Milyen lesz a világ 2050-ben?

A globális növekedés a következő évtizedekben túljut a 2008-as világválság következményein, visszaállva egy stabil 3 százalék feletti növekedési ütemre, így 2050-re megháromszorozódik a globális gazdaság kibocsátása. A növekedés üteme 2020 után jelentősen lassulni fog. Ennek oka, hogy számos dinamikusan fejlődő ország, így például Kína növekedési üteme beáll egy lassabb, ám fenntarthatóbb szintre.

Továbbá demográfiai változások is kihatnak majd a világgazdaság növekedési ütemének lassulására: az elöregedő társadalmakban ugyanis csökkenni fog az aktív munkaerő aránya. A világgazdaság bővülése révén a ma még reménytelenül szegény országok is reális eséllyel eljutnak 2050-re a közepesen fejlett államok mostani életszínvonalára. A közepesen fejlett országok egy főre jutó jövedelme pedig ahhoz lesz hasonló, mint ma az öböl menti államokban.

A leggyorsabban növekvő régió a következő négy évtizedben Ázsia lesz. A leglassabb növekedés a fejlett régiókban várható. A nyugati országok dominanciája történelmi léptékben viszonylag új és rövid jelenség, így a világgazdaság súlypontjának visszatérése Ázsiába a PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint felfogható úgy is, mint a korábbi egyensúly visszaállása.

A világgazdaságot 2050-re a három legnagyobb nemzetgazdaság fogja dominálni. Már 2030-ra kialakul a világgazdaság későbbi erősorrendje: Kína, az USA és India hármasával. A három nemzetgazdaság 2050-re nagyobb gazdasági súllyal fog rendelkezni, mint az utánuk következő öt nemzetgazdaság együttesen. A három gazdasági nagyhatalom fogja a világgazdaság, a nemzetközi politika és a nemzetközi intézmények működését meghatározni.

A globalizáció, a technológiai fejlődés az elmúlt évtizedekben is nagy hatással volt a nemzetgazdaságokra, és a jövőben ez fokozódni fog. Sosem nyílt még ilyen szabad mozgástér a javak és a munkaerő számára, s a nyitottság a gyorsabb fejlődést szolgálja. Ugyanebbe az irányba mutat a technológiai fejlődés is, hiszen rövidebb idő alatt nagyobb értéket lehet termelni az újítások révén. Az általánosan magasabb fejlettség gyorsabb felzárkózást eredményez. A kisebb gazdaságok fejlettségi szintje konvergál a nagyobb gazdaságok magas szintjéhez, így számos lépcsőt átugorhatnak.

A gazdaság bővülésének egyik forrása a népességnövekedés, ebben a fejlődő országok fiatal lakossága jut előnyhöz, míg a fejlett országokra ez negatívan hat. A felzárkózó fejlődő országok életszínvonala azonban 2050-ben még mindig el fog maradni a fejlett országokétól, a nyugati országok egy főre eső jövedelmének mintegy 25-60 százaléka jut a feltörekvő gazdaságok egy-egy lakosára. Ez alapján is látható, hogy a népességnövekedés önmagában nem lesz elégséges a gazdasági növekedés széles körben érezhető fellendítésére.

2050-re a világ munkaképes korú lakossága (20–64 év között) 5,3 milliárd főre nő – 2010-ben ez a szám még csak 3,9 milliárd fő volt –, akiknek 70 százaléka a fejlődő országokban fog élni. A napjainkban a legnagyobb munkaképes korú lakossággal rendelkező Kínát 2030 körül megelőzi India. A legdinamikusabban jellemzően a legszegényebb országokban nő a lakosság száma, valamint arányuk a globális munkaerőpiacon: az ebbe a kategóriába tartozó 48 állam jelenleg 380 millió fős munkaképes populációja 2050-re 950 millió fölé emelkedik.

A jövőben a munkaképes korú lakosság növekedése – hasonlóan a tőkefelhalmozáshoz – egyre kevésbé lesz meghatározó a fejlődő országok növekedésében, míg a legfontosabb faktor egyre inkább a termelékenység gyors javulása lesz. Ennek oka, hogy a fejlődő országokban igen alacsony a munkaerő hatékonysága, ám ezt viszonylag könnyű javítani. A gazdaság fejlődésével a termelékenység növekedése természetes módon lelassul.

A jövőben folytatódik az ipar és a mezőgazdaság bruttó hazai terméken belüli arányának folyamatos csökkenése a szolgáltatások gyors fejlődése miatt.

A fejlődő országok lakói is egyre jobban élnek, ennek következményeként jövedelmük egyre nagyobb részét költik szolgáltatásokra. Ráadásul az iparcikkek fokozatosan egyre olcsóbbá válnak, köszönhetően a gyártás egyre növekvő hatékonyságának, az egyre alacsonyabb önköltségnek.

A nyersanyagok árai tovább emelkedhetnek, a mezőgazdaság növekvő árai miatt pedig az élelmiszer-biztonság kérdése is minden korábbinál égetőbbé válik. Felértékelődik az édesvízkészletek szerepe is. Versenyelőnyben lesznek a vízben gazdag területek. A világ növekvő népességének ellátása egyre nagyobb igényt teremt majd a vízre, ezért 2050-re a gazdaság egyik kulcskérdése lesz a vízellátás is.

Az óceánok fontos megélhetési forrásként és gazdaságfejlesztési tényezőként szolgálnak majd 2030 körül. Az óceánok gazdasága az óceánokra épülő iparágak összességét jelenti, és ehhez kapcsolódnak az óceánokban rejlő természeti erőforrások, valamint a víztömegek ökológiai szerepe is. Az óceánok kiaknázatlan, hatalmas víztömegére azonban csak akkor építhet a világgazdaság, ha állapotuk javítására is figyelmet fordítunk.

A környezet védelme egyre inkább befolyásolhatja a gazdaságok működését. A megújuló környezeti erőforrások nagy gazdasági haszonnal járhatnak, ha megfelelően óvjuk állagukat. A klímaváltozás megfékezése a jövőben a globális gazdasági növekedés alapfeltétele is lesz. Az elemzések szerint hatalmas veszteséget okozhat a jövő GDP-jében, ha nem sikerül lefektetni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, a klímához alkalmazkodó gazdaság alapjait.