A különutak kockázata

Néha egészen megdöbbentő, mennyire másként gondolkodnak az üzletemberek és a politikusok. A gazdaságban a profit számít, néha túlságosan is, a politikában meg a hatalom. Néha túlságosan is. E két alapállásból akadnak súrlódások. Ez egy bizonyos szintig elfogadható, a feszültség pozitív impulzusokat generálhat, ám lehet egy pont, amikor már káros.

Itt van például a multikulturalizmus kérdése. Ezt a gazdaságban diverzitásnak hívják. Mindenhol adódnak gondok a különböző emberek együttéléséből, ám az üzletben ez pozitív energia, az innováció forrása, profitnövelő elem lehet, ezért a vállalatok külön cégfilozófiát, cselekvési tervet fogalmaznak meg a diverzitás megvalósítására. A multinacionális vállalatok jó részénél ma már megkövetelik, hogy különböző nemű, nemzetiségű, korú emberek dolgozzanak együtt, s szokják a másságot. A globalizáció világában a nyitott gondolkodás a versenyképesség alapfeltétele.

A társadalomban is lehetne az. Sokáig úgy látszott, az is lesz. Örülünk az idegeneknek, már csak azért is, mert az idegenfogalom szinte minden kormány programjában fontos ágazatként szerepelt. Idegengyűlölőként nehéz jó vendéglátóként feltűnni. A válság, majd a tőlünk távoli, gazdaságilag-társadalmilag sokszor nagyon elmaradott országok belső háborúi, az éhezés, az üldözés valóságos menekültáradatot indított el Európa felé. Ettől mintha bepánikoltak volna a politikusok. Bizonyos fokig érthető az ijedelem, mert sok ezer, tízezer, százezer menekült befogadása, integrálása embert próbáló feladat lehet egész Európának. Az első pánikreakció után azonban jöhetne a józan gondolkodás. A probléma minden ágának végiggondolása, s egy szisztematikus stratégia kialakítása. A totális bezárkózás egy elöregedő, létszámban csökkenő, innovációban lemaradó kontinensen nem lehet megoldás.

Nagy veszélyt jelent a multikulturalizmus az egész kontinensre – jelentette ki a magyar kormányfő a héten egy nemzetközi konferencián. Ma egy modern kori népvándorlás zajlik, amellyel Európa civilizációs arculata alakulhat át… S ha a bevándorlás kérdését egyszer elhibázzuk, akkor örökre elhibáztuk – mondta Orbán Viktor. A magyar kormány ezért kampányt indít, új szabályokat hoz, hogy elrettentse a menekülőket az országtól. Népszerű intézkedések lehetnek majd ezek, hiszen a saját életük színvonalával elégedetlen magyaroknak újabb bűnbakot jelenthetnek a szerencsétlen illegális határátlépők: hát persze, hogy nincs munka, ha a külföldiek elveszik előlünk. A szegénységben, az elégedetlenségben hiánycikk az együttérzés. És keveseknek jut eszükbe a múlt, amikor – József Attila szavait idézve – „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. A jelennel se sokat foglalkozunk, pedig több százezer magyar, főként gazdasági okokból, gazdagabb országokban keresi a boldogulást. Azt is mondhatnánk, gazdasági menekültek, csakhogy ez az Európai Unió polgáraira nem értelmezhető kategória: Európában európai polgárként szabadon jöhetünk-mehetünk, s vállalhatunk munkát.

Veszélyes a kialakulni látszó tendencia. Bár a vállalati diverzitás megvalósuláskor nem a menekültekre gondolnak az üzletemberek sem, ám a különbözőség tisztelete mégiscsak egyfajta toleranciára, a másság elfogadására nevel. A nemzetközi színtéren terjeszkedő vállalatok nem zárkózhatnak be. A globalizációban nagy lehetőség rejlik, és persze, veszélyek is. Ez utóbbiak néha ijesztőek, akadnak bőven vadhajtások is. Válaszként felerősödhet a nemzeti identitás érzése, új értelmet nyerhet az egy nemzethez való tartozás fogalma. Ez azonban csak akkor progresszív, ha nem kirekesztő, hanem elfogadó, megértő, komplexen gondolkodó.

Egyre több jel mutat arra, hogy Magyarországon most más utat választ a politika, s más utat kénytelen követni az üzleti szektor, ha versenyképes akar maradni. Az egyik a hatalomért küzd, a másik meg a profitért. Van találkozási pontjuk: ha jól teljesítenek, az adott országban nő a jólét, a gazdagság. Tartósan más irányba mozogva azonban nem erősítik, hanem gyengítik egymást. Ilyenkor az üzlet szokta menekülőre fogni. S akkor még rosszabb lesz.