Az egyenlőtlenség komplexitása

2013 óta, amikor is Thomas Piketty tanulmánya megjelent a jövedelem- és vagyonelosztásról, a legtöbb fejlett gazdaságban a közéleti viták előterében szerepel az egyenlőtlenség kérdése, amelyet mindenért felelősnek tartanak, kezdve a lassú növekedéstől és stagnáló termelékenységtől a populizmus erősödéséig és a Brexit-szavazásig. Az egyenlőtlenség azonban továbbra sem eléggé jól körbeírt fogalom, hatásai igen változatosak, és az okairól is élénk viták folynak.

Egy olyan időszakban, amikor mindenki az egyenlőtlenség miatt panaszkodik, globális szinten a vagyon nagyobb mértékben oszlik el, mint korábban valaha. Az elmúlt 16 évben több mint megkétszereződött azon emberek száma, akik a globális középosztály sorába emelkedtek (ide azok tartoznak, akik 7–42 ezer euró nettó pénzügyi eszközzel rendelkeznek). Számuk több mint egymilliárd fölé nőtt, ami a világ népességének mintegy 20 százalékát teszi ki.

Nem csak a középosztály létszáma növekszik: tavaly év végén a világban mintegy 540 millió ember sorolhatta magát a vagyonosok közé. E kategóriához 42 ezer euró feletti értékű nettó eszközök kellenek. Az ebbe a csoportba tartozó emberek száma 2000 óta mintegy 100 millióval, vagyis 25 százalékkal növekedett.

E folyamatban a feltörekvő gazdaságok – különösen Kína – játszottak kulcsszerepet. Valóban, sok olyan ember, aki a világ legvagyonosabb rétegéhez csatlakozhatott, nem a hagyományos „gazdag” országokból került ki. Éppen ellenkezőleg, a világ legvagyonosabb háztartásai közül már csak 66 százalék található az USA-ban, Japánban és Nyugat-Európában, szemben a 2000-ben mért 90 százalékkal.

Nemzeti szinten az egyenlőtlenség mértéke emelkedik, de csak néhány helyen. A feltörekvő gazdaságokban a középosztály által birtokolt vagyon részesedése növekszik, ami a vagyoni egyenlőtlenség mértékének csökkenésére utal. Elsődlegesen a fejlett világban emelkedik az egyenlőtlenség szintje, ahol legnagyobb mértékben a felső 10 százalék kezében lévő vagyon növekedik.

Ezt az ellentmondást részben azzal a ténnyel lehet megmagyarázni, hogy a globális pénzügyi válság a fejlett gazdaságokat, különösen Európát érintette a legsúlyosabban. A fejlett gazdaságok jegybankjai által a válság után folytatott expanzív monetáris politika azonban tovább súlyosbította az amúgy is rossz helyzetet.

Ezek az intézkedések azon eszközök – különösen a kötvények és részvények – árát növelték, amelyekkel jórészt a vagyonos háztartások rendelkeznek. Ugyanakkor ártottak a középosztálybeli megtakarítóknak, akik más, kevésbé szofisztikált eszközökbe, jellemzően bankbetétbe tették pénzüket. A zéró, majd később a negatív kamatok révén ezen megtakarítók jelentős veszteséget realizáltak. Bár a mediánháztartások jellemzően hasznot húznak az alacsony hitelfelvételi költségekből, utóbbi tényező még inkább kedvez a vagyonosabb háztartásoknak, részben a jelzáloghiteleken elért megtakarításoknak köszönhetően, miután ezen hitelek jövedelemhez viszonyított aránya a felső középosztály esetében a legmagasabb.

Az egyenlőtlenség narratíváját tovább bonyolítja, hogy az egyes gazdaságok helyzete eltérő, még azoké is, amelyeket technikailag hasonló mértékű egyenlőtlenség jellemez. Gondoljunk az USA, Dánia és Svédország közötti eltérésekre. Mindhárom ország a világ legegyenlőtlenebb társadalmai közé tartozik a vagyon elosztása tekintetében.

Dániát és Svédországot fejlett szociális és jóléti rendszer, ingyenes oktatás és magas munkaerőpiaci részvétel jellemzi. Továbbá az ENSZ tavalyi felmérése Dániát hozta ki a világ legboldogabb országának, ami azt jelzi, hogy a vagyoni egyenlőtlenség nem nagyon zavarja a dánokat. Ezzel szemben az USA-ban, ahol a két észak-európai országhoz képest a szociális védelem szintje jóval alacsonyabb, az egyenlőtlenség valóban nagyon aggasztó tényező. A vagyoni egyenlőtlenség növekedése az elmúlt évtizedben az USA-ban volt a leglátványosabb a világon. Jelenleg az USA-ban a legkisebb méretű a középosztály, amely csak a nettó pénzügyi eszközök 22 százalékával rendelkezik, ami más fejlett országok átlagának a felét teszi ki. Továbbá a világ országai közül az USA-ban a legnagyobb mértékű a vagyonkoncentráció. Ahogy Euró­pában és Japánban is, a pénzügyi válság és az azt követő monetáris politika lehet a fő okozója az amerikai jelenségnek. Másik tényezőként azonban a digitális forradalom is szerepet játszhat, amely egyre inkább vagyonnövelő katalizátorrá válik.

A fenti összefüggéseknek fontos szerepük van abban, hogy miként kell kezelni az egyenlőtlenséget. Egyszerűen mondva, ha az egyenlőtlenség okai és hatásai eltérőek az egyes országokban, akkor az arra adandó politikai válaszoknak is különbözőeknek kellene lenniük.

Néhány ország – mint például a dél-európai államok – esetében az egyenlőtlenség elleni küzdelem kulcsfontosságú a közepes és alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások megerősítésében, hogy azok megfelelő mértékben tudjanak megtakarítani és fogyasztani. Más országoknak pedig a hosszú távú megtakarítások feltételeinek javítására kell fókuszálniuk.

Van azonban egy olyan szakpolitikai recept, amely sok olyan országnak segítene, ahol igen magas az egyenlőtlenség mértéke. A jegybankoknak véget kell vetniük a zéró és különösen a negatív kamatok alkalmazásának. Ez biztosan jó alapot adna a növekvő vagyoni egyenlőtlenség elleni küzdelemhez.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org