Balkáni Áramlat

Hatalmas térségi pozícióerősítés lehetősége előtt áll Magyarország, de gyorsan kell lépnie, ha ki akarja használni a kínálkozó lehetőséget. Nem holnapután, nem holnap, hanem ma.

Meg kell szerveznie egy budapesti központú, nemzetközi gázvezeték-konzorciumot, amely majd elhozza az Európának szánt orosz gázt a török-görög határra tervezett átadó pontról. Nagy mennyiségről lenne szó, mert a Gazprom ugyanolyan kapacitású tenger alatti csövet vezet majd el Törökországba – török javaslat szerint Török Áramlat néven –, amilyen a Déli Áramlaté lett volna. Vagyis a török-görög határra eljuthat az évi 63 milliárd köbméter gáznak szinte az egésze. Onnan a gáz két módon szállítható el a felhasználókhoz: vagy a meglévő vezetékeken – ha a tranzitországok megteremtik a hiányzó vezetéki összeköttetéseket és megnövelik a szükséges kapacitásokat – , vagy egy új, a Balkánt és Közép-Európát átszelő tranzitvezetéken, amely lényegében a Déli Áramlat szárazföldi részét pótolná. (Esetleg éppen a Déli Áramlat többnyire már meglévő terveit felhasználva.)

A tranzitban és a felhasználásban érdekelt országoknak ezért együtt fel kell mérniük és ki kell választaniuk az ésszerűbb megoldást, majd ki kell alakítaniuk az új gázfolyosót. A közös munkát bármely országból lehetne irányítani, de célszerű lenne Budapestről, ahonnan néhány éve egyébként is indult egy térségi – bár „csak” vállalati szintű – kezdeményezés a környező gázvezeték-rendszerek működésének összehangolására. Igaz, az FGSZ által szorgalmazott NETS projekt elvérzett az érintett országok eltérő érdekein, de egy állami szinten indított kezdeményezés sikeres lehet.

A moszkvai útjáról visszatért Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelezte, hogy a tranzitról már egyeztetett Macedóniában és Szerbiában, a jövő év elején pedig intenzívebbé válnak a tárgyalások. Erre jó eszköz lehet egy január eleji, budapesti Balkáni Áramlat csúcstalálkozó is.