Adózás: az irány jó, de az „időjárás” szeszélyes

Orbán Viktor miniszterelnök 2010. június 8-i beszédében röviden ismertette a költségvetési átalakítások, köztük a várhatóan 2010 második felében, valamint a 2011-től hatályba lépő adótörvény-változások fő irányait. A 2010. július 2-án benyújtott törvényjavaslat pedig már olyan konkrét intézkedések végrehajtására irányul, amelyek a kormány szándékai szerint egyszerre célozzák a pénzügyi stabilitás helyreállítását, illetve a növekedés feltételeinek megteremtését. Az adómódosításokra a végső igent előreláthatólag július 19-én mondja ki a parlament. A változások egy része visszamenőleges hatállyal, 2010. július 1-jétől, míg mások az év második felében vagy 2011 során lépnek életbe.
Az egyik jelentősebb módosítási indítvány, amelyet 2010. július 1-jei hatállyal kívánnak bevezetni, a kedvezményes, 10 százalékos társaságiadó-kulcs alkalmazási körének kiterjesztése 50 millió forint adóalapról 500 millió forint (2010-ben 250 millió forint) adóalapig, azzal, hogy a jövőben a kedvezményes kulcs alkalmazása nem kötődik feltételek teljesítéséhez. Az 500 millió forint feletti adóalaprész után továbbra is 19 százalék adót kell majd fizetni. Ugyanez a szabály lesz alkalmazható a vállalkozói személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozóknak is.

Előzetes számítások szerint a kedvezményes adókulcs kiterjesztése 53,4 milliárd forintos bevételkiesést jelenthet a költségvetésnek, ugyanakkor segíthet a vállalkozói jövedelmek kifehérítésében. Az intézkedés jelentősen növelheti Magyarország regionális versenyképességét is.
Amennyiben a fenti módosítás mellé egy alacsony szintű egykulcsos személyi jövedelemadó 2011. január 1-jei bevezetését is feltételezzük, úgy elmondhatjuk, hogy a magyar adórendszer már egy hatalmas lépésre készül a helyes irányba. Ez az irány pedig nem más, mint az adómértékek elviselhető szintre csökkentése, mely elengedhetetlen feltétele az adóbázis szélesítésének is. A „potyautas szindróma”, azaz annak a helyzetnek a felszámolása, hogy az állampolgárok többsége nem vagy csak alig fizet adót, míg az adóterhek 50 százalékát a népesség 10 százaléka fizeti, szintén kiemelten fontos. A magyar középosztály megerősödésével várhatóan a belső kereslet is bővülne, és ez a kis- és középvállalkozásoknak is kedvez. További előnyként említhető az egyszerűség is, amely ha nem is söralátét szintű bevallást eredményez, de mindenképpen kézzelfogható lesz. Ilyen adóterhek mellett ismét teret kaphatnak az eva eltörlése mellett szóló szakmai érvek is.
Fontos megjegyezni, hogy az adóelvonás csökkentésével párhuzamosan nagyobb hangsúlyt kell fektetni az adóellenőrzésre is, nehogy a régi adóelkerülő beidegződések akkor is tovább folytatódjanak, amikor a terhelés már elviselhető. Azoknak, akik nem a jogszabályoknak megfelelően adóznak, nem szabad többé nyugodtan aludnia.
Az adózással együtt járó adminisztráció csökkentése és az adóbeszedés hatékonyságának növelése jegyében a kormány célul tűzte ki a jelenlegi több mint 50 adónem közül legalább 10 kisebb megszüntetését. Hasonló törekvés már az előző kormány idején is elindult, és ennek köszönhetően 2010-től számos adónemet megszüntettek vagy összevontak. A jelenleg tárgyalt indítványok közül egy javaslatra hívnám fel a vállalkozások figyelmét, a belföldi ingatlan vagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétek kapcsolt vállalkozások közötti átruházási illetékének eltörlésére. Ez a vállalatcsoporton belüli átszervezéseket teszi könnyebbé.
A kedvező változásoknak azonban ára van. A változások finanszírozására úgy kell megteremteni a költségvetési fedezetet, hogy közben a Nemzetközi Valutaalap képviselői és a nagy hitelminősítő intézetek árgus szemekkel figyelik, Magyarország tudja-e tartani a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycélt. Bármilyen megingás a spekulánsok célkeresztjébe taszíthatja az országot, és ez súlyos következményekkel járna. A finanszírozás tehát kétféleképpen valósítható meg: az állam vagy visszafogja költségvetési kiadásait, vagy újabb adót vet ki. Esetünkben e kettő kombinációja rajzolódik ki.
Az adójogszabályok tekintetében a másik legjelentősebb módosítás a költségvetési hiány csökkentése, a strukturális reformok finanszírozása érdekében tett javaslat, amely a pénzügyi szervezeteket – azaz bankokat, biztosítókat és egyéb pénzügyi szolgáltatókat – érintő különadó bevezetésére vonatkozik 2010–2012-re. A különadó alapját az egyes adóalanyok szervezeti formájától függően kell megállapítani, és maga a különadó mértéke is – a szervezeti forma függvényében – eltérő. A módosítási javaslat ugyan tartalmazza a 2011–2012-re vonatkozó különadó-fizetési kötelezettséget, de a szabályozás részletes feltételeit a 2011., illetve 2012. évi költségvetési tárgyalások során véglegesítik.
Feltételezhető, hogy amennyiben a szabályozási környezet nem változik, egyes pénzügyi szervezetek a különadó miatti többletkötelezettségüket megpróbálják áthárítani ügyfeleikre.
A Költségvetési Tanács által készített hatásvizsgálat szerint a bankok a különadó rájuk eső részének körülbelül 60 százalékát háríthatják át ügyfeleikre.
Abban már csak reménykedni tudunk, hogy az adórendszer átalakításának következő nagy lépcsőfokai, mint például a tb-járulékrendszer átalakítása vagy a helyi iparűzési adó kiváltása, nem újabb különadók bevezetésével történik majd. Amennyiben a mostani adóváltozások meghozzák a várt élénkülést, és 2011-ben a nemzetközi gazdasági helyzet is javul, akkor van esély arra, hogy tovább haladjon Magyarország adórendszerének regionális felzárkóztatása.

A szerző a PricewaterhouseCoopers cégtársa