Hegedűs Miklós: Zsarolás felsőfokon

Véletlen egybeesés, hogy az e rovatban utoljára megjelenő cikkemben is a nagy reményekkel várt OPEC-tanácskozásról közreadott megállapodásról írok. Az OPEC-tagországok és a pontosan meg nem jelölt országok együttesen napi 1,8 millió hordóval csökkentik 2017 elejétől kőolaj-kitermelésüket. A hosszú-hosszú hónapok óta húzódó tárgyalások eredménye, a magabiztosnak és jelentősnek mondható csökkentés, az adott – de különösen a várható rövid és hosszabb távú – világgazdasági helyzetben nem igazán ígérkezik megvalósíthatónak.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a megállapodás hírére a kőolaj ára jelentősen megugrott, hiszen a régi reflexek alapján árcsökkenésre a bejelentést követően aligha számíthattunk. A megállapodás történelmi jelentőségét vagy a „még egy ilyen győzelem, és elvesztünk” jellegét a következőkben vázoltak dönthetik el. A kétségek azzal kapcsolatosak, hogy a globálisan az utóbbi két évben bekövetkezett drasztikus árcsökkenés gazdasági meghatározottságai érdemben nem változtak, sőt talán az utóbbi időben inkább felerősödni látszanak. Ezek közül kiemelendő, hogy egyrészt a kőolaj és az azt helyettesíteni képes termékek kitermelési lehetőségei kiszélesedtek, és ami talán ennél is fontosabb, a hordónkénti 50 dolláros áron az új források és a helyettesítő termékek versenyképesek, a gazdaságban szokásos átlagprofitnál kedvezőbb befektetéseket ígérnek.

Ehhez kapcsolódik Donald Trump, az USA új elnökének azon – ma még részleteiben nem ismert – gazdaságpolitikai fordulata, hogy nagyobb súlyt kíván helyezni az amerikai természeti erőforrások (beleértve az energiaforrásokat is) kihasználására. Márpedig az utóbbi évek látványos kőolajár-csökkenésében eddig is meghatározó szerepet játszott, hogy az USA-ban a nem hagyományos kőolajforrások kitermelésének technikai és gazdasági feltételei korszakos átalakuláson mentek át. Ennek következtében a korábban jelentős import lényegében marginálissá vált. Sokak szerint a kőolajpiac meghatározó szereplőjévé az utóbbi 2-3 évben az OPEC-kel szemben egyre inkább az USA vált. A formálódó új gazdaságpolitika nem gyengíti, hanem erősíti az USA kőolajpiaci szerepét. A legfrissebb információk szerint az 50 dollár/hordót meghaladó kőolajárszint esetében nemcsak az USA-ban, de a világ más régióiban is versenyképessé válnak a bőségesnek tűnő nem hagyományos kitermelési módok.

Nem vitatható a kedvező adottságú arab olaj mindent megelőző versenyképessége, de a nem hagyományos kőolaj és a helyettesítő termékek, valamint a környezetvédelem által is ösztönzött racionális energiafelhasználás intenzívebbé válása korlátokat állít a szűkösségre alapozó monopolista extraprofit korlátlanságának. A tőzsdéken bekövetkező megugrás és a kőolaj-exportálók által remélt, de ki nem mondott tartós áremelkedés inkább vágyálomnak tekinthető. Rövid távon a túlkínálati piac, hosszabb távon a forrásoldalon végbement átrendeződések szabhatnak gátat a monopolista ártörekvések ismételt elszabadulásának.

Az OPEC által remélt árnövekedést nemcsak a forrásoldali kilátások és lehetőségek kérdőjelezik meg, hanem mindenekelőtt a felhasználási oldalon is tetten érhető, és várhatóan a jövőben egyre erőteljesebbé váló módosulások is. Bár a világ kőolajfogyasztása – különösen a feltörekvő országokban – szisztematikusan nő, de a fejlett országok kőolajigénye már ma is inkább stagnál, egyes esetekben csökken. A legfrissebb jóslatok szerint a világ benzinfogyasztása elérte csúcspontját, és fokozatos mérséklődése várható.

Közgazdasági értelemben tehát a kőolaj világpiaci árát alakító tényezők jelenleg és várhatóan a közeljövőben is a mostani 50 dollár/hordó körüli árszint realitását valószínűsítik. Nagy kérdés persze, hogy a következő években többé-kevésbé kiegyensúlyozott kínálati és keresleti viszonyok között az OPEC és haszonleső útitársai képesek-e az egyre erodálódó monopolpozíciók ellenére is monopolárakat a világra erőltetni. Az elmúlt évtizedekben megszoktuk, sőt természetesnek tekintjük a kőolaj körüli misztifikációt, de az idő és a kibontakozó technikai-gazdasági történések az OPEC monopolpozíciója ellenében hatnak. A széllel szemben pedig…

Lapunk munkatársai szeretnék megköszönni Hegedűs Miklósnak, hogy több évtizeden keresztül a Világgazdaság Vélemény rovatának, valamint a VG-Páholynak rendszeres szerzője volt! Magas színvonalú cikkei sokaknak segítettek átlátni a gazdasági és energetikai folyamatokat.