egy-két vevővel kötött szerződések feltételei is kikövetkeztethetők, a társaság kottát tart a versenytársak elé. A nyilvánosság ugyanakkor lehetőség is, cégünk sokat profitálhat abból, ha a menedzsment képes a vállalat sikereit időről időre jól tálalni, a cég iránt érzett bizalom erősödik. Meggyőződésem, hogy a tőzsdei lét a gyorsan növekvő középvállalatok számára behozhatatlan előny, ha a menedzsment kész és képes új forrásokat bevonni. A növekedés pénzügyi korlátai lényegében megszűnnek, egy jó vállalat finanszírozási lehetősége majdnem korlátlan. Ehhez azonban hiteles és független menedzsment, egyértelmű és jól kommunikált sztori és megfelelő méret szükséges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.