Az okostelefonokkal érkezett egyszerűség rászoktatta a felhasználókat arra, hogy korábban bonyolult feladatokat gyorsan és letisztult folyamatokon keresztül oldhatnak meg. Minden egy érintésnyire került tőlünk, és ez türelmetlenné tett minket a szolgáltatásokkal kapcsolatban is. A megváltozott felhasználói igények pedig nemcsak a termékeket, hanem az azokat előállító vállalatok működését is elkezdték átrendezni.
A szervezeti kultúrákba is beszivárgott az egyszerűségre való igény. A klasszikus „piramisszerű” felépítés a nagyságot és az erőt jelképezte. A számos beépített szint az ellenőrzés funkció mellett megmutatta, hogy képesek vagyunk valami hatalmasat létrehozni. Mára viszont sokkal inkább jellemzővé vált a „lapos” felépítés, ahol a nagyság helyére a gyors reakcióidő és mindenekelőtt az egyszerűség férkőzött be. Már nem az az érdekes, hogy a termékünkkel hány embert tudunk megfogni, hanem hogy mekkora részét terítjük be a piacnak. Ez pedig csak gyorsan és hatékonyan sikerülhet.
A mashup generáció a felépítés mellett a vállalatok fejlődési lehetőségeit is újraformálta. Az új, proaktív szereplőkbe a letisztultság és a gyorsaság már a kezdetektől fogva kódolva van. A kockázati tőkével felpumpált startupok fennmaradásának kulcsa a robbanásszerű növekedés, ezért szívesen és szinte kötelező jelleggel sokat kockáztatnak. Az Uber is az egyszerűségével tudta meghódítani a világot New Yorktól Szingapúron át (Budapest átmeneti érintésével) Bécsig.
Azoknak a hagyományos szereplőknek viszont, amelyek már komoly háttérrel rendelkeznek, két út maradt az új piacokra való hatékony belépésre: bevásárolják magukat az új üzletágakba, és már sikeres kezdeményezéseket szereznek meg, mint például a Microsoft és a LinkedIn esetében. Vagy új céget alapítva, a nulláról vágnak bele az üzletbe, mint a Google az önvezető autók esetében.
A megváltozott igényeknek megfelelő átalakulással és a lapos szervezeti felépítéssel a vállalatok azonban sok esetben át is adják a gyeplőt a vásárlónak. Ő határozhatja meg, hogy mire van szüksége, egyszerűbbé válnak a folyamatok, amelyeket végre kell hajtania, de egyben a felelősségből is több jut rá. A piramisrendszert jellemző ellenőrző rendszerek leépítésével ugyanis sokkal nagyobb esély van hibázni. A vállalatok által nyújtott biztonsághoz hozzászokott ügyfelek nyakába úgy kerül egyre nagyobb felelősség, hogy közben sok esetben nem edukálják őket erre.
A pénzügyi szektorban a legégetőbb a kérdés, mennyire engedhetjük meg azt, hogy az egyszerűség a biztonság kárára menjen. Egyértelmű felhasználói igény, hogy a kontrollt bizonyos mértékben számoljuk fel, de ha nincs meg a megfelelő vásárlói tudatosság, mint például a tranzakciók ellenőrzése vagy a limitek megadása, akkor veszélyes helyzetet teremtünk. A jelenben dől el, hogy az új rendszerekben hogyan alakítjuk ki az egyszerűség és a biztonság közötti egyensúlyt. Egyes fintech cégeknél aggasztóan kevés felelősségvállalást látunk, miközben az ügyfelek még a megszokott biztonsági szintekkel számolnak.
Az egyszerűség azonban nem lehet egyenlő a könnyelműséggel. A biztonság pedig nem szabad, hogy a paranoiával azonosuljon. Azzal, hogy az elmúlt évtizedekben a biztonságot garantáló szerepet töltötték be a pénzintézetek, az ügyfeleiket is figyelmetlenné tették. Ebbe a környezetbe pedig úgy érkeznek be az új szereplők, hogy az első lépéstől átengednek rengeteg döntést. A bizalom újra fel fog értékelődni, de olyan megoldásokra van szükség, amelyek egyszerre gyorsak és biztonságosak. Ebben a kérdésben a telekommunikációs cégek és a pénzintézetek a leginkább érintettek, de a piac természetéből adódóan a folyamatok az egész beszállítóláncra hatással lesznek. Az ügyfelek új igényei végső soron az egész ipart átalakítják majd.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.