A közelmúltban az Egyesült Államok és Kína is bejelentette, hogy ratifikálja az éghajlatváltozásról szóló párizsi egyezményt. A szaksajtó és a szeneslobbi, például az IETA emissziókereskedelmi szervezet ünnepel. Pedig semmi okuk rá: a párizsi egyezmény ugyanúgy nem fog működni, ahogyan elődje, a kiotói egyezmény. Annyi történt, hogy a szén-dioxid-kereskedelem keveseket szupergazdaggá tett, amit a többség fizetett meg a magasabb energiaszámlák formájában. Alapvető reformok nélkül ugyanezt az eredmény fogja hozni a párizsi egyezmény is.
Magyarország is tagja az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (Emission Trading Scheme, ETS). A rendszer résztvevőinek – gyáraknak, erőműveknek stb – annyi ETS-kvótával kell rendelkezniük, amennyi tonna szén-dioxidot kibocsátanak. A reklám szintjén az ETS csodálatosan működik: ez a világ első, 2005 óta működő szén-dioxid-kibocsátást csökkentő kereskedelmi rendszere, 31 tagja között ott vannak Európa legnagyobb országai, és több carbon credittel gazdálkodik – évente mintegy 16 millió tonnával –, mint a világ összes hasonló, együtt körülbelül 3 millió tonnával dolgozó rendszere.
A szuperlatívuszok mögött azonban szomorú tények húzódnak meg.
A szakirodalom három oldalról is kritizálja az ETS-t. Egyrészt a kvótáiból loptak a hackerek, másrészt áfacsalásra adott módot (a kvóta eladója felszámolja az áfát, de azt nem fizeti be a költségvetésbe), végül az erőmű-tulajdonosok extraprofithoz jutnak, amikor eladják a nekik ingyen juttatott kvótákat, a bevételt pedig gyorsan ki is veszik osztalékként. Ráadásul a kiotói egyezményben szereplő, úgynevezett rugalmassági mechanizmus (Flexible Mechanism) kihasználásával néhány energiakereskedő is irreális nyereséghez jutott. Erre úgy volt módjuk, hogy a kiotói egyezmény keretében uniós cégek nem uniós országokban is finanszírozhattak szén-dioxid-kibocsátást csökkentő projekteket – ilyenre főleg Oroszországban, Ukrajnában és Indiában került sor –, majd az ott megtakarított kibocsátási kvótákat saját ETS-kötelezettségük csökkentésére használhatták.
Az ötlet jó volt, de a megvalósítás siralmas. Néhány energiakereskedő hamar felismerte, hogy itt a semmiből lehet pénzt csinálni. Az uniós kereskedő például megtehette, hogy abból a pénzből fizette ki egy uniós kazángyárnak a berendezésért a foglalót, amelyhez úgy jutott hozzá, hogy előre eladta a kazáncserében érintett, indiai cukornád-feldolgozó még csak később megtakarítható kvótáját. Majd a kereskedő kivárt. Ha az ETS-kvóta ára leesett, akkor a kvótát profittal visszavásárolta, majd (abszurd esetben) az egész projektet lemondta. Márpedig 2008 óta szinte folyamatosan esett a kvóta ára. Így ha valaki a példában szereplő indiai projektből származó kvótát 2010 decemberében adta el tonnánként 12 euróért, akkor azt két évvel később szinte ingyen, tonnánként fél euróért visszaszerezhette. Úgy jutott tehát hatalmas jövedelemhez, hogy a cukornád-feldolgozó modernizálása meg sem történt, a tonnánkénti 11,5 eurós hasznából csak a kazángyártó bánatpénzét kellett kifizetnie. Ezután ünnepelhettek a kereskedők.
Ezek voltak azok a híres-hírhedt esetek, amikor a City of Londonban üvegenként 500 fontos áron számolták a pezsgőt. Ám a partihangulat a pénzügyi válsággal együtt eltűnt: 2012 decemberére az ETS-kvóta és a rugalmassági mechanizmusból származó kvóták ára is egy euró alá esett tonnánként. A pénzügyi alkímia lehetőségével együtt megszűnt a rugalmassági mechanizmus finanszírozása iránti kedv is: ilyen alacsony uniós ETS-árak mellett már senki nem tudott az indiai cukornád-feldolgozónak új kazánt venni. Egyetlen nyertes maradt: a kereskedő.
A globális felmelegedés márpedig komoly dolog. Csak átgondolt, nemzetközi szinten is összehangolt lépésekkel tudunk fellépni ellene. Ezért is fontos a párizsi egyezmény.
Azt próbáltam bemutatni, hogy a nagy szavakból csak akkor lesznek konkrét lépések, ha a döntéshozók tanulnak a kiotói egyezmény megvalósítása során elkövetett hibákból. Vigyázó szemetek Kiotóra (és ne Párizsra) vessétek!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.