Véletlen egybeesés, hogy az e rovatban utoljára megjelenő cikkemben is a nagy reményekkel várt OPEC-tanácskozásról közreadott megállapodásról írok. Az OPEC-tagországok és a pontosan meg nem jelölt országok együttesen napi 1,8 millió hordóval csökkentik 2017 elejétől kőolaj-kitermelésüket. A hosszú-hosszú hónapok óta húzódó tárgyalások eredménye, a magabiztosnak és jelentősnek mondható csökkentés, az adott – de különösen a várható rövid és hosszabb távú – világgazdasági helyzetben nem igazán ígérkezik megvalósíthatónak.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a megállapodás hírére a kőolaj ára jelentősen megugrott, hiszen a régi reflexek alapján árcsökkenésre a bejelentést követően aligha számíthattunk. A megállapodás történelmi jelentőségét vagy a „még egy ilyen győzelem, és elvesztünk” jellegét a következőkben vázoltak dönthetik el. A kétségek azzal kapcsolatosak, hogy a globálisan az utóbbi két évben bekövetkezett drasztikus árcsökkenés gazdasági meghatározottságai érdemben nem változtak, sőt talán az utóbbi időben inkább felerősödni látszanak. Ezek közül kiemelendő, hogy egyrészt a kőolaj és az azt helyettesíteni képes termékek kitermelési lehetőségei kiszélesedtek, és ami talán ennél is fontosabb, a hordónkénti 50 dolláros áron az új források és a helyettesítő termékek versenyképesek, a gazdaságban szokásos átlagprofitnál kedvezőbb befektetéseket ígérnek.
Ehhez kapcsolódik Donald Trump, az USA új elnökének azon – ma még részleteiben nem ismert – gazdaságpolitikai fordulata, hogy nagyobb súlyt kíván helyezni az amerikai természeti erőforrások (beleértve az energiaforrásokat is) kihasználására. Márpedig az utóbbi évek látványos kőolajár-csökkenésében eddig is meghatározó szerepet játszott, hogy az USA-ban a nem hagyományos kőolajforrások kitermelésének technikai és gazdasági feltételei korszakos átalakuláson mentek át. Ennek következtében a korábban jelentős import lényegében marginálissá vált. Sokak szerint a kőolajpiac meghatározó szereplőjévé az utóbbi 2-3 évben az OPEC-kel szemben egyre inkább az USA vált. A formálódó új gazdaságpolitika nem gyengíti, hanem erősíti az USA kőolajpiaci szerepét. A legfrissebb információk szerint az 50 dollár/hordót meghaladó kőolajárszint esetében nemcsak az USA-ban, de a világ más régióiban is versenyképessé válnak a bőségesnek tűnő nem hagyományos kitermelési módok.
Nem vitatható a kedvező adottságú arab olaj mindent megelőző versenyképessége, de a nem hagyományos kőolaj és a helyettesítő termékek, valamint a környezetvédelem által is ösztönzött racionális energiafelhasználás intenzívebbé válása korlátokat állít a szűkösségre alapozó monopolista extraprofit korlátlanságának. A tőzsdéken bekövetkező megugrás és a kőolaj-exportálók által remélt, de ki nem mondott tartós áremelkedés inkább vágyálomnak tekinthető. Rövid távon a túlkínálati piac, hosszabb távon a forrásoldalon végbement átrendeződések szabhatnak gátat a monopolista ártörekvések ismételt elszabadulásának.
Az OPEC által remélt árnövekedést nemcsak a forrásoldali kilátások és lehetőségek kérdőjelezik meg, hanem mindenekelőtt a felhasználási oldalon is tetten érhető, és várhatóan a jövőben egyre erőteljesebbé váló módosulások is. Bár a világ kőolajfogyasztása – különösen a feltörekvő országokban – szisztematikusan nő, de a fejlett országok kőolajigénye már ma is inkább stagnál, egyes esetekben csökken. A legfrissebb jóslatok szerint a világ benzinfogyasztása elérte csúcspontját, és fokozatos mérséklődése várható.
Közgazdasági értelemben tehát a kőolaj világpiaci árát alakító tényezők jelenleg és várhatóan a közeljövőben is a mostani 50 dollár/hordó körüli árszint realitását valószínűsítik. Nagy kérdés persze, hogy a következő években többé-kevésbé kiegyensúlyozott kínálati és keresleti viszonyok között az OPEC és haszonleső útitársai képesek-e az egyre erodálódó monopolpozíciók ellenére is monopolárakat a világra erőltetni. Az elmúlt évtizedekben megszoktuk, sőt természetesnek tekintjük a kőolaj körüli misztifikációt, de az idő és a kibontakozó technikai-gazdasági történések az OPEC monopolpozíciója ellenében hatnak. A széllel szemben pedig…
Lapunk munkatársai szeretnék megköszönni Hegedűs Miklósnak, hogy több évtizeden keresztül a Világgazdaság Vélemény rovatának, valamint a VG-Páholynak rendszeres szerzője volt! Magas színvonalú cikkei sokaknak segítettek átlátni a gazdasági és energetikai folyamatokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.