Alkuk nélkül nem megy a kormányzás

Véget ért Spanyolország legújabb kori politikatörténetében a 315 napig tartó bizonytalanság, miután Mariano Rajoyt megválasztották miniszterelnöknek. Az ország politikai helyzetét jól mutatja, hogy a szocialista frakció mindvégig megosztott volt a néppárti kormányalakítás és Rajoy ügyvezető kormányfő támogatásának kérdésében.

Rajoy jobbközép-konzervatív kormányának nem lesz könnyű dolga, mivel nem rendelkezik a képviselőházban elegendő parlamenti töbabséggel. A néppárti kisebbségi kormány minden nagy horderejű kérdésben rászorul a főbb ellenzéki pártokkal való együttműködésre. Ennek fontosságát az újonnan megválasztott kormányfő, Mariano Rajoy is kiemelte beiktatási beszédében. Figyelembe véve a spanyol belpolitikai és gazdasági helyzetet, az újonnan megalakult spanyol kormánynak az elkövetkező időszakban több területtel is foglalkoznia kell.

Az első az ibériai ország 2017-es költségvetésének mielőbbi elfogadása. Erre azért is szükség van, mert jelenleg Spanyolország 2009 óta nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum 3 százalékos költségvetési hiányra vonatkozó célkitűzését. Az ügyvezető néppárti kabinet idén áprilisban mintegy 3,5 milliárd euró összegű államigazgatási kiadásokat csökkentő intézkedéscsomag bevezetésére vállalt kötelezettséget az Európai Bizottságnak megküldött programban. Jóllehet a brüsszeli döntés-előkészítő és végrehajtó testület idén júliusban további két év haladékot adott az ibériai országnak a 3 százalékos államháztartási hiánycél elérésére – és szerdán döntött arról, hogy nem függeszti fel az uniós források kifizetését a paktum megsértése ellenére sem –, a GDP-arányos költségvetési deficit 2016-ban várhatóan eléri majd a bruttó hazai termék 4,1 százalékát. Az első igazi próbatétel a spanyol politikai erők között tehát az ország jövő évi költségvetésének elfogadása.

A második kérdés Katalónia helyzetének átfogó rendezése. A Katalán Autonóm Közösség vezetője, Carles Puigdemont és a függetlenségét támogató politikai erők (Junts pel Sí és Alternativa de Esquerres), kihasználva a spanyol országgyűlési választások miatt kialakult politikai bizonytalanságot, megkezdték a tartomány Spanyolországból való egyoldalú kiválásának előkészítését. A katalán kérdés megoldása csak tárgyalásos úton, valamennyi érintett fél bevonásával, valamint az autonóm közösségek finanszírozásáról szóló törvény módosításával lehetséges. Ez utóbbi törvény 1982-ben született meg, ezért felülvizsgálata kulcsfontosságú feladat. A kétoldalú tárgyalások során megnyugtatóan kell rendezni az autonóm közösség központi költségvetéshez való hozzájárulása mellett Katalónia mintegy 72 milliárd euró összegű adósságállományát is.

A harmadik, hogy az újonnan megalakult jobbközép kormánynak tovább kell folytatnia a munkaerőpiacot érintő intézkedéseket. A munkanélküliségi ráta a tavalyi 21 százalékról mostanra 19 alá csökkent. Az elmúlt két év alatt mintegy félmillió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, de a munkanélküliek 4 millió feletti száma még mindig magas euróövezeti összehasonlításban. A munkaerőpiaci reformok fontosságára az Euró­pai Bizottság is felhívta a figyelmet: a brüsszeli testület ugyan elismerte a spanyol kormány foglalkoztatottság növelésére tett erőfeszítéseit, ugyanakkor további lépéseket kellene tenni a tartósan munkanélküliek munkaerőpiaci integrációjának előmozdítása és a szakképzés erősítése érdekében. A munkaerőpiaci reformoknak szorosan össze kell kapcsolódnia az oktatási rendszer, valamint az államigazgatás átalakítását érintő intézkedésekkel.

A jobbközép-konzervatív néppárti kabinet számára – tekintettel a képviselőház rendkívül fragmentált összetételére és politikai megosztottságára – az a legfontosabb kérdés, hogyan tudja kisebbségben az elkövetkező négy évben a törvényhozás folyamatosságát biztosítani. Mariano Rajoy kormánya ezért az ellenzéki politikai erőkkel való együttműködésre kényszerül annak érdekében, hogy biztosítsa az ország kormányozhatóságát. Mindez nagyfokú önmérsékletet és felelős magatartást követel meg valamennyi politikai párt részéről. Az ország jövőjét meghatározó kérdésekben (a 2017-es költségvetés elfogadása, Katalónia kérdésének rendezése, az autonóm közösségek finanszírozásáról szóló törvény módosítása, a munkaerőpiaci helyzet javítása) a Spanyol Néppártnak és a Spanyol Szocialista Munkáspártnak, valamint a centrista Ciudadanosnak félre kellene tenniük az érdekellentéteiket. Az érintett politikai erőknek több évre szóló megállapodást kellene kötniük, amely politikai téren az ország kormányzati stabilitását, gazdaságilag pedig a fenntartható növekedéshez szükséges reformintézkedések bevezetését szolgálnák. A délnyugat-európai állam versenyképessége végső soron a belpolitikai stabilitás mellett a végrehajtandó szerkezeti reformoktól függ.