Globális egyezség a fenntartható pénzügyekért

A koronavírus-járvány a globális gazdasági aktivitás eddigi legnagyobb visszaesését okozta. A szén-dioxid-kibocsátás azonban csak átmenetileg csökkent. Bár a globális emisszió 6,4 százalékkal esett vissza a tavalyi év egészében, ám 2020 második felében a kibocsátás már elkezdett növekedni, és mostanra visszatért a válság előtti szintre.

Az a tény, hogy a tavalyi rendkívüli helyzet sem csökkentette a globális emissziót a 2015-ös párizsi klímamegállapodás által kijelölt célok eléréséhez szükséges mértékre, erős jelzést ad arra vonatkozóan, hogy mekkora kihívással állunk szemben.

Ahogy azt William Nordhaus Nobel-díjas közgazdász megfogalmazta, a klímaváltozás alapvető globális externalitást (külsődleges hatást) jelent. A klímaváltozás hatásai ugyanis szerte a világban jelentkeznek, és egyetlenegy országnak sincs elégséges ösztönzője vagy kapacitása arra, hogy saját maga képes legyen megoldani ezt a problémát. Emiatt igen nagy szükség van a nemzetközi együttműködésre.

Szerencsére a multilaterális együttműködéshez való visszatérés a G7- és a G20-csoport, valamint a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) keretében páratlan lehetőségeket kínál fel ezen a téren.

Azok után, hogy Joe Biden amerikai elnök ismét csatlakoztatta az Egyesült Államokat a párizsi megállapodáshoz, valamint az Európai Unió vállalást tett arra, hogy 2050-re karbonsemlegessé válik, illetve Kína ugyanezt vállalta 2060-ra, talán kijelenthető, hogy fordulóponthoz érkeztünk a globális klímavédelmi intézkedések terén.

Három terület kiemelkedik a nemzetközi célok közül.

Az első a globális karbonárak növelésének szükségessége. A karbonár emelése a leghatékonyabb módja az emisszió szükséges mértékű és ütemű csökkentésének. Az emisszió társadalmi költségeinek internalizálásával – vagyis azzal, hogy a szén-dioxid-kibocsátóknak fizetniük kell –, a karbonárazás kihasználja a piac erejét a gazdaság karbonintenzív tevékenységektől való elfordítására. Jelenleg a karbonárak (a szén-dioxid-kibocsátás díja) túlságosan alacsonyak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításai szerint az átlagos globális karbonár csak 2 dollárt tesz ki tonnánként. Továbbá a Világbank szerint az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csupán 5 százalékát árazzák azon a szinten, amely a párizsi megállapodás céljainak eléréséhez szükséges. A fejlett gazdaságok e téren példát mutathatnak, és kihasználhatják a mostani politikai helyzetet arra, hogy olyan vállalásokat tegyenek, amelyek a karbonár szintjét a párizsi megállapodásnak megfelelő mértékűre növelik. Habár a kisebb fejlett gazdaságok csak kisebb részét teszik ki a globális emissziónak, azzal, hogy jelentős dekarbonizációs intézkedéseket vezetnek be, bátorító példát mutathatnak a fejlődő országoknak.

A második terület, hogy a koronavírus-járványból való kilábalást egy „jobb újjáépítésre” kell használni. A most meghozott döntések évtizedekre meg fogják határozni a klíma alakulását. A politikai döntéshozóknak ki kellene használniuk ezt a lehetőséget arra, hogy a világgazdaságot fenntartható növekedési pályára állítsák. Az Európai Unió újjáépítési csomagja – a Next Generation EU – ennek felel meg.

A harmadik fontos terület a pénzügyi rendszer és a monetáris politika középpontját érinti, miután a zöldgazdaságra való áttérés finanszírozásáról szól. A fosszilis energiahordozók kivezetése óriási mértékű beruházásokat tesz szükségessé, még ha a pontos nagyságukra vonatkozó számításokat jelentős bizonytalanságok övezik is. Az emissziócsökkentésen túlmutató átfogó fenntarthatósági programmal kapcsolatban az ENSZ számításai azt mutatják, hogy a 2030-as fenntartható fejlesztési célok megvalósítása évi 5-7 ezermilliárd dollár értékű beruházást tesz majd szükségessé. Ennek előteremtéséhez kulcsfontosságú lesz a pénzügyi közvetítők, köztük a bankok forrásainak mobilizálása.

A fenntarthatóságot szolgáló pénzügyi termékek száma – például a zöldhitelezés, a zöld- és fenntartható kötvények, valamint a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokra kiemelten fókuszáló alapok (ESG) – az utóbbi években jelentős mértékben megnőtt. Sajnos azonban ezt a területet az információs aszimmetria és a transzparencia hiánya jellemzi.

