Kína új selyemútja Európába

Magyarország a házigazdája a „16 + 1 együttműködés” miniszterelnöki csúcstalálkozójának ma, ez okot ad a Kína és 16 kelet-közép-európai ország között 2012-ben létrejött transzregionális platform eddigi tevékenységének értékelésére. Ven Csia-pao, a Kínai Népköztársaság korábbi elnöke 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a kapcsolatok fejlesztésére a kelet-közép-európai országokkal, és bejelentette egy új mechanizmus megalakítását. Egy évvel később az érintett országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Észtország és Kína) miniszterelnökeinek varsói csúcstalálkozóján létrehozták a 16 + 1 együttműködés elnevezésű platformot, amely beleillik Kína azon törekvésébe, mely szerint új nemzetközi intézményeket hoz létre annak érdekében, hogy növelje befolyását a világpolitikában. Az együttműködés másik fontos jellegzetessége, hogy nyíltan Kína nagy külpolitikai tervének, az „Egy övezet, egy út”-nak a részét képezi.

Kína Pekingben megnyitott egy a kínai külügyminisztériumnak alárendelt titkárságot, és tízmilliárd dolláros hitelkeretet hoz létre, amelynek egy része kedvezményes kölcsönök formájában hívható le a közös projektekre, például az infrastruktúra és a zöldgazdaság területén. A régió országai kínai pénzintézeteknél pályázhatnak a projektek finanszírozására. A felek megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy ötszázmillió dolláros fejlesztési alapot. 2013-ban Magyarország, Szerbia és Kína bejelentette, hogy közösen újítják fel a Budapest és Belgrád közötti vasúti kapcsolatot. A 2015 novemberében tartott szucsoui csúcstalálkozó nyomán működésbe lépett a vámkezelési együttműködési mechanizmus Görögország, Macedónia, Szerbia és Magyarország között annak érdekében, hogy Pireusz kikötőjéből minél zavartalanabbul juthassanak el az áruk az EU-ba. A felek támogatták az adriai-, a balti- és a fekete-tengeri kikötők és a kapcsolódó ipari parkok együttműködését és gazdasági folyosókkal való összeköttetését biztosító tervet. A Riga-csúcstalálkozón 2016 novemberében megalapították a Kína–KKE Befektetési Alapot. A felek megegyeztek, hogy infrastrukturális fejlesztéseiket egyeztetik a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) útvonalaival, és támogatják a mechanizmus második nagyszabású infrastrukturális projektjét, a Belgrád–Bar vasúti vonal modernizációját.

Egyes kínai vélemények szerint a 16 + 1 együttműködés Kína Európa-politikájának egyik legfontosabb diplomáciai eredménye, amely más régiók (vagy akár az EU) számára is például szolgálhat. Mások kiemelik, hogy az együttműködés viszonylag rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el, és már új fejlődési fázisba lépett: míg korábban az intézményi keretek kialakítása élvezett prioritást, immáron azok tartalommal való megtöltése vált fontossá. Ezzel ellentétben egyes szakértők úgy vélik, a tizenhat ország eltérő történelmi múltja és különböző politikai helyzete miatt az együttműködés működőképessége megkérdőjelezhető. Tény: nem sikerült elérni a megalakuláskor kitűzött célt, hogy a Kína és a kelet-közép-európai régió közötti kereskedelmet százmilliárd dollárra növeljék. Kína exportja 2015-ben 42,2 milliárd dollárt tett ki, míg a 16 országból az importja 14,1 milliárdot – a kereskedelem tehát továbbra is erősen aszimmetrikus, hiábavalónak bizonyultak az erőfeszítések arra, hogy a közép- és kelet-közép-európai országok közép- és kisvállalkozói hatékonyan jelenjenek meg a kínai piacon.

Ugyancsak csalódást keltett, elsősorban a kelet-közép-európai országok számára, hogy továbbra sincs nagy felfutás a kínai befektetésekben. Különösen fájó a zöldmezős beruházások elmaradása, amelyek munkahelyteremtő képességük miatt rendkívül népszerű eszközei a belpolitikának. Az együttműködést a régió kormányai a kritikus hangok ellenére döntően továbbra is pozitívan ítélik meg. Ez elsősorban az Egy övezet, egy út projektnek köszönhető, amely az optimista vélekedés szerint alkalmas lehet arra, hogy a kereskedelem bővítésén keresztül a régió kitörjön az Európán belüli félperiférikus helyzetéből. A legnagyobb veszély valójában kívülről, az EU irányából jön. Annak ellenére, hogy az együttműködés nem számít kiemelt témának (szemben a kereskedelem, a beruházások, az emberi jogok kérdésével) az EU–Kína-kapcsolatokban, egyes uniós vezető körök és tagállamok kormányai szerint a régiónak nincs szüksége új, EU-n kívüli csatornára a Kínával való kapcsolatokban. Ez a megközelítés nem csupán a tagországokra, hanem az öt tagjelölt balkáni országra is igaz.

A 16 + 1 együttműködés az elmúlt évek során számottevő fejlődésen ment keresztül és működő transzregionális platformmá vált. A létrejött intézmény olyan rugalmas és pragmatikus mechanizmusnak tekinthető, amely egyfelől érdemben javította Kína és a régió kapcsolatát, másfelől irányt mutat az Egy övezet, egy út keretein belül Kína és más régiók kapcsolatainak működtetésére. Mindezek miatt hosszú távon akár az EU és Kína közötti együttműködés mintájául is szolgálhat, különösen, ha az USA és az EU távolodása folytatódik. Mindennek feltétele azonban, hogy az együttműködés hatékony választ adjon az előtte tornyosuló számtalan kihívásra.