BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
kerti huladék

Kerti hulladékok kezelése másként

Sok esetben a kerti hulladék égetésének a tiltása a korábbinál átgondoltabb gazdálkodást kíván. Vélemény.
2021.02.02., kedd 16:37

A kormány a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet végéig felfüggesztette ugyan az avar- és zöldhulladék-égetés teljes tilalmának év elejére tervezett bevezetését, de a kerttulajdonosok százezreinek hónapokon belül meg kell találniuk a hatékony alternatívát. Bár nehéz lemondani a nemzedékek óta bevett eljárásról, az esetek túlnyomó részében van megfelelő megoldás.

A lehetőségek átgondolásakor a hulladék egy részéről kiderülhet, hogy nem is feltétlenül kell megszabadulni tőle.

A másik rész némi feldolgozás után újból felhasználhatóvá tehető a kertben. A fennmaradó hulladék elhelyezésére pedig vannak költséghatékony lehetőségek.

Az első csoportra jó példa az avar vagy a levágott fű. Ezek a kert kevésbé látványos részén elterítve idővel maguktól is lebomlanak. Ahol nem a gondozott pázsit fenntartása a cél, a levágott fű a lenyírt területen is maradhat, ahol néhány nap alatt elszárad, és fokozatosan visszaépül a talajba. Sokan az őszi talaj-előkészítést követően az ágyásokat fedik be a lehullott levelekkel. Az így kialakított szervesanyag-takaróval a természetben zajló folyamatokat utánozzák. A télire halomba rakott levelek tavasszal és nyár elején is hasznosak lehetnek. Amikor a tavaszi kertgondozás nyomán egyszerre sok lesz a komposztba dobott friss, zöld növényi maradvány, jó szolgálatot tesz az őszről megmaradt avar. A zöld részhez (fűnyesedék, lekaszált és gyomnövények) keverve gyorsítja az érési folyamatot, és megakadályozza a rothadás beindulását.

Fotó: Pixabay

A kerti hulladék nagyobb része persze csak némi feldolgozás után hasznosítható újra:

komposztálással és az aprítás utáni szétterítéssel.

Komposztálni elsősorban az avart és a könnyen lebomló kerti hulladékot lehet. Tévhit, hogy a diólevél nem komposztálható, bár tény, hogy a megfelelő eredmény eléréséhez valamivel hosszabb időre, legalább kilenc-tíz hónapra van szükség.

A gallyak, szőlővesszők és más fás szárú hulladékok hasznosításának kézenfekvő módja az aprítás. Ebből egy kis mennyiség akár a komposztban is elhelyezhető, a többinek jó helye lehet például a virágoskertben. Amellett, hogy a talajtakarás segít a területet gyommentesen tartani, a nedvesség párolgását is akadályozza, miközben a lassú bomlás miatt folyamatos tápanyagpótlást is biztosít az alatta lévő talajnak. A gallyaprító egyszeri, de viszonylag költséges beruházás, ám van, ahol a helyi önkormányzat biztosít lehetőséget a használatára.

Érdemes külön foglalkozni a beteg növényi maradványokkal, hulladékokkal, a moníliás gyümölcsrothadás miatt kialakult gyümölcsmúmiákkal, a fehér- és szürkepenésszel fertőzött részekkel. A beérett gyommagvak is súlyos problémát okozhatnak a következő évben a kertben, de az almavarasodás miatt beteg növényi részeket sem feltétlenül érdemes komposztálni. Ezek esetében két lehetőség van:

az elszállítás vagy a helyben, kellő mélységben történő elásás.

Célszerű utánanézni annak is, hogy egy adott kórokozóval fertőzött növényi hulladék belekeverhető-e a komposztba. Az egyik legújabb kártevő, a nyugati dióburokfúró légy miatt károsodott termések például nyugodtan komposztálhatók házilag is, mivel a rovar bábja kizárólag a talajban képes áttelelni.

Az önkormányzatokkal együttműködő, hulladékszállítással megbízott vállalkozások gondoskodnak a zöldhulladék elszállításáról. Emellett bizonyos területeken hulladékudvarok is fogadják, az ily módon összegyűjtött anyag ipari komposztálókba kerül, ahol olyan bomlási hőmérséklet alakul ki, amely már ártalmatlanítja a növényi kórokozókat.

A zöldhulladékot e célra szolgáló zsákban lehet leadni, ehhez megfelelő méretre kell aprítani az elszállíttatásra szánt anyagot. A szállításnak általában költsége van, de ha kizárólag a valóban szükséges mennyiségre korlátozódik, általában nem okoz nagy anyagi terhet. E megoldás helyett a fel nem használható zöldhulladék a kertben is elásható, de a felszíntől mérve legalább 30-40 centiméter mélyre kell kerülnie.

Tény, hogy sok esetben az égetés tiltása a korábbinál átgondoltabb gazdálkodást kíván, de rendelkezésre állnak alternatív kezelési módok is. Kis odafigyeléssel és nem túl nagy ráfordítással ez az akadály általában könnyen leküzdhető. Cserébe kapunk egy olyan kincset, amelyet egyre jobban becsülni kell: a tiszta levegőt.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.