Visszatérés a beruházásokhoz

A szeptemberi kínai G20-csúcson az állam- és kormányfők ambiciózus tervet vázoltak fel a „globális növekedés új korszakának” elérésére. A tervből azonban egy lényeges elem, a beruházási hangulat helyreállítása kimaradt. A hagyományos nézet szerint a hatékony pénzpiacokon keresztül a háztartások megtakarításai a cégekhez áramolnak, amelyek a legproduktívabban tudják a pénzt használni. Sok fejlődő országban azonban a hitelekhez való könnyebb hozzáférés – amelyet a határokon átnyúló szabad tőkemozgások és a pénzpiaci dereguláció idézett elő – még mindig nem vezetett el ahhoz, hogy a hosszú távú beruházások, különösen a feldolgozóiparban, több hitelhez jutnak.

A profit és a beruházások közötti egyensúlytalanság a fő oka a fejlett és fejlődő országok jelenlegi lanyha növekedésének. Ha ezt a kérdést nem kezelik, akkor az egy nagyobb legitimációs válságot okozhat a vállalatirányítás és a gazdaságpolitika terén. A fejlett gazdaságokban a vállalatok nyereségességének mértéke folyamatosan növekedett, részben a „részvényesi érdekek elsődlegességét” szolgáló stratégiának köszönhetően, amely a rövid távú döntéshozatalra, a költségcsökkentő intézkedésekre és a pénzügyi tervezés intézményi befektetők által bátorított egyéb formáira fókuszál. Változó mértékben a hagyományos „megőriz és befektet” (retain-and-invest) stratégiákat a „leépítési és szétosztási” (downsize-and-distribute) stratégiák váltották fel, ahol a nyereséget az osztalék növelésére, a részvények visszavásárlására, illetve fúziókra, felvásárlásokra használják fel.

A fejlődő gazdaságokban a globális pénzáramlás makrogazdasági sokkokhoz járult hozzá, ami gazdasági bizonytalanságot okozott, ez pedig lerövidítette a vállalati beruházások tervezési horizontját. Mostanában azt is lehet látni, hogy a fejlődő gazdaságok cégei ugyanazokat a vállalatirányítási stratégiákat követik, mint a fejlett országokban lévő cégek. Elhamarkodott lenne azt állítani, hogy a nyereségek és a befektetések közötti kapcsolat összeomlott volna a fejlődő világban. A vállalati nyereségek mértékének emelkedése ellenére azonban a beruházások szintje szerte a világban alacsony (kivéve Kínát és Indiát), ami a 2008-as globális pénzügyi válság előtt volt jellemző. Továbbá az adósság révén finanszírozott beruházások az eléggé konjunkturális jellegű, természeti erőforrásokra alapozó szektorokban koncentrálódnak, amelyek nem járulnak hozzá az inkluzív és fenntartható növekedéshez. Valójában csak hét szektor – az olaj- és gáz-, a villamosenergia-szektor, az építőipar, az ipari nyersanyagok piaca, az ingatlanszektor, a távközlés, illetve a bányászat – fedi le mind az adósságok, mind a beruházások növekedésének több mint kétharmadát. Ez azt jelzi, hogy az olcsó pénzhez való könnyű hozzáférés és a hitelből történő finanszírozás nem terjed ki a high-tech szektorokra, amelyek a leginkább idéznek elő produktív növekedést.

E trend megfordítása érdekében a feltörekvő gazdaságokban változásokra lesz szükség a vállalatirányítás, a nem pénzügyi vállalatok ösztönző struktúráinak terén, amelyekbe beletartoznak a profitra vonatkozó kedvező adózási lehetőségek, illetve az újrabefektetett nyereség terén érvényesített adóleírások. A vállalatirányítás kérdésén túlmenően helyre kell állítani a nyereség és a befektetések közötti egyensúlyt intézményi és állami kezdeményezések révén, illetve proaktív iparpolitikai intézkedéseket kell kialakítani. Ehhez a bankrendszer reformjára, mélyítésére lesz szükség, hogy az elegendő hitelezési kapacitást tudjon biztosítani a hosszú távú befektetésekhez.

Ami a makrogazdasági környezetet illeti, a kormányzatok állami beruházások révén javíthatják a kondíciókat, különösen az infrastruktúra terén, ami növelheti a termelékenységet és a magánszektor profitabilitását. Végezetül, a nemzetközi közösségnek erőteljesen kellene az államok adóalapját erodáló adóelkerülések és tőkekimenekítések elleni erőfeszítésekre törekednie. A produktív eszközökbe való hosszú távú befektetések döntő fontosságúak a fenntartható növekedés biztosításához, amelyre szükségük van a fejlődő gazdaságoknak. Ezt azonban nem érik el egy olyan környezetben, amely a rövid távú stratégiákat bátorítja.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org