Elkényelmesítik a cégeket az EU-s pénzek

Váratlan jó hír volt az S&P felminősítése, ám nem dőlhetnek hátra. A stabilitással tényleg nincs már gond, de a gazdasági növekedéssel nem lehetnek maradéktalanul elégedettek.
– A hitelminősítők számára ugyan meghatározó az adósság alakulása, ám más tényezőket is figyelembe vesznek – így a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát, vagy például a növekedést. Ez utóbbi is befolyásolja ugyanis a hitelképességet. A második kijelentéssel tehát vitatkoznék, hiszen az S&P itt is pozitív elmozdulást látott, és feltehetően ez is hozzájárult a döntéséhez: most már 2,5 százalékos gazdasági bővülést prognosztizálnak, míg korábban 2 százalékost láttak lehetségesnek.

A régiós átlaghoz képest ez még mindig gyenge.
– A magyar gazdaság stabil lábakon áll: a hiány évek óta jóval a határértéken belül van, az adósság csökkenőpályára állt, a növekedés pedig több tényezőn alapul. Egyrészt a fogyasztás bővülésén, amit a foglalkoztatottság, a különböző adókedvezmények és a bérek emelkedése támogatnak – ez várhatóan jövőre is fennmarad. A GDP bővülését ezenkívül a piaci szolgáltatások, valamint termelési oldalról a mezőgazdaság és az autóipar bővülése támogatta az idei második negyedévben. A következő években a piaci szolgáltatások növekedése és a fogyasztás tartós maradhat, a mezőgazdaságban az idén jó évre számítunk, jövőre pedig hasonlóban reménykedünk, így mindezek pozitív faktorok a növekedésben. Az ipar is jól teljesít, de itt már szükség lehet kormányzati beavatkozásra. A húzóágazat, az autóipar kapacitásának maximumán működik, vagyis további beruházások nélkül itt nem várható érdemi bővülés. Szerencsére azonban a Mercedes mellett az Audi is tervez újabb bővítést, beruházást, valamint a tervezett modellváltások lezárása is várható, ez tehát rendben lesz. Az építőipar esetében szükség volt kormányzati intézkedésre: itt a CSOK kiterjesztése és az áfakulcs csökkentése adhat lökést a piacnak. Ezen a területen azonban idő kell ahhoz, hogy a piac alkalmazkodjon a megváltozott támogatási körülményekhez, kialakuljon a megfelelő kereslet és kínálat. Azt várjuk emiatt, hogy az intézkedések hatása először érdemben a negyedik negyedéves növekedési adatban látszik majd, ám úgy gondoljuk, hogy igazán a 2017–2018-as bővülési ütemben jelentkezik.

Az építőiparban az állami és uniós finanszírozás hiánya okoz visszaesést. Ezt nem fogja tudni pótolni a lakásépítés.
– A ciklusváltás okozta átmeneti visszaesést követően az uniós források a következő hat évben jelentősen fogják segíteni a magyar növekedést. Az uniós forrásoknak ugyanakkor nemcsak előnyük, hanem hátrányuk is van. Egyrészt elkényelmesíti a vállalkozásokat: most például a rekordalacsony kamatok és jó kilátások mellett is mindenki kivár a beruházással, mert hátha lesz olyan pályázati forrás, amivel még olcsóbban meg tudja valósítani – ezen a hozzáálláson változtatni kell. Másrészt nem feltétlenül piaci alapú döntések születnek, ami hosszú távon több kockázatot rejt, ezért is szükség van a vállalkozói szektor és a források megfelelő irányba terelésére.

Éppen ezért nem kellett volna jobban koncentrálni az ösztönzésre? A CSOK későn indul be, amiben azért szerepe van annak is, hogy a szabályozás is csak most lett piacbarátabb.
– A családi otthonteremtési támogatási rendszert új alapokra helyeztük. Mint minden új rendszernél, itt is szükség volt felfutási időre, ahogyan arra is, hogy a gyakorlatban derüljön ki, hol kell a szabályozáson módosítani. Voltak gyermekbetegségek, amelyeket sikerült kiküszöbölni. Továbbra is figyeljük a piac működését, és beavatkozunk, ha problémát látunk. A bankoktól kapott adatok alapján azonban kijelenthető, hogy jó irányba haladunk: augusztus végéig már 16,5 ezer kérelmet befogadtak, több mint 45 milliárd forint értékben.

