A megszépülő múlt

Ritkán hozza lázba az embert egy száraz statisztikai jelentés, ám az amerikai kereskedelmi minisztérium statisztikai hivatalának július végén megjelent kiadványa a szabályt erősítő kivétel. A jelentésből a középtávú amerikai növekedésre vonatkozóan valamelyest javuló előrejelzés rajzolódik ki. A magánszemélyek megtakarítását jelző adatok a háztartási szektor kisebb mértékű sérülékenységét és nagyobb szintű ellenálló képességét mutatják.

A jelentés arra készteti a közgazdászokat, hogy felülvizsgálják az amerikai gazdaságra vonatkozó számításaikat. Először is két jó hírrel kezdeném. Amellett, hogy a reál-GDP éves szinten 4,1 százalékkal nőtt az év második negyedében, az első negyedévre vonatkozó kibocsátás mértékét valamelyest felfelé javították, amit a jövedelmek jelentősen nagyobb mértékű növekedése előzött meg.

Ezen fejlemények nettó hatása azonban nem változtatta meg az összképet – vagyis az USA-nak hat évbe tellett, mire kilábalt a gazdasági válságból –, ám az átlagos kibocsátási és jövedelmi szintből levonható növekedési trend gyorsabb volt, mint azt korábban feltételezték.

A másik, még fontosabb jó hír az, hogy a jelentkező extra jövedelem nem párosult új háztartási költekezéssel. Nominális értékben a magánszemélyek megtakarításainak szintje csaknem a duplája annak, mint amit az előző négy negyedévben közöltek. A rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva a magánszemélyek megtakarítási rátája ma 6,8 százalék, szemben a májusban mért 3,2 százalékkal. Továbbá a megtakarítási ráta az elmúlt öt évben 6 százalék feletti értéken volt, és nem esett vissza meredeken, mint ahogy azt korábbi számítások előre jelezték.

A pénzügyi válság óta az amerikai háztartások leépítették hiteleiket, és nőtt a vagyonuk. A vagyongyarapodás döntő része a megszokott módon történt, vagyis a jövedelem kisebb mértékű elköltésével.

A háztartások költekezési mintázatára vonatkozó adatok felülvizsgálata révén jelentősen javultak a gazdasági kilátások. Ha az amerikai családok nem feszítik túl a költekezéseiket, akkor lesz elegendő forrásuk arra, hogy a jövőben növeljék a kiadásaikat. Miközben 4 százalékos vagy annál magasabb reál növekedési ráta nem várható a közeljövőben, az amerikai gazdaság idén valószínűleg 3 százalékkal bővül majd – ilyen ütemet már több mint egy évtizede nem ért el.

Az irányadó kamatszint fokozatos emelésének lassítása kevésbé sürgető az új adatok fényében, ami azt jelzi, hogy a pénzügyi stabilitási kockázatokra kevésbé kell aggódóan figyelnie a Fednek. Elvégre is azoktól a háztartásoktól, amelyek kétszer akkora mértékben takarítanak meg, mint azt korábban várták, azt lehet várni, hogy ellenállóbbak lesznek a növekvő kamatokkal szemben.

Ez a fajta ellenálló képesség hosszabb távon próbára lesz téve az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyensúlyának hiánya miatt, amelyeknél a jelentés nem mutatott ki változást a korábbi előrejelzésekhez képest.

Emellett elmondható, hogy az amerikai kormányzat kiadásai jelentősen meghaladják a bevételeket az adatok felülvizsgálata után is. A költségvetési hiány idén meg fogja haladni az ezermilliárd dollárt. Továbbá a növekedés mértéke már a potenciális ráta felett áll, és a munkanélküliség szintje is jóval alatta van a természetes mértéknek, így a megfelelő élénkítésre vonatkozó ciklikus érvek gyenge lábakon állnak. Az emelkedő adósságok a jövőbeli gazdasági tevékenységet terhelik majd meg, és súlyosbítani fogják a pénzügyi sérülékenységet.

De most még nem ez a helyzet. Megtudtuk ugyanis, hogy a gazdaság kicsit gyorsabb ütemben nő, és a háztartások többet tesznek félre, mint azt korábban gondoltuk. Ez pedig egy újabb példája annak, hogy néha a múlt visszatekintve valójában szebb, mint amilyennek akkoriban tűnt.