" A magyar csak a Lajtát átlépve tanul meg dolgozni?"
„Cseszkóba” jártunk mackónadrágért, az NDK-ba játékért, Bécsbe meg banánért, Gorenjéért, hozzánk jöttek farmerért meg szalámiért – idősebb olvasóim még biztosan emlékeznek erre. Most már az összes országban mindent meg lehet kapni, sőt, kis (áfa)túlzással mindent hasonló áron. Miért gondolnánk, hogy a munkaerő másként viselkedik, mint bármely más termék az európai egyesített gazdasági térben? A magyar iskolarendszer persze derekasan hozzájárul, hogy tizenkét év nyelvtanulás után se tudjunk idegen nyelvet, és itthon maradjunk – de ez egy következő cikk témája lehetne.
Németországban a magánszférában már 2014-ben óránként átlag 32 euróba került egy alkalmazott, nálunk 8 euróba. A magyar csak a Lajtát átlépve tanul meg dolgozni? Lusták, buták lennénk itthon, a magyar ugaron? Mióta eszemet tudom, 40 éve, hallgatom, hogy a „nyugati” színvonalhoz kellene közelítenünk. Miért nem tudunk mi is hasonló bért fizetni legalább, mint a cseh, görög vállalkozók, akik 10-14 eurót adnak?
A második az érdekvédelem. A szakszervezet gyenge volt szakmailag, erkölcsileg, és ezért kevés embert mozgósított. Lehet, hogy a novemberi német Lufthansa-sztrájk érthetetlen számunkra, de eléri célját. A Mercedes- illetve az Audi-gyár sztorija itthon is előbbre jár, mint a többi, és példát mutat másoknak.
A harmadik a korszerűsítés. Mivel olcsó volt a munkaerő, a vállalatok (nem csak a magyar tulajdonban levők) nem voltak rákényszerítve, hogy fejlesszenek, automatizáljanak. Német tulajdonban levő élelmiszeripari cégnél a mai napig két fiatal srác szedi le a sorról jövő kartonokat, és kézzel raklapoznak. Mert a 80 milliós raklapozógép sose térül meg a mai bérekkel szemben. Hogy Németországban négy műszakban megy a gép? Ha itt is így menne, akkor már megérné a nyolc munkást kiváltani, és a nyolc fiatal mehetne máshova dolgozni.
A negyedik a multinacionális beruházások. Általános vélekedés, hogy a nemzetközi cégek azért ruháznak be Magyarországon, mert olcsó a munkaerő. Ha drágább lenne, akkor mennének Keletre: Romániába, Ázsiába. Azokban az iparágakban, ahol ez számít: menjenek! Nem szeretném, ha egy tál rizsért dolgoznánk egész nap – az ázsiaiak se fognak sokáig már, ők is szeretnének jobban élni. Nem kérünk német béreket, de ha nem tudunk olyan termelékenyek lenni a híres magyar ésszel, mint a cseh, ne adj’ isten, spanyol, portugál kollégák, akkor lássuk be, nem jutunk soha egyről a kettőre.
Az ötödik a bizalom. Hajdúszoboszlón hallottam: a helyi mezőgazdasági termelők hőbörögnek, hogy a vásárlók dupla árat hajlandók fizetni a francia krumpliért. Mert az szép, tiszta, egységes és csomagolt? Hiába a szinte ingyenhitel, mégse ruháznak be krumplimosó gépbe, korszerű egalizáló csomagolóba. Nem terveznek középtávon, nem bíznak a jövőben. De közben panaszkodnak, hogy nem találnak „asszonyokat”, akik mosogatnák, csomagolnák a burgonyát. Nem paradox ez?
A hatodik a szürkegazdaság. A kkv-szektor túlnyomó része szürkén fizeti az alkalmazottait. Sőt, ismerünk mindannyian több ezer embert foglalkoztató céget, amely szintén. Mert – szól az érvelés – ha nem így tenne, akkor csődbe menne, és utcára kerülne több százezer ember, ezért az állam eddig szemet hunyt. Az, hogy a szerencsétlenek nyugdíjvesztükbe rohannak amiatt, hogy nem fizettek járulékot: senkit sem érdekel, hiszen általános felfogás szerint „nekünk úgyse lesz már nyugdíjunk”.
És itt érkezünk el abba a meseszerű nemzetközi környezet által támogatott helyzetbe, hogy az infláció lecsillapodott, a gazdaság növekedési pályán van, a demográfiai helyzet az, hogy nincs munkaerő, és fizetésemelést kényszerít ki. A minimálbér 15 és a garantált bérminimum 25 százalékos emelése hallatán a régi „vadkapitalista” csapat még egyszer megpróbál megrémiszteni bennünket a tömeges csőd víziójával. Most az egyszer ne hallgassunk rá! Aki üzleti modelljét 105 ezer forintos minimálbérre építette, az zárja be a kapuit! Aki csak szürkén/feketén képes fizetni az alkalmazottakat, arra csapjon le végre a törvény szigora, vagy legalább az alkalmazottak hagyják őket ott! Azok a multinacionális cégek, amelyek a 105 ezer forint miatt jöttek, hagyják el az országot! Fejlődjön a versenyképes, exportorientált, automatizált, digitalizált világ. A csődbe ment cégek alkalmazottai pedig jelentkezzenek a munkaerő-közvetítő cégeknél, segítenek munkát találni nekik, mert a dolgozók iránti kereslet óriási. Lehet, hogy utazni kell, költözni kell, s lehet, hogy tanulni kell. De létezik már a modern, európai Magyarország, ahol mindenkit várnak, ahol korszerűen, nagy hozzáadott értéket termelve, versenyképes gazdasági modell van, ahol az embereket elismerik, fejlesztik, megfizetik, figyelnek a munka és magánélet egyensúlyára. Ez az én világom, ez a 21. századi nyertes Magyarország világa.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.