A globális felmelegedés elleni küzdelem

Nemrégiben több egykori magas rangú amerikai republikánus politikussal, tisztviselővel együtt javaslatot terjesztettünk elő a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására. A javaslat szerzői között megtalálható Jim Baker, Henry Paulson és George Shultz – mindannyian korábbi pénzügyminiszterek –, illetve Greg Mankiw kollégám a Harvardról, aki George W. Bush gazdasági tanácsadó-testületének vezetője volt.

Azért soroltam fel őket név szerint, hogy érzékeltessem, mekkora támogatottsága van a javaslatnak egy olyan időszakban, amikor a republikánusokról elmondható, hogy általánosságban ellenzik a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására vonatkozó kormányzati erőfeszítéseket, míg a demokraták támogatjákó. Azt reméljük, javaslatunk megteremti az alapját annak, hogy a két párt közösen tudjon jogszabályt elfogadni ebben a kérdésben.

A tervezet azt javasolja, hogy a szén-dioxid-emisszióra vonatkozó adót kombinálják egy olyan intézkedéssel, amely az adóbevételekből minden háztartás számára egy bizonyos összeget (visszatérítést) fizet az adott családban élők száma alapján. Szakértők szerint egy tonnánkénti 40 dolláros adóval nagyobb mértékben lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, mint az összes jelenlegi emissziós szabályozással. A tervezetünk arra szólít fel, hogy a törvényhozás számolja fel a szabályozásokat, és valósítsa meg az adóra és a háztartásokat megillető visszafizetésre vonatkozó javaslatot.

Tudjuk, hogy jelentős nézeteltérések alakultak ki a globális felmelegedés mostani és jövőbeni mértékével kapcsolatban, illetve abban a tekintetben is, hogy az autós közlekedésből, a fűtésből és más emberi tevékenységekből származó emisszió mekkora mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez. Úgy véljük azonban, elég nagy a kockázata annak, hogy a szén-dioxid-emisszió a globális hőmérséklet veszélyes mértékű jövőbeni emelkedését okozhatja. Ebből adódóan olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek csökkentik ezt a kockázatot.

A karbonadó a legegyszerűbb és gazdasági szempontból a leghatékonyabb módja a szén-dioxid-emisszió korlátozásának. Ez jobb megoldás a jelenlegi, túlbonyolított szabályozásoknál. Egyszerűbb és kiszámíthatóbb az Európában alkalmazott fix kvótás emissziókereskedelmi rendszernél is, amelyet Barack Obama adminisztrációja javasolt bevezetni az USA-ban.
A karbonadó mögött álló stratégia igen egyszerű: minden egyes háztartásra és cégre az általuk okozott emisszió mértékében meghatározott adóterhet vet ki, legyen szó például az autójuk használatáról vagy a házuk fűtéséről.

A karbonadót közvetetten vetnék ki azáltal, hogy akkor adóztatnák meg az adott nyersanyagot, amikor az „belép” a gazdaságba, így a kőolajat a finomítóknál, a szenet pedig akkor, amikor az elhagyja a bányát és így tovább. Az adó ezzel beépülne az adott nyersanyagból készült termékek árába. Miután a karbonadó megjelenne minden olyan termék és szolgáltatás árában, amelynek előállítása során szenet vagy szénszármazékokat használnak fel, a háztartások és a cégek arra lennének ösztönözve, hogy olyan megoldásokat kövessenek, amelyekkel csökken az emisszió mértéke. Ez jelentheti azt, hogy kevesebbszer ülnek autóba, üzemanyag-hatékonyabb technológiát választanak, vagy hogy az energiamegőrzésbe invesztálnak. A nap- és szélenergia így állami szubvenciók nélkül válna versenyképesebbé a szénalapú energiaforrásoknál.

A szénalapú nyersanyagok különböző típusai eltérő mértékű szén-dioxid-kibocsátást okoznak, ezért a karbonadó mértéke az adott nyersanyag típusa szerint változna. A karbonadó bevezetésének tényleges problémája politikai jellegű. Senki nem akar több adót fizetni. Emiatt szól úgy a javaslatunk, hogy a karbonadót a háztartásoknak történő visszatérítéssel („osztalékkal”) kell kombinálni. A háztartások minden egyes felnőtt után ugyanakkorra mértékű osztalékot kapnának, míg a gyermekek után 50 százalékos visszatérítésre lennének jogosultak. A tonnánkénti 40 dolláros karbonadóból befolyó bevételek elegendők lennének arra, hogy egy négyfős háztartás évente 2000 dollár osztalékot kapjon.

Miután a karbonadó emelné az amerikai exportőrök költségeit, ezért azt javasoljuk, hogy az exportőrök akkora mértékű visszatérítést kapjanak, mint amennyi karbonadó terheli a termékeiket. Hasonlóképpen a karbonadót kivetnénk azon országok importjára is, amelyek nem vetnek ki a karbonadóhoz hasonló terhet.

Azután, hogy a karbonadóra vonatkozó tervezetünk február elején nyilvánossá vált, nagyon sok e-mailt kaptam mind a bal-, mind a jobboldalhoz tartozó személyektől, akiknek tetszik a javaslatunk. A demokraták a republikánusokat dicsérték meg azért, mert tervezetet dolgoztak ki a szén-dioxid-emisszió csökkentésére és a globális felmelegedés elleni küzdelemre vonatkozóan. A republikánusok pedig azért támogatják az elképzelést, mert felszámolja a meglévő környezetvédelmi szabályozásokat, miközben hatékonyan kezeli a globális felmelegedést.
A demokraták a szén-dioxid-emisszió csökkentését célzó jogalkotás hagyományosan fő támogatóinak számítanak. Azzal, hogy a republikánusok adják az elnököt, és a kongresszus mindkét házában is többségben vannak, megfelelő a pillanat arra, hogy egy mindkét párt által támogatott tervezetet fogadjanak el.

Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org