Az egyház és a szexualitás

A korai középkorban az evilági nőtársak szigorú bánásmódban részesülnek. Éva utódaiként a nőkkel szembeni gyűlölet és fóbia sújtotta őket.

A legdrasztikusabban ezt a befolyásos középkori egyházatya, Aquinói Tamás (1225–1274) fejezi ki. Szerinte a nő „valami hiányos és félresikerült”. Ezzel a papokat is döntés elé állítja: vagy a nőket, vagy az Istent szeretik.

Ritkán esik szó arról, hogy a cölibátus és a papi házasság tilalmának témáját majd 1000 éve vita övezi. A bresciai (olaszországi) püspököt papjai csaknem agyonverik, amikor kihirdeti az 1059-es lateráni zsinat határozatát, miszerint a papok többé nem köthetnek házasságot. A püspökök többsége ennél okosabban jár el; vonakodik közölni a rossz hírt közösségével.

1074-re rendeződik a helyzet, ekkor VII. Gergely pápa elrendeli, hogy azok a papok, akik nem élnek cölibátusban, többé nem léphetik át templom küszöbét. A házas papok áldása az istentisztelet során „átokká, imájuk bűnné” alakul. Amikor Johann von Rouen érsek közölni akarja papjaival Gergely pápa dekrétumát, megdobálják kővel, és kikergetik a templomból. Mások a pápát fenyegetik: ha nem változtat a nézetein, hát megnézheti, „honnan szed majd angyalokat a nép kormányzására a templomokban”.

Végül 1139-ben az általános érvényű cölibátus-törvény minden papi házasságot érvénytelenít. Az eredmény: kettős morál, amely hol diszkrét, hol nyílt. X. Gergely pápa 1273-ban önmérsékletre inti Heinrich von Lüttich püspököt: „Az ágyasod egy apácafőnöknő. Egy ünnepi alkalommal pedig azzal dicsekedtél az összes jelenlévő előtt, hogy 22 hónap alatt 14 fiút nemzettél”.

A pápák amilyen felháborodással elutasítják a papi frigyet, sőt a papnőket, olyan lelkesen instrumentalizálják Máriát – gyakran politikai megfontolásból. A törökök felett aratott győzelmekhez mindjárt három hálaadási ünnep is kapcsolódik.

A „Győzelem királynője” rózsafüzér-ünnepet V. Piusz pápa hívta életre azután, hogy a keresztény flotta 1517-ben megnyerte a lepantói tengeri ütközetet. „Mária neve napja”, amelyet XI. Ince pápa bevezetett be, azt ünnepli, hogy a törökök 1683-ban kivonultak Ausztriából. A „Fogolykiváltó Boldogasszony” ünnepe 1696 óta egy olyan lovagrend védelmezőjét tiszteli Máriában, amely a Balkánon harcolt „a hitetlenek” ellen, és kivásárolta a fogságból a keresztényeket.

Kevés lovag és katona tudhatta, hogy Mária, más néven Mariam, az iszlámban is tiszteletreméltó szerepet tölt be. A róla szóló 19. szúra a Korán egyik leghosszabb szúrája, és Máriát a Lukács evangéliumából vett idézetekkel Jézus anyjaként dicsőíti – Jézust a muszlimok nem Messiásnak, hanem prófétának tekintik. De Máriát, az asszonyt, akinek fia a szeretetet és az együttérzést hirdette, nem csak az iszlám elleni harcban használták fegyverként, hanem a „hamis” keresztények, a protestánsok elleni ütközetekben is. A harmincéves háborúban a rettegett Tilly gróf zászlaját például az altgöttingi madonna képe díszítette.