A válságok története azt mutatja, hogy a krízisek után gyakran nehezen előrejelezhető átrendeződések indulnak be, amelyek az előzőektől sok tekintetben, minőségileg új növekedési feltételeket idéz elő.
A 2008-09-es válság kezdetben úgy tűnt, hogy csupán a pénzügyi szektor túlburjánzásából fakad, a termelés és a reálszférát alapvetően nem igazán érinti. A pénzügyi szektor újraépítésének eddigi félsikerei és a gazdasági növekedés tartósnak ígérkező zavarai és gyengülő üteme azt a gyanút veti fel, hogy bizonyos késleltetéssel ugyan, de a reálszférában is tartósnak ígérkező átalakulások indulnak be.
Ebben az összefüggésben globálisan, az Európai Unióban – és különösen Magyarországon – figyelmet érdemelnek az energiaszektorban kibontakozó folyamatok. Ami leginkább szembetűnő, hogy a kőolaj világpiaci ára 80 dollár/hordó alá esett, a korábban 140 dollárt is meghaladó szintről. A kézenfekvő magyarázat, egyfelől a fejlett országok energiaigényének látványos visszaesése, másrészt a nem hagyományos szénhidrogének erőteljes berobbanása, végül a megújuló források gyorsan javuló versenyképessége.
A legfrissebb prognózisok a legfontosabbnak ítélt energiaforrások élettartamát a korábban becsült 30-70 évről jóval magasabbra tették, például a földgáz esetében az élettartam 250 évre emelkedett. A kőolajnál és a földgáznál a 2030-ig várható szerény igénynövekedés jelentős hányada már a nem hagyományos forrásokból és a megújuló energia erőteljesebb hasznosításából fakad. A napenergia hasznosítását szolgáló technika árai nem várt arányban csökkennek, évtizeden belül versenyképességük támogatások nélkül is biztosra vehető.
Az energiatermelés forrásoldalán kibontakozó átalakulásoknál talán még fontosabb a felhasználói oldalon lezajló módosulások. Az EU egészében 2010-2014 első negyede között a GDP 3,6 százalékkal bővült, ugyanebben az időszakban a korábban legdinamikusabban növekvő villamosenergia-felhasználás 5 százalékkal csökkent. A trend tartósnak ígérkezik: a technika, a technológia, az ágazati és a termékstruktúra módosulása, a gyors innováció, a hozzáadott érték növekedésén alapuló gazdasági fejlődés, az egységnyi GDP-re vetített energia látványos csökkenését hozza. A magyar gazdaság teljes energiafelhasználása az elmúlt negyed században 1300 petajoule-ról jóval 1000 alá esett, a villamosenergia igény pedig 40,6 terrawattóráról csupán 42,2-re emelkedett. A fejlett országokban megszakadni látszik az eddigi „ökölszabály”, miszerint a gazdasági növekedés szükségszerűen az energiafelhasználás bővülésével jár.
Bár ma még könnyelműség lenne a bőség és az olcsó energia korszakát biztosra venni, nagy a valószínűsége annak, hogy az évtized végéig a globális energiapiacot a túlkínálat jellemzi. A szűkösséggel kapcsolatos eddigi félelmek és kockázatok már nem tűnnek reálisnak. Az exportőrök aligha élhetnek a mesterséges hiányt okozó termelés korlátozásaival, az importőrök biztonságos beszerzésre, az alkupozíció számottevő javulására számíthatnak.
Függetlenül attól, hogy az energiaszektor történései a válsággal kapcsolatosak-e vagy sem, kimenetele a magyar gazdaságnak kulcsfontosságú lesz. Biztosan állítható, hogy az eddigi központosított, nagy erőművekre épített villamosenergia-termeléssel szemben az osztott rendszerek szerepe egyre inkább előtérbe kerül, és az energiaellátás sokkal diverzifikáltabb lehet. A hazai energiaszektor fejlesztésénél tehát két körülmény figyelembevétele látszik fontosnak: egyrészt a sok bizonytalansággal terhes időszakban tartózkodni kellene a hazai energiaszektor jövőjét meghatározó fejlesztési döntésektől (például Paks II, Déli-áramlat), másrészt a várható energiaigények és a kiépített kapacitások alapján nincs is sürgető kényszer több ezer milliárdos elkötelezettség vállalására. A következő évtized első felére halasztandó ilyen horderejű gazdaságpolitikai döntések nem csak megalapozottabbak lehetnének, de a döntések mozgástere is jelentősen bővülhet. Az elhamarkodott döntések a racionalitás megkérdőjelezhetőségén túl olyan determinációkat is hoznak, amelyek évtizedekre kizárják az értelmes alkalmazkodás lehetőségét.
VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.