Mi a közös a csokiszökőkútban, a nyerőgépben és a telefonban?

 Az emberek legalábbis ezt a választ kapják arra a másik találós kérdésre, miszerint mi értelme van a népegészségügyi termékadónak, a távközlési illetéknek vagy annak, hogy a játékgépeket nem lelakatolják, hanem megadóztatják az üzemeltetőket. Amivel persze nem is lenne baj, ha nem érne el a vártnál is nagyobb sikert a népnevelés terén a Nemzetgazdasági Minisztérium. Mert ugye az odáig rendben is van, hogy a nép nem hízik, nem veri el a pénzét a kocsma hátsó sarkában elhelyezett félkarú rablónál vagy „nem beszélget felesleges dolgokról”.

Csakhogy: azt is ki tudja számolni mindenki ebben az országban, hogy a bevétellel arányosan csökenni fog az adóbevétel is. Így pedig a költségvetés helyett inkább a kormány politikai ellenfelei fognak profitálni a hasonló intézkedésekből.

Ne legyünk persze igazságtalanok: a fogyasztás ebben a körben nyilvánvalóan nemcsak a chipsadó vagy a telefonadó miatt esik vissza. Hanem például olyan, a kormányon kívül mindenki által pontosan tudott tételek miatt, mint hogy az áfaemelés mégiscsak a fogyasztókon csapódik le, vagy hogy az arányos jövedelemadó-rendszer a kisebb keresetűeknél jövedelemcsökkenést idéz elő. Igen, arról az egykulcsos adórendszerről van szó, amelyről már bevezetése előtt könnyedén kiszámolhatta minden alsó tagozatos, hogy a magasabb kulcs eltörlése után kevesebb folyik be az adóból.

Azt persze a kisiskolások nyilvánvalóan nem tudták, mennyivel csökken az adóbevétel, ám az az érzésünk támadhat, mintha a kormány sem megalapozott tételek alapján prognosztizálta volna a bevételeket. Aztán pedig csodálkozhat azon, hogy az Európai Bizottság miért értetlenkedik a magyar számok láttán. De hát Brüsszelben nyilván arra sem tudnának válaszolni, mi a közös a csokiszökőkútban, a nyerőgépben és a telefonban.