A pontos előrejelzés a fejlődés záloga

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1939 júniusában – amikor a második világháború már vészesen közel járt – jelent meg a pécsi tanügyi fogalmazó, Lajos Iván könyve, amely a Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében címet viselte. A könyv, amely később Szürke Könyvként hívta fel magára a hazai és a nemzetközi figyelmet, merész megállapításokat, jóslatokat tartalmazott: ha a németek kirobbantják a következő világháborút, el is fogják veszíteni, mivel a franciák, az angolok, a szovjetek, sőt még az amerikaiak is idővel szövetséget kötnek egymással Németország ellen.

A több tízezres példányszámban kiadott, hat nyelvre lefordított, kilenc országban megjelent Szürke Könyv legnagyobb erőssége, egyben kikezdhetetlenségének alapja, hogy a német gazdasági lapokból és diplomáciai iratgyűjteményekből kiválogatott forrásokból merített. A szerző megadta a több száz idézet pontos forrását is, ezzel megelőzte a források hitelességének megkérdőjelezését –

nem véletlenül, hiszen a kiadást követően számos szélsőjobboldali és kormánypárti szereplő és médium kísérelte meg lejáratni, hitelteleníteni a szerzőt.

Az előrejelzéseket – különösképpen a bizonytalan makrogazdasági környezetben – mindig is nagy érdeklődés övezte, hiszen a gazdasági célkitűzések, az üzleti tervek és a stratégiaalkotás kapcsán az egyik legfontosabb támpontnak számítanak. Az üzleti terveknek alkalmasnak kell lenniük a hosszú távú folyamatok leképezésére, a potenciális üzleti lehetőségek számbavételére, a stratégiai célokhoz szükséges lépések felmutatására, az időkeret, az erőforrások, valamint a meglévő és a várható üzleti eredmények felsorakoztatására, hogy a folyamat végén egy jól körülhatárolható gazdasági döntés születhessen.

A belső tervalkotás mellett legalább ugyanennyire meghatározó szerepet tölt be a piackutatás és -felmérés. Érdemes a piacot alaposan, körültekintően átvizsgálni, majd a róla alkotott ismereteket elmélyíteni – ha ezt szakszerűen végzik el, biztosíthatják egy adott termék vagy szolgáltatás sikerét és népszerűségét, ezzel együtt pedig a terméket előállító vállalat növekedését.

Lajos Iván példája pedig megmutatta, hogy mindehhez nem kell közgazdaságtan-professzornak lenni.

A tervezés a tulajdonosok és a hitelezők döntési alapját képezi, egyúttal a vállalat értékének felbecsülését és a már megállapított vállalatérték állandóságának tesztelését is szolgálja. A tervek éppen ezért a cégalapítás, a hitelfelvétel, a fejlesztés, a kapacitásbővítés, a terjeszkedés, a stratégiaalkotás, sőt még az újonnan megvalósuló befektetések esetében is kulcsfontosságú szempontnak számítanak.

Bár esetenként beválnak, sajnálatos módon nem mindig adnak pontos, megbízható képet a jövőről: legyen szó nemzetközi, országos (makro-) vagy vállalati (mikro-) méretű tervekről, kritikus tényező az előrejelzések pontossága, megbízhatósága – a tervek és a megvalósult számok között alkalmanként nagy eltérések tapasztalhatók.

A megbízhatóság, ezáltal a hosszú távú stabilitás, a jövedelmezőség eléréséhez a prognózisok alapos kidolgozására és a lefektetett módszertan ésszerű alkalmazására van szükség:

ennek fenntartása megköveteli, hogy az adott vállalat folyamatosan frissítse saját üzleti tervét.

Az alaptervben a jól megszokott éves változat ellenében érdemes a vállalati működésben jelentkező aktuális változásokra azonnal reagálni, azokat integrálni kell a további lépések megtétele előtt, ellenkező esetben hamar elavulttá válhat.

Erre szolgál jó példával a következő helyzet: ha egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás elbocsátásokat hajt végre, a döntés hatása rövid időn belül, akár azonnal érzékelhetővé válik, és a vállalat további működésének érdekében sürgősen meg kell változtatni egyebek között a tervszámokat. Legyen szó azonban bármilyen vállalkozásról, fontos, hogy az üzleti dokumentumok könnyen értelmezhetők és aktuálisak legyenek:

ehhez sok esetben a meglévő célok újrafogalmazása és új, reális célok kijelölése szükséges.

Az egyértelmű célkitűzés, a potenciális kockázatok azonosítása és kijelölése egyúttal a prognózis hitelességét is növeli.

A magyar mikro- és kisvállalkozások túlnyomó többsége ritkán vagy egyáltalán nem tervez. Legfeljebb, ha külső körülmények (például hitelfelvétel vagy befektető) rá nem kényszerítik. Pedig a tervezés nemcsak a jövőre vonatkozóan nagyon hasznos, a tulajdonost és a menedzsert a múltbeli tevékenység értékelésére is rákényszeríti. Az említettek mindegyike használ okostelefont, ez a közösségi média használatán túl alkalmas az üzleti folyamatok nyilvántartására, sőt – nem túlzás – a tervszerű tevékenység támogatására, üzleti tervezésre is.

Ez a jelen, amelyet a jövő előmozdítására kell felhasználnunk.