A termelékenység lassulása globális jelenség, s mivel a gazdasági növekedés egyik motorja éppen az egységnyi idő alatt előállított termék, a nemzetközi szervezeteket, a jegybankokat és a kormányokat egyre jobban aggasztja, hogy a stagnáló jövedelmi viszonyok a szélsőséges, radikális, populista, demagóg pártok és politikusok malmára hajtják a vizet. Őszi előrejelzésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is foglalkozik ezzel a témával, amelyben megállapítja: a termelékenység lanyhulásának okai egyelőre nem egyértelműek. Tény azonban, hogy a fejlett régióban a termelékenység elmarad a válság előtti időszak teljesítményétől. Voltaképpen ez az oka annak is, hogy a prognózisok most már hosszú évek óta tévednek a növekedési kilátásokat illetően, mert abból a feltételezésből indultak ki, hogy az ipari államok visszaszerzik termelőképességüket. De nem így történt. Nálunk sem. Az Eurostat adatai arra utalnak, hogy a magyar termelékenység az ezredforduló óta hanyatlik, és igencsak elmaradt a visegrádi régióétól.
A bizonytalan globális okok között említi az IMF természetesen a válságot magát: a profitkilátások romlását, az elégtelen beruházásokat, miközben – meglepő módon – a munkanélküliség a vártnál jobban csökken. Ez bizonnyal nem pörgeti fel a termelékenységet, s kedvezőtlenül hat a potenciális növekedésre is. Részletesebben merült el a kérdés taglalásában Stanley Fischer, az amerikai jegybank alelnöke. Ő pontos adatokat is említ: míg 1976 és 2005 között az amerikai munkatermelékenység 2 százalékkal javult évente, addig az utóbbi tíz esztendő átlagában már csak 1,25, az elmúlt öt évben pedig csupán fél százalékkal. Ennek oka lehet, hogy a statisztika nem képes követni a technológiai változásokat és azoknak az árakra gyakorolt hatását. Ha meggondoljuk, mekkora volt, mit tudott s mennyibe került mondjuk húsz éve egy színes televízió, s milyen a mai kínálat, a minőségi fejlődés számszerűsítésének akadályaiba ütközünk. Ez azonban kevésbé fontos tényező az új kutatások fényében, érdekesebb talán az, hogy az egy dolgozóra jutó tőke kisebb, mint korábban, hiszen a munkaerő sem bővül olyan ütemben, a „baby boom” (nálunk Ratkó-) nemzedék most vonul nyugdíjba. Ennél is nagyobb figyelmet érdemel azonban, hogy a teljes tényezőtermelékenység is a korábbi trend alatt rekedt, ami viszont a technológiai innováció lankadására, az új és úttörő vállalkozások létrehozásának akadozására vezethető vissza, arra a sajnálatos jelenségre, hogy a tőke és a munka a gyenge termelékenységű cégekből nem kerül át a jobban teljesítőkbe.
A most már rendszeresen megjelenő termelékenységi jelentések közös eleme, hogy hosszan szemlézik Robert Gordon amerikai egyetemi professzor idei könyvét, Az amerikai növekedés tündöklése és hanyatlása című munkáját. A mondandó lényege az, hogy a gazdasági növekedés új jelenség, lényegében csak a 19. század óta létezik, de az emberek életét megváltoztató nagy találmányokon – vezetékes áram, antibiotikum, telefon – már túl vagyunk, 1870 és 1970 között végbementek a nagy ipari forradalmak, s lehet, jönnek újabbak, de nem lesznek átfogó hatással a gazdaságra. Ha az iPhone nem serkentette a termelékenységet, más sem fogja.
Nem osztja mindenki ezt a borús, ám valószínűleg reális képet. Erik Bryjolfsson és Andrew McAfee azzal érvel, hogy az új technológiák felszabadítják az embereket a robotolás alól, s végül is mindenki haszonélvezője lesz a fejlődésnek. Míg Martin Ford a robotok korszakát vizionáló esszéjében azt fejti ki, hogy csak a gépek tulajdonosai járnak jól, csak egy szűk, magasan képzett elit húz hasznot mindebből. Egy negyedik iskola képviseletében szólal meg a Kaliforniai Egyetem két tanára, Stephen Cohen és Bradford DeLong, akik azt mondják, hogy a kormányzatok többnyire segítették a nagy innovációs áttöréseket, így nem eleve elrendelt a jövő, hanem állami beavatkozással alakítható.
Országonként nyilván eltérő, hogy a polgárok ez utóbbi felvetést bátorítónak vagy zavarba ejtőnek gondolják-e, ám az bizonyos, hogy a lassú növekedés koráról alkotott különböző és olykor bizonytalan nézetek igazi összecsapása még várat magára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.