Még gondokat okozhat a túlzottan ellenálló munkaerőpiac

A húsvét előtti héten a KSH közzétette a legfrissebb, meglepően pozitív munkaerőpiaci adatokat. A bruttó bérek 2021 januárjában 9,5 százalékkal nőttek éves bázison. Az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma éves összevetésben nem változott, a koronavírus-járvány akkumulálódó reálgazdasági hatásai dacára. A munkanélküliségi ráta februárban 4,5 százalékra süllyedt a januári 5 százalékról. Hiába láttuk tehát, hogy az első hullám során két-három hónappal később sokasodtak meg a munkaerőpiaci gondok, ennek most nyoma sincs.

Ugyanakkor érdemes tudni, hogy

a foglalkoztatás elmúlt egy évének átalakulása bizony rányomhatja a bélyegét a bérek változására. Az alkalmazásban állók létszámának változását és a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bérezését vizsgálva látható, hogy a bérnövekedés részben statisztikai változásokra vezethető vissza.

Az összetételhatás révén, mivel a foglalkoztatottakon belül arányaiban emelkedett a magasabb bérért dolgozók száma, ez statisztikailag felfelé húzza az átlagbért. Mindemellett elsősorban azok az ágazatok érintettek leginkább negatívan a járványban és a járványkezelésben, amelyekben jóval alacsonyabbak a bérek, mint a nemzetgazdasági átlag. Vagyis azzal, hogy az ezen a területen dolgozók jelentős része csak részmunkaidőben tud dolgozni, a teljes munkaidős foglalkoztatotti létszám ismét statisztikailag torzítja a béreket. Nyilván a 9,5 százalékos nemzetgazdasági bérnövekedésben benne van az állami bérrendezések jelentős hatása, de a versenyszféra 8,5 százalékos béremelkedése már inkább módszertani, mintsem valódi bérnövekedés. A kiskereskedelmi forgalom és a bérnövekedés szoros együttmozgásának megszűnése szintén arra utal, hogy a bérnövekedés inkább egy statisztikai jelenség, semmint reálgazdasági csoda.

A tévedés jogát fenntartva, a következő hónapokban még kiderülhet, hogy ez a bérnövekedés bizony valódi, és a lakosság a becsültnél is jobban túltartalékolt az óvatossági megtakarítások révén. Ha tényleg ez a helyzet, akkor az felszínre hoz egy másik problémát is, amely azonban csak az újranyitás során és azt követően jelentkezik majd.

Az újranyitás során a hatalmas lakossági kereslet rázúdul a vendéglátásra, turizmusra, egyéb szabadidős szolgáltatásokra, ezért a nyitás pillanatában robbanhat a munkaerő-kereslet. De a rendkívül ellenálló munkaerőpiac egyben azzal is jár, hogy nem lesz olyan erős a kínálati oldal, vagyis kevés lesz a szabad munkaerő. A hirtelen kialakuló munkaerőhiány ezekben a szektorokban ugrást hozhat a bérekben is. Könnyen lehet, hogy a válság utáni elrugaszkodást 4,5 százalékos – európai viszonylatban is rendkívül alacsony – munkanélküliségi rátával kezdeni munkaadói oldalról inkább kihívás lesz, mint lehetőség.

Ez a gyorsan emelkedő bérkiáramlás még dinamikusabb gazdasági növekedést hozhat, ami eddig jó hírnek tűnik. Ehhez hozzátéve, hogy egy újabb beruházási boom előtt állunk (elsősorban az európai uniós források révén), ami tovább pörgeti a gazdaságot, könnyen belátható, hogy rendkívül hamar túlhevültté válhat a magyar gazdaság. Ez két formában csapódhat le:

a tartósan magas inflációban az ár-bér spirál következtében, valamint a forint gyengülésében, ha a monetáris politika nem reagál érdemben.

Mindezek felszínre hoznak egy igen érdekes párhuzamot Magyarország és az Egyesült Államok között. Mindkét ország munkaerőpiaca halmozza a pozitív meglepetéseket, és a válság ellenére is viszonylag jó erőben van. Mindkét ország egy hatalmas beruházási boom előtt áll (az USA az új Biden-csomag révén), és mindkettő monetáris hatósága fenntartással figyeli az infláció elszaladásától való piaci félelmet. A következmény pedig szintén azonos lehet: vagy az infláció tartós megemelkedése, vagy a vártnál jóval korábbi kamatemelési ciklus.