A hindu fatalizmus és a duda
Mindenesetre a helyi idegenforgalmi minisztérium az eset után két héttel bejelentette, hogy többnyelvű segélyvonal létesítését tervezik a külföldiek számára.
Valóban veszélyes India?
Többször is kinn járt ismerősöm szerint egyáltalán nem. Budai Szücs Ferenc egyik, a kilencvenes évekre emlékező könyvében ugyanezt írja, bár megjegyzi, Goán, a turista-paradicsomban a múlt század végén már külföldiek sérelmére is el-el követtek erőszakot.
Az októberi vallási ünnepek alatt a Delhi-Jaipur-Agra háromszögben utazva nekem sem tűnt veszélyesnek az ország. Pedig esténként egymagamban elcsavarogtam és lefényképeztem, amit a gyenge világítás ellenére lehetett. Igaz, a helyiektől tudom, magányos nő soha nem járkál egyedül, ha leszáll az éj.
Rám egyetlen komoly veszély leselkedett: hogy elgázolnak az eszement forgalomban.
Csak azért nem mondhatom, hogy az indiai utcákon teljes az anarchia, mert minden főút közepén betonkerítés húzódik, hogy legalább nagy vonalakban egy irányban közlekedjenek a járművek. Mert azért még az autópályán is előfordul, hogy szembe jön a tevefogat, vagy áthajtják a csordát a helyiek.
A városokban pedig jobb, ha külföldi nem bérel autót. Ha valaki elboldogul az indiai utakon, már nem érheti meglepetés sehol a világon.
Az indiai utca nem csupán zsúfolt, hanem kaotikus is. Jönnek a kerékpárosok, a robogók, amelyeken két-háromgyerekes családok ülnek, az itt tuktuknak nevezett háromkerekű ponyvatetős izék, afféle iránytaxik, amelyek sokszor tucatnyi embert is szállítanak, és persze jönnek az autók, buszok és a teherkocsik, iszonyatosan fatalista módon. Körülbelül egyszerre és minden irányból.
Mellékutcából körül sem nézve sorolnak be a forgalomba, és soha senki nem néz a visszapillantó tükörbe. Sőt, Delhiben az autósok harmada be is hajtja a tükrét, nehogy megsérüljön a nagy tolongásban. A tükör talán valami luxuskiegészítőnek számíthat Indiában, hiszen az utakon futnak olyan új Tata Nano gépkocsik, amelyek például egyet sem kaptak.
A járművezetőket láthatóan nemigen érdekli a körülöttük viharos tengerként hullámzó forgalom. Az őszi vallási fesztiválok idején úgyis megáldják a járműveket, ha pedig karambol lenne, hát az meg a rossz karma miatt következik be. Csupán azt érdekli, mi van az úton, aki előzni akar. Ő pedig nyomja a kürtöt, ahogy csak tudja. Egyébként mindenki folyamatosan dudál. Csak a tevefogat és a bicajos nem kürtöl, de csak azért, mert nincs neki.
Az indiai járművezető azért nyomja folyton, hogy jelezze, a soha körül nem néző többieknek, hogy hol van. Megtörtént, hogy a dugóban sokszoros S alakban szlalomozva előrébb vergődő robogós azért nyomta szakadatlanul a dudát, hogy véletlenül ne húzzák rá kormányt.
A több mint egymilliárdos ország ugyanakkor rengeteget spórolhatna üzemanyagon és fékbetéten, ha lennének szabályok. Mert így a forgalom dadog: erőteljes gyorsítások és kürtszóval aláfestett intenzív fékezések sorozatából áll. Szabályok pedig – úgy látszik – nincsenek.
Az idegenvezető szerint Indiában nincs a nálunk megszokott járművezető képzés, mert állítólag azt tartják, ha valaki megengedheti magának, hogy járművet vegyen, az jogosítványt is tud venni. Találkoztam olyan helybélivel, aki néhány dollárért vette a magáét.
Így aztán marad a hindu fatalizmus, a karmába vetett hit – és a duda.
India pénzcsapja az idegenforgalom
A külföldi turisták száma az elmúlt évben 5,4 százalékkal 6,648 millióra emelkedett – közölte az indiai Idegenforgalmi Minisztérium. Az adatok szerint decemberben az egy évvel korábbiál 13 ezerrel több, összesen 750 ezer utazó érkezett az országba, és a decemberi bevétel 18,9 százalékkal 1,91 millárd dollárra emelkedett. India számára az idegenforgalom évről évre jelentősen több pénzt hoz. Csupán egyszer torpant meg a növekedés, mégpedig a 2008 novemberi mumbai terrortámadás után.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.