Felzárkózó vidéki Magyarország: középpontban a beruházások

Miután a válság oka nem gazdasági (csak hatásai azok), ezért gyors helyreállítási ciklusban reménykedhetünk, miközben persze azt is tudjuk, nem lesz minden ugyanolyan, mint régen. Aki megszerette az otthoni munkavégzést, ha teheti, kevesebbet fog bejárni az irodába, mint korábban. Ugyanakkor mégis érdemes elemezni, hogy mi az, ami a gazdaságpolitikai sikereket elősegítette, hiszen így lehet gyorsabban visszatérni a megkezdett útra.

Azt már láthattuk, hogy a magyar gazdaságpolitika sikeréhez részben a minden társadalmi csoportot elérő, a bérnövekedés vezérelte bővülés kellett, miközben mindez a nyugdíjrendszer stabilizálása révén lehetővé váló adócsökkentésekkel nem jelentett kínálati oldalon inflációs nyomást. A kiegyensúlyozott növekedés másik tényezője a regionális felzárkózás volt, ám érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi állt ennek hátterében – hiszen, mint arról korábban már írtunk – a regionális dualitás csökkentése kulcstényezője lehet a jövőbeni fejlődésnek.

Az egy főre jutó GDP-t tekintve Budapest a hazai átlagnál jobb, de még az uniós átlagot is meghaladó, vagy azt elérő helyzetben van. A vidék Magyarországának elmúlt tíz évben tapasztalt felzárkózása valójában azt jelentette, hogy Budapest az uniós átlaghoz viszonyítva nem javított a helyzetén, míg a többi régió – a különleges helyzetben lévő Pest megyét leszámítva – ugrott egyet felfelé.

2010 és 2018 között a fővárosi lakosság aránya (a teljes népességen belül) 17,2 százalékról 17,8 százalékra emelkedett, miközben a Közép-Magyarországi régió egészét tekintve a bővülés gyorsabb volt: 29,5 százalékról 31,2 százalékra. Az egy főre jutó GDP értékét így itt csökkentette a beköltözés – aminek a célpontjai leginkább a fővároshoz közeli települések voltak -, míg vidéken a vándorlás kedvezőbben hatott a statisztikára, hiszen egységnyi hozzáadott érték kisebb lakosságszámra vetült.

Ennél azonban sokkal fontosabb a felzárkózás szempontjából, hogy a főváros már „csak” a hazai össztermék 37 százalékát állította elő 2018-ban (2010-ben még 37,8 százalékot), míg a Közép-Magyarországi régió nagyjából a 47,5 százalékot (a nyolc évvel korábbi 48,6 százalék után). Vagyis az egy főre jutó GDP nem csak azért nőtt kisebb ütemben a fővárosban, mint a régiókban, mert nagyobb létszámmal kellett osztani az össztermék értékét, hanem azért is,

Ezt pedig leginkább a beruházások segítették. A beruházásokból a főváros 2010-ben 30,4 százalékot hasított ki, míg 2019-ben már csak 26,4 százalékot. (Közép-Magyarországon az arány 39,9 százalékról 36,7 százalékra csökkent). A vidéki beruházások arányának növekedése így sokkal jelentősebb volt, mint az az össztermék bővülésének ütemkülönbségéből adódna.

A kutatás-fejlesztés tekintetében ugyanakkor ilyen megállapítást nem lehet tenni: a K+F ráfordítások a GDP 1,51 százalékát tették ki 2018-ban országosan, ami a 2010-es 1,14 százalékhoz képest nagy ugrás, de még mindig kevés. Budapesten azonban az arány már 2010-ben is 1,83 százalék volt, ami 2018-ra 2,53 százalékra emelkedett – vagyis összességében a főváros súlya növekedett ezen a területen.

Mindebből levonható az egyszerű következtetés: ahhoz, hogy a növekedés kiegyensúlyozott, a felzárkózás sikeres legyen, és enyhíteni lehessen a duális gazdaság problémáit, továbbra is szükség van az elmaradott régiók beruházásainak bővítésére, miközben szerencsés volna a K+F tevékenység fejlesztése is ezeken a területeken a még gyorsabb kohézió érdekében.