Általánosan elfogadott tény, hogy a kisvállalati szektor adja a gazdaság gerincét, és fontos szerepe van az innovációk kezdeményezésében, új és tudásalapú munkahelyek létrehozásában. Nemzetközi elemzések azt is kimutatták, hogy válságok idején az elbocsátások kevésbé jellemzők a kisvállalatokra, mint a nemzetközi piacokon működő, ezért a válságnak jobban kitett nagyvállalatokra.
A változásokhoz is jobban tudnak a kicsik alkalmazkodni, mivel kevésbé hierarchikus a szervezeti rendszerük, mint a nagy cégeké, így a külső információk gyorsabban áramolhatnak a szervezeten belül.
Ám ahhoz, hogy egy gazdaságban a kisvállalati szektor említett előnyei érvényre juthassanak, kisvállalatbarát kormányzásra, kevesebb bürokráciára, valamint technológiához és tudáshoz jutási lehetőségekre van szükség.
Hazánkban is napirenden van a kisvállalati szektor helyzete, teljesítménye, és vita van ezek javítási lehetőségeiről, végső soron pedig arról, hogy kinek milyen feladatokat kell elvégeznie ahhoz, hogy a kisvállalati szektor versenyképessége javulhasson. Jó célokat kitűzni és az elérésükhöz hatékony módszereket választani azonban csak akkor lehet, ha objektív képünk van a valóságról. Úgy tűnik, hogy a kisvállalati szektor megítélése nálunk túl kritikus, esetenként a megfogalmazott kritikát nem is támasztják alá a statisztikai adatok.
Ilyen például a kisvállalatok termelékenységével kapcsolatban kialakult vélemény, amely szerint termelékenységük a nagy cégekhez mérve túlzottan alacsony. Az adatok viszont azt mutatják, hogy nálunk nemcsak a kis cégek termelékenysége alacsony, hanem a nagyoké is.
Fotó: Rosta Tibor / MTI
Az Eurostat adatai szerint a magyar nagyvállalatok termelékenysége az osztrákokénak körülbelül a fele. Igaz az is ugyanakkor, hogy a hazai kis cégeké a nagyokénál alacsonyabb, ám ez nemzetközi összehasonlításban nem kirívó jelenség. Ugyanis a kis cégek a fejlett EU-s országokban is kevésbé termelékenyek, mint a nagyok. Ennek egyik oka éppen a méretkülönbség, és az emiatti szervezettségi szintekben meglévő eltérések. De olyan vélemény is van, hogy nálunk túl sok a mikrocég, amelyek kevés hozzáadott értéket állítanak elő – nemzetközi elemzések szerint viszont ez csaknem mindenhol kevesebb, mint a nagyoké.
De nézzünk néhány friss Eurostat-adatot ahhoz, hogy objektívebb képet kaphassunk a hazai kisvállalkozásokról nemzetközi összehasonlításban! Nézzük először a cégek arányát százalékos megoszlásban a V4-országokban, valamint Németországban és Ausztriában!
A cégtípusok számának százalékos megoszlását részletező táblázatban azt látjuk, hogy a nálunk sokkal versenyképesebb Csehországban és Lengyelországban nagyobb a mikrocégek aránya, mint hazánkban. De nagyobb Szlovákiában is, vagyis a V4-eken belül nálunk a legalacsonyabb az arányuk. A fejlett gazdaságú Németországban és Ausztriában viszont alacsonyabb a miénknél. Ennek az az oka, hogy mindkét országban adott volt a történelmi fejlődés lehetősége, a cégek családon belüli továbbadása zavartalan volt, így jutott idő arra, hogy kialakuljon az erős kis- és közepes méretű cégek csoportja.
A foglalkoztatottak cégtípusok szerinti százalékos megoszlását részletező ábrán láthatjuk, hogy a magyarországinál nagyobb a mikrocégekben foglalkoztatottak aránya Lengyelországban és Szlovákiában is. Németország és Ausztria esetében pedig a kis- és közepes vállalatok erőteljesebb foglalkoztatottsági adatait látjuk, ami összhangban van azzal, hogy ezen cégek aránya nagyobb a gazdaságban. A legérdekesebb adat azonban a hozzáadott érték teremtése.
A hozzáadott érték megoszlását cégtípusonként összegző ábrán azt látjuk, hogy a magyar mikrocégek hozzáadottérték-adatai egyáltalán nem rosszak nemzetközi összehasonlításban. A nagyon magas szlovák adat oka egyrészt a mikrocégek nagy aránya, másrészt a mikrocégek nagy arányú jelenléte a nagy hozzáadott értéket előállító informatikai és tudásszektorban. Az azonban nyilvánvaló az adatokból, hogy a foglalkoztatottsághoz mérve azért nagyobb lehetne a kkv-szektor (mikro-, kicsi és közepes vállalatok) együttes hozzáadottérték-előállítása. Ám ennek az oka nem a termelékenység alacsony szintje – ha azt a szokásos módon, az egy munkavállaló által előállított értékkel mérjük.
Az ok a szokásosnál több tényezőt vizsgáló, úgynevezett teljes tényezős termelékenység alacsony szintje. A befolyásoló tényezők között az alacsony technológiai és tudásszint, valamint az esetleges korszerűtlen szervezési-vezetési módszerek a legnyilvánvalóbbak. Ám meg kell jegyezni, hogy a teljes tényezős termelékenységi mutató alacsony szintje az egész magyar gazdaságra igaz.
Az elmondottakból három fontos következtetést lehet levonni. Egyrészt azt, hogy a hazai kisvállalkozások nem teljesítenek kiugróan gyengén nemzetközi összehasonlításban. Másrészt termelékenységük és ezzel együtt versenyképességük javításához nem elegendők a gépi beruházások, hanem sokkal inkább tudásberuházásokra van szükségük. Végül fontos az is, hogy a történelmi különbségekre tekintettel nem indokolt a hazai kis- és közepes cégektől a fejlett országok kkv-szektorának teljesítményét számonkérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
