Kell-e nekünk euró, és ha igen, mikor?

A 2004-es európai uniós csatlakozásunk előtt az volt a terv, hogy 2008. január 1-jétől már euróval fogunk fizetni. Határozott véleményem, hogy ennek a hitnek a devizahitelek elterjedésében nagyon nagy szerepe volt. Sajnálatos módon a 2004 utáni makrogazdasági egyensúlytalanságok ezt a céldátumot hamar kilőtték, a 2008 utáni válság pedig még beláthatatlanabb távolságba tolta ki az euró bevezetését.

Manapság a kiegyensúlyozott makrogazdasági mutatók és a maastrichti kritériumok többségének teljesítése miatt már nem lenne akadálya az euró belátható időn belül történő bevezetésének, ha lenne erre vonatkozó szándék. Kérdés, hogy legyen-e ilyen szándék, s ha igen, mikor?

Reálgazdasági oldalról nézve egyrészt lenne indokoltsága az euró bevezetésének. A magyar gazdaság nagyon szorosan kapcsolódik az Európai Unióhoz. Az utóbbi években jól teljesítő s a GDP növekedéséhez is jelentős mértékben hozzájáruló magyar export közel 80 százaléka az Európai Unióba irányul, ráadásul ennek meghatározó része az eurózóna országaiba. Ezen exportáló vállalatok helyzetét biztosan megkönnyítené, ha az árfolyamkockázattal nem kellene foglalkozni. Másrészt az is felvetődik, hogy az euró bevezetésével és így az önálló monetáris politika feladásával olyan korlátok közé szorítanánk a gazdaságpolitikánkat, amivel elveszítenénk a gyorsabb növekedés és a felzárkózás lehetőségét.

Ennek a gondolatnak mindenképpen van szakmai indokoltsága, bár ezt az utóbbi években nem sikerült aprópénzre váltanunk. És van erre ellenpélda is, Szlovákiának a válság előtt erős szlovákkorona-árfolyammal sikerült bevezetnie az eurót, mégsem volt ennek növekedési áldozata.

Fontos szempont az is, hogy bizonytalan, mi lesz az euróval, ezért jobb a kivárás. Tény és való, hogy a közös valuta jövőbeni helyzete sokban függ attól, hogyan sikerül megvalósítani az unióban a közös fiskális politikát, s ebben vannak kockázatok. De ne legyen illúziónk, akár van eurónk, akár nincs, ha az euróval problémák lesznek – a szoros gazdasági és pénzügyi integráció miatt –, az így is, úgy is negatívan fog minket érinteni.

A pénzügyi szférában is erőteljes az integráció, bankjaink többségének az anyabankja az eurózóna országaiban van. Az euró bevezetésével a forintkockázat nem lenne hatással bankjaik magyarországi tevékenységére, ami segíthetné a pénzügyi szektort. Ez ugyanakkor azzal járna, hogy a monetáris politika mellett a felügyeleti önállóság is csökkenne, aminek vannak pozitív és negatív oldalai is. S végül, de nem utolsósorban, azzal, hogy beléptünk az unióba, kinyilvánítottuk, hogy az eurót majd be kívánjuk vezetni, tehát van egy formál jogi érv is.

A fentiekben felsoroltak csak kis szeletek az euró bevezetésének pró és kontra szempontjaihoz. Ennél sokkal fontosabb, hogy megteremtsük a makrogazdasági stabilitás, a gazdasági növekedés és a versenyképesség-javulás egyensúlyát, és egy stabil gazdasággal, stabil gazdasági kilátásokkal rendelkező országként legyünk az eurózóna tagjai. A belső gazdasági növekedés és a versenyképesség területén van még tennivalónk, így most az euró mielőbbi bevezetése helyett ezekre javasolt koncentrálni.

Tehát a címben feltett kérdésre a válasz, hogy kell az euró, de előtte a versenyképesség és a potenciális belső gazdasági növekedés javítására kell koncentrálni, fenntartva a makrogazdasági egyensúlyt. Addig meg talán az is kiderül, hogy mi lesz az euróval.

(Az euró bevezetése azután került a figyelem középpontjába, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter júniusban a bevezetés kérdéséről beszélt, majd a gazdasági tárca lapunknak adott válaszában [VG, jún. 28.] a távoli jövőbe, évtizedekkel későbbre tette a bevezetés időpontját. Karsai Gábor [VG, júl. 7.], Felcsuti Péter [VG, júl. 18.] és Sinkó Ottó [VG, júl. 21.] után Török Zoltán [VG, júl. 25.] véleményét olvashatták.)