Ne biztosítsák a klímakatasztrófákat!

Ahogy a fax átadta helyét az e-mailnek, és a bálnazsír a petróleumnak, úgy váltják most fel a tisztább energiaforrások a szenet is. Ez a folyamat gyorsabban fog történni – talán elég gyorsan ahhoz, hogy legalább lelassítsuk a klímaváltozás tempóját –, ha a biztosítási szektor is kiveszi belőle a részét. Az ipari társadalom fejlődésének és az annak energiaforrásául szolgáló szén biztosításával az ipari forradalom folyamatában lényeges, de gyakran figyelmen kívül hagyott szerepet vállalt a biztosítási szektor. „Ez csak a biztosítók révén vált lehetővé – mondta Henry Ford, a New York-i égboltra tekintve. – Biztosítás nélkül egyetlenegy felhőkarcoló sem épült volna meg. Egy befektető sem finanszírozna olyan épületet, amelyet egyetlen cigarettacsikk is porig tudna égetni.”

Azon képességük révén, hogy a kockázatokat szét tudják teríteni széles portfóliójukban, a biztosítók évszázadok óta magas kockázatú tevékenységeket tesznek lehetővé. Ez igaz azon tevékenységekre is, amelyek hozzájárulnak az emberiség történelmének legnagyobb kockázatához: a globális felmelegedéshez. Miközben a biztosítási iparág képviselői azt hangoztatják, hogy a klímaváltozás megfékezésére és egy élhető bolygó biztosítására törekszenek, a hátsó szobákban a biztosítási szakemberek pénzügyi varázslásaikkal még mindig azon dolgoznak, hogy új széntüzelésű erőművek, olajfúró tornyok, olajhomokprojektek, földgázvezetékek és más szennyező projektek biztosítására szerződhessenek. Ezen projektek közül sok nem lenne életképes a biztosítótársaságok által nyújtott szolgáltatások nélkül. Annak eléréséhez, hogy a Föld hőmérséklete ne emelkedjen több mint két Celsius-fokkal az iparosodás előtti szinthez képest – és ezzel elkerüljük a globális felmelegedés mértékének elszabadulását –, nem szabad kiaknáznunk a szén-, kőolaj- és földgázkészleteink többségét.

Ironikus módon, miközben a biztosítók az üzleti élet azon fő aktorai közé tartoztak, akik elismerték a klímaváltozást, és felszólítottak az ellene való küzdelemre, az iparág továbbra is a fosszilis üzemanyagú projektek fő segítője. A biztosítók ellentmondásos helyzetet hoztak létre és tartanak fenn: globális felmelegedést okozó projekteket segítenek elő, miközben biztosítást nyújtanak e projektek éghajlatot érintő káros hatásaira. Mivel korán tudatosult az iparágban a klímaváltozás kezelésének szükségessége, a biztosítók fausti alkuja eddig elkerülte a nyomásgyakorló csoportok vizsgálatát. Ez a helyzet azonban változás előtt áll.

Április végén az Axa francia biztosító óriáscég bejelentette, hogy már nem vállal biztosítást olyan cégeknek, amelyek forgalmának több mint 50 százaléka szénalapú. Ez egy döntő lépés abba az irányba, hogy a szén ne váljon biztosíthatóvá. A tények nem lehetnek ennél egyértelműbbek: a fosszilis üzemanyagok nemcsak a klímát pusztítják, hanem sok más fenyegetést is hordoznak. Az igazat megvallva, az új szénerőművek és bányák biztosítása szembemegy az észszerű pénzügyikockázat-kezeléssel. Mivel a szén égetése a bolygó egyik legnagyobb gyilkosának számít, hiszen a légszennyezés évente milliók halálát okozza, a tengerszint emelkedését, valamint szélsőséges időjárást idéz elő, nem kellene biztosításképesnek lennie.

A cég döntése racionális lépés volt, amely vitathatatlan tényeken és a jövő reális alapokon történő tervezésén nyugszik. A biztosítás elvégre is azon az elven alapszik, hogy a jövő valamelyest a múlthoz hasonlít, s ezáltal kiszámítható. De ha továbbra is növeljük a bolygó hőmérsékletét, akkor ez a feltevés megdől. A part menti ingatlanokat biztosító szakemberek már szét is tárják a kezüket, ha azt kell kikalkulálniuk, hogy a tengerszint emelkedése mekkora mértékű lesz, és a viharok milyen súlyos károkat okozhatnak. Morális és gazdasági szempontból eljött az ideje annak, hogy mások is kövessék ezt a példát, és ismerjék fel, hogy a fosszilis üzemanyagok nem biztosíthatók. Ezeknek a cégeknek – illetve mindannyiunknak – a legjobb biztosítás az, ha a fosszilis üzemanyagokat ott tartjuk, ahová valók: a föld mélyén.