Az uniós áfarendszer átalakítása

Az Európai Unió áfarendszere meglehetősen elavult, és jelenlegi formájában nagyon sok lehetőséget kínál az adócsalásra. Így aztán nem csoda, hogy már régóta napirenden van a reformja.

A mostani rendszert 1993-ban ideiglenesen vezették be. Ugyan azóta többször is módosították, ennek ellenére sem tud lépést tartani a mai globális és digitális kihívásokkal, miközben a tagállamok összes áfabevétele évente több mint ezermilliárd euró, ez az EU GDP-jének 7 százaléka.

Az áfacsalások miatt kieső áfabevétel is egyre nagyobb volumenű: 150 milliárd euró évente, ebből több mint 50 milliárd euró a határokon átnyúló áfacsalásból származik.

A rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy a belföldi és a több tagországot érintő ügyleteket eltérően kezeli. Míg a belföldi árukereskedelemben az eladó általában áfás számlát állít ki, addig a határon átnyúló ügyletekben a másik tagországbeli vevő köteles ezt felszámítani, bevallani és megfizetni a fordított adózás szabályai szerint. Nemcsak az áruk, hanem a szolgáltatások értékesítésénél is így van ez: főszabály szerint a vállalkozások közötti nemzetközi ügyleteknél szintén a fordított adózást kell alkalmazni, miközben a belföldi ügyleteknél egyenes adózás van.

A csalás egyik esete, amikor egy vállalat megkapja az áfát a vevőjétől, de ezt nem fizeti meg a hatóságnak, helyette megszűnik, és a tulajdonos vagy az ügyvezető eltűnik a pénzzel.

Több forog azonban kockán, amikor a vállalat egy másik tagállamból vásárol árut, mert ez utóbbi esetben az áruk megvásárlása adómentes, így az áru értékesítése során beszedett adó csalárd kezelésével a teljes áfa elvész. Ez a missing trader, az eltűnt kereskedő csalása. A körhintacsalás, vagyis carousel fraud még tovább halad.

Ebben az esetben ugyanazokat az árukat többször vásárolják meg és értékesítik a csalónak a közvetítőkön keresztül, és ha elég tetemesre duzzad az áfa összege, a társaságot felszámolják, még mielőtt az adóhatóság beszedhetné a felhalmozott adót.

A megoldás a single VAT area, vagyis az egységes áfaterület lehet, amelyben a belföldi és a határon átnyúló ügyletek adózását egységesítenék. Ezentúl mindenképpen az eladónak kellene felszámítania az áfát a vevő országában alkalmazott adókulcsok szerint, függetlenül attól, hogy belföldre vagy külföldre értékesít, az adóra a vevő tagországa lenne jogosult.

A rendeltetési hely szerinti adózás ugyan bizonyos szempontból paradigmaváltás lenne, de érdemes megjegyezni, hogy az e-szolgáltatásoknál már most is ezek a szabályok. Remények szerint ez 80 százalékkal csökkentené a határokon átnyúló csalásokat, vagyis az elvesztett 50 milliárd euróból évi 40-et visszaszereznének.

Mi következik mindebből? Ha minden adóalanynak a végső fogyasztó országában kell adóznia, akkor mindenkinek az unió valamennyi olyan tagállamában be kellene az áfa alá jelentkeznie, amelyből vannak vevői.

Minden ilyen országban különböző adószámot kellene használnia, különböző mértékű áfát különböző adóbeszedési számlákra kellene megfizetnie, különböző formátumú számlát kiállítania, különböző struktúrájú bevallásokat benyújtania, és ad absurdum 27 különböző tagország adóhatóságával zöld ágra vergődnie. Ráadásul nemcsak az adózók számára tűnik ez rémisztőnek, valószínűleg ugyanilyen ijesztő a hatóságok számára is.

Nos, ez így egyáltalán nem ígérkezne egyszerűnek…

Ennek kiküszöbölésére ki kell szélesíteni az úgynevezett egyablakos adózási rendszert, a one stop shopot, azaz az OSS-t, amely a már korábban említett e-szolgáltatásoknál is működik.

A kiszélesített OSS-ben az adózók a letelepedési, azaz anyaországuk szerinti adóhatóságnál online intéznék az adóbefizetést és adminisztrációt a megszokott módon, saját nyelven. Az áfát beszedő tagállam pedig továbbutalná a vevő szerinti állam adóhatóságának a pénzt.

Az új rendszerben az eladó lesz felelős az áfa beszedéséért és megfizetéséért, ami szigorítás az áfairányelvhez és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatához képest. Ezt a felelősséget csak akkor háríthatná át a vevőre, ha úgynevezett hitelesített adóalanynak, certified taxable personnak (CTP) minősül.

Mindehhez persze számos további egyszerűsítésre is szükség van. Ezért támogatja az unió például a számlázási szabályok egyszerűsítését, lehetővé teszi az eladók számára, hogy saját országuk szabályai szerint készítsék el a számlákat, még akkor is, ha külföldre értékesítenek.

Ezért dolgozták ki az adókulcsok rugalmas és korszerűsített rendszerét már 2017-re, tettek javaslatot a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés megerősítésére és a gyorsabb információmegosztásra, valamint a kkv-k számára a különleges áfaszabályokra.

Elkészült az uniós áfairányelv első technikai kiigazítása is, amely tükrözi a fenti változtatásokat.

A javaslat bevezetéséhez a tagállamok egyhangú döntése szükséges, és az új rendszer nagyban épít a különböző hatóságok együttműködésére, valamint egymásba vetett bizalmára. Hiszen a jövőben egy másik állam hatósága fogja beszedni az áfát számukra, ráadásul a hitelesített adóalany minősítést is a letelepedés országa adja majd ki, amelyet a többi tagállam köteles lesz elfogadni. Ám ez a folyamat igen hosszadalmas – az új rendszert várhatóan 2022-ben vezetik be –, ezért a legsúlyosabb problémák kezelésére átmenetileg gyorsintézkedéseket, quick fixiest vezetnek be, amelyet következő cikkünkben mutatunk be.