Mi lesz a külkereskedelmünkkel?

Az export euróban számított értéke 2018 szep­temberében, éves összehasonlításban, 2,3 százalékkal csökkent, az importé viszont 6,3 százalékkal nőtt. Ennek következtében a többlet 268 milliárd euróra mérséklődött, ami 699 millió euróval kevesebb, mint a 2017. szeptemberi érték.

A január–szeptemberi összesített érték, szintén éves összevetésben, 1,4 milliárd euró csökkenést mutat. 2016 és 2017 ugyanezen időszakában a csökkenés 1,3 milliárd euró volt.

A számok alakulására sokféle magyarázatot adhatunk. Az egyik nyilvánvalóan a beruházások és a fogyasztás bővülésének importvonzata miatt megugrott importérték.

A másik a forint gyengülése, amely drágítja a növekvő importot.

De figyelemre érdemes az is, hogy miközben az EU 28 országával együttesen kereskedelmi többletünk van, amiben nyilván nagy szerepet játszanak a nyugat-európai cégek nálunk működő üzemeinek késztermék-kiszállításai, aközben Ázsia viszonylatában jelentős a kereskedelmi hiányunk. 2018. január–augusztusban ez az érték a KSH jelentése szerint 1496 milliárd forint volt folyó áron.

Érdemes azonban a rövid távú adatok mögé nézni, és a hosszabb távú lehetőségek alakulását befolyásoló mélyebb okokat is megvizsgálni. Egy ország kereskedelmi sikere összefügg a versenyképességével. Nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy

a költségek leszorításával nem lehet hosszabb távon jelentős piaci előnyökre szert tenni.

A hosszú távú és tartós piaci siker feltétele, hogy nagy tudás- és újdonságtartalmú, tartósan és kiszámíthatóan jó minőségű termékek és szolgáltatások tegyék ki az export döntő többségét. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan versenyképes gazdasági szerkezetre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az export hazai hozzáadottérték-tartalma magas legyen. A legutóbbi Eurostat-adatok szerint az export-import tartalma a V4-országokban Szlovákia után nálunk a legmagasabb. Ennek nyilvánvaló oka az összeszerelő tevékenységek magas aránya.

A másik ok, hogy a magyar gazdaság más szektorai­ban, például a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is jelen vannak a rövid értékláncok, azaz a nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó feldolgozott termékek helyett alapanyagokat, nyersanyagokat, félkész termékeket adunk el.

Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy az értékláncon való feljebb lépés nélkül a versenyképességünk érdemleges javítására nincs lehetőség.

A külföldi tőkebefektetések növelése – főleg ha azok a gazdasági szerkezet kevés ágazatát érintik – nem fejthet ki elegendő versenyképesség-növelő hatást. Adott ágazatok túlzott megerősödése inkább a gazdaság kockázati kitettségét fokozza.

Ezzel összefüggésben óvatosságra kellene hogy intsen bennünket az ipar hektikus teljesítménye, amelyet elsősorban a járműgyártás külpiaci bizonytalanságai okoznak.

Az év első kilenc hónapjában havi összehasonlításban öt esetben romlott és csak négy esetben javult az ipar teljesítménye.

A versenyképesség-javuláshoz elengedhetetlen a gazdasági szerkezet további ágazati diverzifikációja, ezen belül a nagy tudástartalmat az értékláncokba itthon beépítő tevékenységek arányának növelése. Ez viszont nem képzelhető el a teljes tényezős termelékenység javítása nélkül.

A teljes tényezős termelékenység az a többlet, amelyet a gépi beruházásokon és a ledolgozott munkaórákon túl az emberi munka kreativitása, a korszerűbb szervezés és menedzsment, valamint a sikeres digitalizáció ad hozzá a termelő-szolgáltató folyamatokhoz. Az EU egyik 2018. évi jelentése (Science Research of the EU 2018) szerint az összes beruházásból Magyarországon a legalacsonyabb a teljes tényezős termelékenység növelését szolgáló területeken befektetett összegek aránya.

Ez azt jelenti, hogy nem ruházunk be eleget a tudásba. Így pedig nehéz lesz a tudáson alapuló és a termelési-szolgáltatási folyamatokhoz helyben hozzáadott értéket növelni.

E nélkül viszont a kereskedelmi mérleg tartós többletének fenntartása továbbra is inkább mennyiségi bővítéssel és árversennyel lesz elérhető, ami egyet jelenthet azzal, hogy a magyar gazdaság beleszorul a közepes fejlettség csapdájába.