Csendes adóforradalom a Perzsa-öbölben

Miközben a világ az új év első napjaiban a Trump-adminisztráció Jeruzsálemmel kapcsolatos döntésének következményeire vagy éppen az iráni tüntetésekre figyelt, csöndben forradalminak tekinthető változások történtek a Perzsa-öbölben. Január elsejétől ugyanis Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek lettek az elsők az olajmonarchiák között, amelyek áfajellegű hozzáadott érték típusú adót vezettek be. Ugyan az adókulcs jelenleg mindössze ötszázalékos, és számtalan termékre nem vonatkozik, az intézkedés jelentősége mégis hatalmas.

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (angol rövidítéssel GCC) országainak gazdasága ugyanis bajban van. Az elemzők véleménye szerint a 2014-es olajárcsökkenéssel a petróleumtermelő államok számára véget ért az „aranykor”, a kormányok már nem tudják gondolkodás nélkül költeni a pénzüket. A nemzeti költségvetések egyenlege elszállt: 2015-re Szaúd-Arábia bevételei 23 százalékkal csökkentek (miközben a kiadások 13 százalékkal növekedtek). Az olaj- és földgázszektoron kívül pocsék versenyképességi és termelési mutatókkal rendelkező monarchiák ugyan messze nem kerültek az összeomlás szélére (az olajár ráadásul azóta stabilizálódott), mégis teljesen világossá vált, hogy alapvető és mélyenszántó reformok nélkül nagyon nagy bajba kerülhetnek a GCC tagjai. A helyzetet bonyolítja, hogy az öböl menti gazdaságoknak egyszerre van szükségük az állami kiadások lefaragására, a pazarlások beszüntetésére (vagyis megszorító intézkedésekre), illetve a versenyképességet és a gazdasági növekedést ösztönző intézkedésekre.

A különböző nemzeti reformprogramok (mint a sokak által kritizált szaúdi „Vízió 2030”) mellett a GCC tagjai közös lépéseket is tettek. Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia és Omán vezetői először 2016 júniusában tárgyaltak egy áfa típusú adónem egységes bevezetésének kérdéséről, ami még ugyanabban az évben az úgynevezett GCC VAT Treaty keretében öltött testet. A megállapodás szerint a monarchiák kötelességet vállalnak, hogy azonos jogi keretek és szabályozás szerint mindegyik állam módosítja adótörvényeit úgy, hogy az új adónem 2018-ra bevezethető legyen. Az egy időben történő bevezetés gondolata azt a célt szolgálta, hogy ne alakuljon ki adóverseny a hat ország között, valamint hogy a külső megfigyelők számára is az együttműködés üzenetét sugározzák.

Bahrein utolsóként 2017. február 1-jén ratifikálta a megállapodást, így minden akadály elhárult a kooperáció előtt – legalábbis elméletben. Már ekkor lehetett hallani olyan hangokat, amelyek szerint az egyszerre történő bevezetés nem megoldható, ráadásul a társadalmak nem állnak készen az intézkedésre. Ráadásul a 2017 júniusában kirobbant és azóta is megoldatlan válság Katar és a szaúdi–emírségi–bahreini koalíció között megkérdőjelezte az egész intézkedésnek és igazából magának a GCC-nek a létjogosultságát. A fejetlenséget, az átláthatatlanságot és a kapkodást jól mutatja, hogy mindössze 2017 utolsó hónapjaiban derült ki, hogy 2018. január 1-jén csak Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek vezetik be az adót, míg Bahrein, Kuvait, Katar és Omán csak előkészületeket tesz.

A nemzetközi közvélemény kifejezetten bátor döntésként értékelte a forgalmi adó bevezetését, még ha alapvetően az alacsony kulcs miatt csak korlátozott bevételhez juttatja is az egyes országok költségvetését. Az intézkedés igazi jelentőségét a szemléletváltozás adja: az olajbevételek miatt eddig a szaúdi, emírségi, illetve egyéb államok nem voltak rászorulva arra, hogy a saját állampolgáraikat jelentős mértékben megadóztassák, vagy fizetőssé tegyék az állami szolgáltatások nagy részét. Ez nemcsak egészségtelen fiskális környezetet eredményezett, de politikailag is messzemenő hatásai voltak: a „nincs adózás képviselet nélkül” elvét megfordítva, adózás hiányában a kormányok nem teremtettek intézményi formát a népképviselet érvényesítésére.

Ezt a kimondott-kimondatlan megállapodást kezdi el felülírni az áfatörvény mellett több más intézkedés is (például az energiaitalokra kivetett jövedéki adó). Nyilván az ötszázalékos azonnali árdrágulás még nem eredményez nagy politikai változást egyik pillanatról a másikra. Az azonban a közösségi médián látható, hogy a lakosság egy jelentős része nem érti és nem támogatja az intézkedést, amit a kormányoknak valahogy kezelniük kell. Szaúd-Arábia már be is jelentette, hogy a közepes és alacsony jövedelmű háztartások megsegítésére külön programot indít. A királyság helyzete kis méretű szomszédjaihoz képest azért is képlékeny, mivel a felmérések szerint az áfa bevezetése kevesebb bevétellel és (a lakosság sokszínűbb volta miatt) több problémával jár, mint például az emírségekben.

Mindezen kérdőjelek ellenére kijelenthető, hogy a Perzsa-öbölben a jövő 2018. január 1-jén elkezdődött. A lakossági adóterhek növelésével a GCC országai elindulnak egy hosszú, politikai és gazdasági szempontból is hatalmas változásokat hozó úton, amelynek pontos iránya beláthatatlan.