Nagy átalakulás előtt

A globalizáció mellett agitáló, a feltörekvő térségben százmillió­kat a szegénységből kimentő gyors növekedés korát sírja vissza e heti washingtoni közgyűlésén a Nemzetközi Valutaalap (IMF), és egyben új gazdaságpolitikát, egyfajta fordulatot sürget. Az IMF nagyjából abban a szellemben teszi ezt, ahogy az utóbbi néhány hétben az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (Unctad) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is fogalmazott. A közös eleme az üzeneteknek, hogy a világgazdaság változatlanul, s most már nagyon hosszú ideje, igen törékeny állapotban van, a növekedés igen szerény ütemű, a világkereskedelem pedig botladozik. Míg lendülete a nagy recesszió kirobbanása előtti két évtizedben a globális bővülés ütemét kétszeresen haladta meg, az utóbbi esztendőkben jóval alatta maradt. Ennek oka az általánosan nyomasztó helyzetben keresendő, de nem kis szerepet játszik benne az a tény, hogy a világgazdaság vezető államai a Global Trade Alert adatai szerint csak tavaly 539 esetben vezettek be korlátozó intézkedéseket.

Nem vámokat alkalmaztak elsősorban, hanem állami támogatásokban részesítettek hazai vállalkozásokat, a közbeszerezéseket irányították úgy, hogy a kereskedelmi partnereket kiszorítsák, vagy az árfolyamokat manipulálták az export serkentése érdekében. A világkereskedelmi tárgyalások dohai fordulója eredménytelen, s immár a nem globális, de nagyobb térségekre kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodásokat sem lehet tető alá hozni, jórészt a globalizáció kárvallottjainak tiltakozása és a felháborodás szelét kifogni óhajtó hagyományos és egyre erősödő populista pártok miatt.

Az IMF ma teszi közzé új előrejelzését, amely aligha ígérkezik derűlátónak, ezt megelőlegezte minapi előadásában Christine Lagarde vezérigazgató. Az OECD és az Unctad már nyilvánosságra hozta borús prognózisát: az elemzések arról próbálják meggyőzni az olvasókat, hogy a globalizáció elleni fellépésből, bármily népszerűnek látszik is, nem lehet jól kijönni. Ha a világkereskedelem leáll, holott eddig a növekedés és a gyarapodás motorja volt, aligha elégíthetők ki a követelései azoknak a kétségkívül létező tömegeknek, amelyek vesztesnek érzik magukat. Helyzetükön nem kevesebb, hanem több beruházással, kereskedelemmel jóval korszerűbb oktatással, átképzéssel lehetne változtatni.

Ehhez azonban új közmegegyezésre, sőt nagy nemzetközi alkura, egyfajta roosevelti globális New Dealre lenne szükség. Ezt az ötletet kapta fel a Roubini Economics elemzőgárdája is, és a fiskális elkötelezettség erősítését sürgeti. Az Unctad azzal érvel, hogy miközben az IMF is helyesen módosította ajánlásait a megszorítások támogatása felől a költségvetési kiadásnövelés, az állami beruházások szorgalmazása és a szerkezeti reformok irányába, utóbbi területen nem jutott túl a liberalizáció és a dereguláció hangsúlyozásán, holott sokkal átfogóbb, a gazdaság teljesítőképességét fokozó, az értékláncokba felfelé haladó pályát kellene kijelölni, például az iparpolitika újraélesztésével, a feldolgozóipar felkarolásával, s mindehhez a szigorú feltételrendszer megteremtésével.

A cél ugyanis nem a haveri kapitalizmus kiépítése. Az OECD egészen odáig elmegy, hogy levenné a jegybankokról a túlzott terheket, s az Európai Unió stabilitási paktumának teljes átgondolását sürgeti a beruházások élénkítése végett. Az IMF is azt veti fel friss vitairatában, hogy ha már alacsonyak kamatok, legalább előmozdíthatnák az állami infrastrukturális fejlesztések finanszírozását, a reformokat pedig lazább fiskális keretek között lehetne megvalósítani.

Ám az Unctad közgazdászai Polányi Károly alapművére hivatkozva írják, hogy csak „nagy átalakulás” teremthetne új egyensúlyt a piaci erők által megkívánt hatékonyság és a társadalmak által áhított, minden réteg felemelkedését lehetővé tevő prosperitás között. Már húsz évvel ezelőtt arra figyelmeztetett az Unctad: ha nem sikerül a növekedést serkenteni, munkahelyeket teremteni, egyben a jövedelmi különbségeket mérsékelni, akkor olyan ellenszenv alakul ki a globalizációval szemben, hogy veszélybe kerül a nemzetközi gazdasági integráció összes eredménye. Nos, az utóbbi két évtized összességében e jóslat valóra válásának szomorú lenyomata. S nagy átalakulás nélkül a mostani pangás tartóssá válhat, annak minden, a múltból jórészt ismert politikai következményével együtt.