Shutdown Amerikában

Kedd óta az Egyesült Államok kormánya részlegesen leállította működését. Miután a Kongresszusban ülő republikánusok és a demokraták nem tudtak megegyezni a 2014-es pénzügyi év finanszírozásáról, a „nem életbevágó” szolgáltatásokat azonnal le kellett állítani. Ez az első ilyen eset a 90-es években lezajlott Clinton–Gingrich-küzdelem óta. A helyzet iróniája, hogy az új egészségügyi törvényt, a korábban a viták kereszttüzében álló Obamacare-t mindez nem érinti, mivel azt kötelező –életbevágónak minősülő – programokon keresztül finanszírozzák.

A leállás gazdasági költsége döntően attól függ, hogy milyen hosszú ideig tart. Ha csak néhány napig – ami a legvalószínűbb forgatókönyv –, akkor az okozott kár nem lesz súlyos. Egy 3 vagy 4 hetes leállás azonban a negyedik negyedévi GDP-t akár 1,4 százalékponttal is csökkentheti. Ezért is lényeges, hogy a patthelyzetet a lehető legrövidebb idén belül megszüntessék.

Arra számítok, hogy hamarosan elegendő számú mérsékelt republikánus gyűlik össze, aki hajlandó elfogadni egy átmeneti megállapodást, amely nem vonja vissza az Obamacare finanszírozását és nem is halasztja el a törvény életbe lépését, és amely decemberig biztosítja a kormány számára az ország finanszírozását. A Képviselőház republikánus képviselői a Szenátusnak küldött törvénytervezeteikben rendre mérsékelték követeléseiket: míg korábban az Obamacare finanszírozásának visszavonását, addig a legutóbbi javaslatban már csak az érvénybe lépés egy évvel való elhalasztását követelték. A hétfő éjszakai tárgyalások legfontosabb fejleménye az volt, amit a CNN „mérsékelt republikánus felháborodásnak” nevezett. Mérsékelt republikánusok egy csoportja, amelyet New York-i és pennsylvaniai képviselők vezetnek, már korábban is olyan megoldást szorgalmazott, amely nem jár az államszervezet részleges leállásával. A csoportnak a híradások szerint 20–25 tagja lehet, egy törvényjavaslat benyújtásához pedig 17 szavazat már elegendő. Bár a csoport tagjai is követték Boehner képvielőházi elnök felhívását, és a párttal együtt szavaztak, mégis érezhető ez erősödő ellenérzés a „mainstream” republikánusok körében a kisebbségi Tea Party aránytalanul erős befolyása és az egész párt reputációja szempontjából káros következmények miatt. John McCain szenátor például megjegyezte: bár az Obamacare alapvetően hibás, „a történet most arról szól, hogy republikánusok küzdenek republikánusok ellen”.

A mérsékelt republikánusok számára a legfrissebb közvélemény-kutatások adhatnak okot az aggodalomra. A felmérések alapján két dolog egyértelmű: a lakosságnak semmi kedve egy elhúzódó leálláshoz, és ebben a küzdelemben nem támogatja a republikánus pozíció(ka)t. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak egyértelmű többsége (a) úgy véli, hogy az államszervezet részleges leállása rossz dolog, (b) ellenzi, hogy az Obamacare finanszírozását egy leállás árán vonják vissza, (c) úgy véli, hogy egy költségvetés elfogadása fontosabb feladata a Kongresszusnak, mint az egészségügyi alapok finanszírozása, (d) elfogadhatatlannak tartja, hogy a Kongresszus saját céljai elérése érdekében fenyeget a kormányzat leállásával, (e) azt gondolja, hogy a kormány finanszírozásával és az új egészségügyi törvény sorsával külön kell foglalkozni, végül (f) a leállásért a Kongresszusban ülő republikánusokat teszi felelőssé.

Mindezek alapján úgy vélem: napok kérdése csak, hogy a republikánusok többsége végül is kiszabadítja magát a Tea Partyt alkotó kisebbség nyomása alól, és a demokratákkal együtt szavazva újraindítja az állam működését. Ne felejtsük el azonban: az átmeneti leállás csupán előjáték egy sokkal nagyobb súlyú ügy, az adósságplafon vitája előtt.