A versenyképesség az államnál kezdődik

Nagy visszhangot váltott ki a Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi felmérése. Konszenzus talán csak abban van, hogy fontos odafigyelni a megfogalmazott kritikákra, de abban, hogy milyen következtetést vonunk le az adatokból, már a kormányzati vagy ellenzéki szerepkör a mérvadó. Ezért szeretném az alábbiakban a versenyképességet más megvilágításba helyezni.

Az a tény, hogy váratlanul érintette a közvéleményt Magyarország WEF-listán való hátrébb csúszása, azt jelenti, hogy a számok és rangsorok ellenére valami mégis rendben van: jobbnak érezzük a gazdasági környezetünket, pozitívabbak a tapasztalataink a vállalkozásindítással –fenntartással, mint azt néhány számsor mutatja. Ebből persze nem következik, hogy minden rendben van, de az biztosan, hogy a tendencia az ország versenyképességének belső megítélésében más, mint amit a kutatás tükröz.

A versenyképesség megítélése csak akkor lehet helyes, ha nemcsak ismételgetjük, hanem el is hisszük, hogy a világ megváltozik. Ennek okai szerteágazók: egyesek a világgazdasági válságig vezetik vissza, míg mások a technológia fejlődését tekintik az eredendő oknak. Mindenesetre a változás tényét ma már senki nem kérdőjelezi meg. És mivel minden megváltozott, akkor végzünk helyes mérést az országokról, ha a mércéket is a változáshoz igazítjuk, és nem a régi, korábbi viszonyoknak megfelelő tényezők alapján ítélkezünk.

Nem lehet, hogy máshol van a léc, amit ma át kell ugrani, vagy egészen más sportágban kell versenyezni, mint korábban? És mi, akik inkább a pozitívumokat látjuk, már ezzel a szemüveggel látjuk az adatsorokat, míg az ellentábor egy lejárt szavatosságú mozit néz. Mi az új világ alaptézise? Egyrészt a technológiai fejlődésből fakadóan átalakul az emberek munkához való viszonyulása. A munka életszervező közeg volt a 20. században, s bár ezentúl is az lesz, de más formában. A termelés és szolgáltatás számtalan szegmensében váltják ki az emberi munkaerőt gépek. Kérdés akkor, hogy hogyan leszünk képesek mégis foglalkoztatni? És meddig kell foglalkoztatni egyáltalán? Kérdés az is, hogy minek alapján ítéljük meg a versenyképességet.

Miben kell versenyképesnek lenni 2016-ban és a következő években? Az egyre zsugorodó világban a helyi problémák szinte azonnal felléphetnek a legváratlanabb helyeken is. Egyfelől a gazdasági és politikai folyamatok határozzák meg mindennapjainkat, másfelől a technológiai ütemváltás vonja hatása alá az embereket. Ez hatalmas lehetőség egy olyan ország számára, mint Magyarország, mert geopolitikailag és a 20. századi erőforrásokban szegények vagyunk, de a humántőkénk példa nélküli. A térség versenyképességének kinyílnak a dimenziói, ez új lehetőséget ad a kelet-közép-európai régiónak. Az lesz a 21. század nyertese, aki ezt nemcsak felismeri, hanem ki is használja.

Az, hogy a világ „összement”, nemcsak veszélyeket, hanem lehetőségeket is teremt. Mindenki szinte ingyen hozzáférhet a tudáshoz az interneten keresztül. Ez pedig egyszer és mindenkorra véget vet annak a törekvésnek, hogy az ellátórendszerektől függő emberek alkossák a társadalom többségét. Azok a kérdések például, hogy miként tudjuk felszámolni az éhezést, meg fognak oldódni. Magyarország győztese lehet ennek az átalakulásnak, ha mások előtt köti össze Ázsiát és a nyugati világot.

Mostanában szokássá vált Európában, sőt nemcsak a kontinensen, hanem az egész világon, hogy számokban, GDP-ben, eurókban és dollárokban gondolkodunk. A tendencia az, hogy mindent beárazunk, és ez alapján értékelünk akár országokat is. A gazdasági megfontolások és érdekek kerültek a középpontba, a haszon lett a dolgok többségének mozgatórugója. Ezt mutatja az is, hogy szinte már nincs is olyan híradó, online vagy nyomtatott sajtó, amelynek ne lenne gazdasági rovata.

Nem kétség, az emberek és az országok is pénzből élnek. A versenyképesség növelése és fejlesztése elengedhetetlen, nincs olyan állam, amelyik ne azért küzdene, hogy javítsa azt. De meggyőződésünk, hogy nem elég pusztán a gazdasági versenyképességet tekinteni. Az állami versenyképesség legalább annyira fontos.

A kormány legfőbb célkitűzései közé tartozik, hogy megteremtse hazánkban a versenyképes államot. Ma jelenleg a 4,2 millió munkavállalóból megközelítően 1,1 millió dolgozik a bürokráciában, ami meglehetősen nagy terhet jelent a fejlődés és előrelépés szempontjából. Azt gondoljuk, végső soron az államnak nem az a feladata, hogy gátja legyen az ország és a gazdaság fellendülésének, hanem az, hogy motorja, katalizátora, segítője és ösztönzője az előrelépésnek. Optimális esetben a teljes foglalkoztatottak számának maximum 10-15 százalékát jelenti egy országban a bürokrácia apparátusa.

A versenyképes állam a legfőbb lépés a versenyképes gazdaság felé, e kettő különválaszthatatlan. A gazdaság fejlesztéséhez, a legmegfelelőbb vállalkozási környezet kialakításához és biztosításához, a felsőoktatás minél nyitottabbá és magasabb szintűvé tételéhez nem foghatunk hozzá anélkül, hogy először ne lennénk 100 százalékig meggyőződve: minden a nemzeti érdek mentén zajlik. Tagadhatatlanul érdeke nemzetünknek az, hogy Magyarországnak egy szolgáltató, dinamikus, versenyképes állama legyen.

(Magyarország versenyképességéről a Miniszterelnökség tisztviselői előtt a Világgazdaság hasábjain Török Zoltán [okt. 5.], Mellár Tamás [okt 6.], Szepesi Balázs [okt. 10.] és Chikán Attila [okt. 12.] mondta el véleményét. A WEF friss listáján az ország a tavalyi 63. helyről a 69.-re csúszott vissza.)