Ez azt jelenti, hogy elképzelhető ennél nagyobb ívű, a támogatások jelentősebb emelését, nagyobb lökést jelentő módosítás is?
– Ahhoz, hogy további módosításokon gondolkodjunk, látnunk kell, milyen hatása van a programnak – a gazdaság ösztönzésén túl – a költségvetésre vagy akár a demográfiai helyzetre. Ezt a felfutási idő miatt legkorábban csak jövőre láthatjuk. Ekkor derülhet ki, van-e szükség módosításra, és ha igen, annak milyen jellegűnek kell lennie.

A CSOK-tól azért azt is vártuk volna, hogy a hitelezésnek is lendületet ad. Nos, a beinduló fogyasztás és a támogatás hozott ugyan növekedést, de lendületről azért nincs szó, és a kereslet vállalati oldalon sem óriási.
– A nagyvállalatok esetében a világban kialakult likviditásbőség is oka a gyenge hitelkeresletnek: a nagyobb cégek elsősorban saját belső forrásaik átcsoportosításával finanszírozzák a növekedésüket. Jelenleg a kis- és közepes vállalatoknál van érdemben lehetőségünk beavatkozni: itt a kormányzat többek között az üzleti környezet javításával, a beruházások támogatásával segíthet. De egy olyan szabályozás kialakítására is mód nyílik – és ebben az első lépéseket már meg is tettük –, amely a pénzintézetek számára lehetővé teszi, hogy ne csak hitellel, hanem például tőkejuttatással is segíthessék a kkv-k fejlődését.

Az üzleti környezet esetében fontos a kiszámíthatóság. A költségvetést és az adótörvényeket éppen ezért fogadják el tavasszal, csak valahogy ősszel mindig jön egy újabb csomag. Most a járulékok csökkentéséről kezdődik tárgyalás, ami alapvető változást hozhat.
– Az adótörvények alapjai nem változnak. A növekedés támogatása érdekében azonban a kormány kész egyeztetni a szociális partnerekkel, jelenleg itt tartunk. A költségvetés jó helyzete lehetővé teszi, hogy ilyen vagy hasonló lépésekben gondolkodjunk.

Mi jöhet szóba még?
– A jövőben a gazdasági növekedés egyik kulcsa a termelékenység javítása lesz. Ezt többek között a munkaerő képzettségi szintjének növelésével, béremeléssel vagy a mobilitás javításával érhetjük el. Mindezzel segíthetjük a területi különbségek csökkentését, a hiányszakmák okozta problémák oldását is. Ezenkívül koncentrálnunk kell az innováció, a kutatás-fejlesztés segítésére is, amely szintén a termelékenységet mozdítja elő – itt azonban már most is nagyon jól vizsgázunk, hiszen jelentős kedvezményeket vehetnek igénybe az ezzel a területtel foglalkozó vállalatok.

Azért csak kiűztük az Ubert, és be akarjuk vezetni a Google- adót.
– Magyarország olyan adózási és piaci problémákat próbál kezelni, amelyek az Európai Unió egésze számára gondokat okoznak. A két esetet szétválasztanám: az Uber nem akart adót fizetni Magyarországon. A Google esetében pedig azt a problémát kell megoldani, amely minden internetes hirdetési cégnél felmerül, és az EU-n belül többen próbálták már kezelni: nevezetesen azt, hogy ezek a társaságok hol adózzanak a reklámtevékenységük bevétele után. Ezért azt javasoltuk, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, amely az amerikai FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act) elveihez hasonlóan megakadályozza az adó megkerülését: vagy be kell fizetni a hirdetések után az adott országban kivetett adót, vagy az adóhatóság bizonyos összeget levon a számláról. Az adó tehát kvázi forrásadó lenne, az olyan cégeknek utalt összegekből vonnák le, amelyek nem adóznak a reklámtevékenységük után az adott országban. Ezt Magyarországon is be lehet vezetni, de valójában akkor lenne hatékony a rendszer, ha az EU teljes területén működne.