A kis különbségek

Önkéntelenül is a Ponyvaregényből elhíresült, az európai „kis különbségekről” szóló párbeszéd jutott eszembe, amikor a NAV új vezetése meghirdette a „szolgáltató” vagy „emberarcú” adóhatóság koncepcióját. Ezt az amúgy dicséretes programot ugyanis átfogó reformok útján kívánják megvalósítani, ami szükségszerűen csak idővel hoz eredményeket. A tapasztalataim szerint azonban nem kellenek feltétlenül nagy ívű reformok ahhoz, hogy könnyebbé váljon az adózók helyzete. Már apróságokkal is jelentősen javítani lehetne a közérzetüket. Ezek azok a bizonyos kis különbségek, amelyeknek mégis viszonylag nagy lehetne a hatásuk.

Az egyik ilyen apróságnak tűnő, de mégis irritáló terület a NAV-nyomtatványok rendszere. Akinek volt már dolga ezekkel, az tudja, hogy a rendszer minden, csak nem átlátható. Vegyük rögtön a megnevezésüket: a legtöbbet pusztán egy számsorral jelölték, amelyben két szám jellemzően az évre utal, a többi pedig… nos, az már követhetetlen. És míg vannak a közismertebbek, mint amilyen az 53-as (ez az szja-bevallás), a legtöbb a száma alapján teljesen beazonosíthatatlan. Szerencsére az utóbbi években a NAV elkezdett mozaikszavas elnevezéseket is használni. De vajon ki gondolná, hogy az „ELEKAFA” nevű, kimondottan a „Közösség más tagállamából történő hozzáadott-értékadó” (nem áfa!) visszatéríttetésére szolgál?

Tulajdonképpen már az is elég nehezen követhető, hogy a NAV egyáltalán mire rendszeresít nyomtatványt, és mire nem. Az adózás rendjéről szóló törvény ugyanis egyrészt lehetővé teszi, hogy a NAV űrlapokat rendszeresítsen, másrészt kimondja, hogy bizonyos bevallások csak ezeken terjeszthetők elő. A „fakultatív” űrlapok esetében viszont nem lehet tudni, hogy a NAV élt-e a lehetőséggel, és ha igen, akkor pontosan hogyan hívják az adott lapot. Szerencsére a NAV honlapján van kereső, ám hiába próbáljuk megtalálni például a 2016-ban benyújtandó társaságiadó-bevallás nyomtatványát, a szűkítések után még mindig 32 lehetőséget dob ki a gép.

Ebből már az is érzékelhető, hogy túl sok nyomtatvány van, mégpedig sokszor teljesen feleslegesen. Sok olyan van (például a T201-es család), amely bár több különálló darabból áll, de tartalmuk és céljuk is szinte teljesen egyezik. Az említettnél a különbség csak abban áll, hogy milyen típusú szervezetet szeretnénk bejelenteni. Bizonyos esetekben pedig külön űrlap van valaminek a bejelentésére és annak módosítására, miközben egyéb esetekben ezt egy lapon is meg tudták oldani.

Ha a szegény adózónak valahogyan sikerült kiválasztania a „nyerőt”, akkor még mindig kénytelen megküzdeni a kitöltésével. Különösen a kitöltési útmutatókat úgy alakították ki, hogy azokat egyetemi diploma nélkül szinte lehetetlen értelmezni – csak úgy burjánzanak bennük a hosszú és bonyolult mondatok. A NAV ezeket sokszor egy az egyben emeli át a jogszabályokból, ami mintha épp ellentétes lenne az útmutató rendeltetésével. És ez sajnos még az olyan nyomtatványokra is jellemző, amelyek kifejezetten a legrászorultabb magánszemélyeket célozzák.

Ha cinikus lennék, akkor mindezt adójogászként akár még jó hírként is értékelhetném, hiszen minél mitikusabb és hozzáférhetetlenebb az adózás az átlagembernek (vagy átlagcégnek), annál több a munkája a tanácsadónak. Ugyanakkor épp a NAV által a közelmúltban kezdeményezett Nemzeti Adókonzultáción láthattuk azt az ábrát, mely szerint az adózási adminisztrációval töltött idő Magyarországon magasabb, mint a világátlag, és sokkal magasabb, mint az EU-átlag. Márpedig ez nyilvánvaló nemzetgazdasági károkat okoz, ami senkinek sem lehet célja.

Ha javasolhatnék egy viszonylag kicsi, de fontos lépést, amely mégis jóval emészthetőbbé tenné az adózás folyamatát, az az lenne, hogy a jogszabályok minden esetben jelöljék meg, ha egy adott bejelentést, bevallást nyomtatványon kell megtenni. Az összetartozó nyomtatványokat vonják össze, ne legyen eltérő nyomtatvány különböző típusú szervezetekre vagy ugyanazon bejelentés visszavonására, módosítására. Végül tegyék érthetőbbé mind a nyomtatványt, mind a kitöltési útmutatót, legalább annyira, hogy azt egy középfokú végzettségű ember is gond és fejfájás nélkül megértse. Természetesen ettől még adót fizetni ugyanolyan kellemetlen lesz, mint eddig, de azért valahogy mégis egy kicsit más.