Magyarország esetében az energiapolitika kitüntetett szerepét aláhúzza, hogy energiafelhasználásunk döntő részben import, és az elmúlt időszakban a külső források aránya megállíthatatlanul növekszik. Emellett a kőolajár és a pénzügyi válság után erősen leértékelődött forint következtében az energiaköltségek mind az üzleti, mind a lakossági szférában irreális terhet jelentenek, versenyképességünket erősen rontó tényezőnek bizonyulnak. Ami talán többeket vitára, tiltakozásra ingerel, hogy nemcsak a hazai fosszilis energiahordozók nemzetközi versenyképtelensége egyértelmű, hanem – finoman fogalmazva – a napjainkban figyelembe vehető megújuló energiaforrásaink többsége sem mutat komparatív előnyöket, igazából még a hazai biomasszabázis gazdaságos hasznosítása is erősen vitatható.
Mindezek fényében a hazai energiapolitika kialakításánál – a nemzetközi beágyazottságon túl – nagyon fontos, hogy a kiinduló helyzetünket reálisan, a politikai felhangoktól mentesen, a rész- és ágazati érdekektől függetlenül próbáljuk megítélni és értékelni.
Nagyon fontos például annak kimondása, hogy – sokak vélekedésével szemben – gazdaságunk egy főre jutó teljes energiafelhasználása közel az unió átlagának felel meg. Gazdasági fejlettségünk az EU-átlag 63 százalékára tehető, a teljes energiafelhasználásunk a 68-70 százalékára, az egy főre jutó villamosenergia-felhasználás pedig az EU-átlag 50 százalékát is alig haladja meg. Ha figyelembe vesszük hazánk földrajzi fekvését, gazdaságunk szerkezetét és fejlettségi színvonalát, akkor a magyar gazdaság napjainkban már nem energiapazarló.
Az új energiapolitika megfogalmazásánál alapkövetelményként kezelendő, hogy bár a modern gazdasághoz és a jóléthez az energia elengedhetetlenül hozzátartozik, de mégis – a tőke és a munkaerő mellett – csak egyik tényezője a gazdagság forrásának. Nem volna szerencsés olyan politika érvényesítése, amely az energiafelhasználás minimalizálására törekedne a tőke és a munkaerő pazarló felhasználása árán.
Nagyon fontos lenne érvényesíteni, hogy az energiapolitikának nemcsak a forrásoldal megteremtése és összetételének megválasztása a feladata, hanem az egyenrangú, sőt napjainkban talán még fontosabb felhasználási oldal erőteljes racionalizálása. Ebben mind az üzleti, mind a lakossági szférában kulcsszerepet játszik a politikai és szociális szempontokat nélkülöző, a nemzetgazdasági szintű költségeket tükröző árak érvényesítése.
Végezetül, de nem utolsósorban az energiapolitika egyik legkényesebb pontja az ellátásbiztonság értelmezése. Bár az EU által is deklarált energiapolitikai követelmény a „versenyképesség-ellátásbiztonság-környezetvédelem” háromszöge, ma még nincs egyértelmű módszer a sok vonatkozásban egymásnak feszülő és gazdaságilag nem is mindig számszerűsíthető követelmények optimalizálására. Ezek harmonizálása, a kívánatos egyensúly megteremtése nem egyszerű ügy, különösen a kevésbé fejlett, felzárkózásra ítélt Magyarországon.
A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.