A fenntartható pénzügyek növekedésének elősegítésére sok ország kezdett el szabályozási keretrendszert kialakítani a greenwashing megfékezésére. (A magyarul zöldre festésnek fordítható kifejezés azt írja le, amikor egy vállalat környezetbarátnak színleli magát – a szerk.) Az EU ezen törekvések élén áll. A globális együttműködés hiánya miatt azonban a különböző országok eltérő megközelítéseket alakítottak ki, és az iparágalapú kezdeményezések is megsokszorozódtak.

Az egymásnak ellentmondó és össze nem hasonlítható standardok, meghatározások és mérőszámok így létrejövő keretrendszere széttagolta a fenntartható pénzügyi piacokat, csökkentette a hatékonyságukat, és korlátozta a tőke határon átnyúló elérhetőségét a zöldberuházások számára.

Miután az egyes országok versenyeznek egymással a tőke magukhoz vonzása terén, megnőtt a kockázata a szabályozói döntőbíráskodásnak és annak, hogy a különböző országok egymásnak aláígérve (race to the bottom) próbálnak a pénzügyi befektetők számára minél kedvezőbb szabályozói környezetet kialakítani.

Ha ez a kérdés kezeletlen marad, akkor a mostani folyamatok globálisan alacsonyabb színvonalú standardokat eredményezhetnek, ami a greenwashing jelenséget erősítheti.

Most azonban lehetőségünk van arra, hogy elkezdjük kialakítani a közös globális megközelítést. A fenntartható pénzügyek topprioritásként jelenhetnek meg mind a G20-ak olasz elnökségénél, mind a G7-ek brit elnökségénél. Továbbá Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter röviddel hivatalba lépése után egy nyílt levélben a G20-ak fenntartható pénzügyek munkacsoportjának erősítésére szólított fel, hogy „tükrözze annak fontosságát”.

Az első fontos lépés a vállalati beszámolókra vonatkozó minimumstandardok kialakítása.

Ha egy vállalat fenntarthatósági teljesítménye nem egyértelmű vagy nem ismert, akkor a kapcsolódó pénzügyi eszközök fenntarthatóságának kiértékelése nem lehetséges.

Fel kell váltanunk a vállalati beszámolók jelenlegi vegyes rendszerét egy közös standarddal. Emiatt az EU megközelítése – beleértve a vállalati fenntarthatósági pénzügyi beszámolókra vonatkozó irányelv mostani felülvizsgálatát – egy olyan irányba mutat, ahová minden nemzetközi standardnak tartania kellene.

Ahhoz, hogy el lehessen indítani a minél jobb szabályozói keret kialakítására vonatkozó versenyt, a közös standard nem maradhat el a legjobb nemzetközi gyakorlatoktól. Le kellene fednie a fenntarthatóság összes ESG-tényezőjét (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontjait).

Továbbá meg kellene követelnie a cégektől, hogy ne csak olyan kérdések szerepeljenek a beszámolóikban, amelyek befolyásolják a vállalat értékét, hanem olyan információk is, amelyek a vállalat szélesebb körű környezeti és társadalmi hatásaira vonatkoznak.

A második és még nagyobb kihívás annak biztosítása, hogy az egyes országok kialakítsanak egy következetes osztályozást azzal kapcsolatban, hogy mi számít fenntartható beruházásnak. Ha egy tevékenységet vagy eszközt fenntarthatónak tekintenek egy adott országban, viszont egy másikban meg nem, akkor nem alakulhat ki egy valóban globális fenntartható pénzügyi piac.

A globális szintű egyenlő feltételek biztosítása érdekében a vezetőknek megállapodásra kell törekedniük a fenntarthatóság jól működő és globálisan koherens osztályozásának közös elveiről. Ahogy a kormányzatoknak ügyelniük kell az emisszióforrások áthelyeződésének veszélyére, ugyanúgy figyelembe kell venniük annak kockázatát is, hogy különböző pénzügyi eszközöket helyeznek át a finanszírozásukra.

Végezetül biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi aktivitás minden szegmense továbbra is a szélesebb körű klímacélokkal összhangban álljon.

A hatalmas mértékű energiafogyasztás és a kriptoeszközök bányászatához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás alááshatja a globális fenntarthatósági törekvéseket. A bitcoinbányászat ma már több villamos energiát fogyaszt, mint Hollandia.

A kriptoeszközök környezeti hatásának ellenőrzését és korlátozását – beleértve a szabályozási és adózási kérdéseket is – a globális viták részévé kell tenni.

A klímaváltozás és a fenntarthatóság olyan globális kihívások, amelyek globális megoldásokat követelnek, és ez sehol sem igaz annyira, mint a pénzügyi szektorban. A jelenlegi politikai környezet ritka lehetőséget kínál számunkra ahhoz, hogy jelentős előrelépést érjünk el. Nem szabad ezt elfecsérelnünk.

Copyright: Project Syndicate, 2021

www.project-syndicate.org