Van Orbánnak egy vesszőparipája, amelyre ideje lenne felpattanni

Van a kormányfőnek egy vesszőparipája, amelyre ideje lenne felpattanni, ha már a másik vesszőparipát egy hosszú küzdelem után sikerült betörni és állami nyereg alá szorítani.

A régi cél Magyarország gázbeszerzésének, azaz gáz-nagykereskedelmének állami ellenőrzés alá vonása volt. Ez az első Orbán-kormány idején majdnem megvalósult, de aztán a második Orbán-kabinetre maradt a gáznagykereskedő és -tároló cég akkor már német kézből történő felvásárlása. Orbán úgy tartotta: nem járja, hogy a magyar kormánynak semmilyen hivatalos tudomása és ráhatása nincs az ország gázellátását meghatározó orosz importszerződésre. Most már viszont van, a kormányfő a tulajdonos jogán betekinthet a Gazprommal kötött szerződésbe, és érvényesítheti a gazdaság- és társadalompolitikában abból fakadó előnyöket.

A lakossági gázpiac teljesen állami kézbe került, így ott jóformán olyan árat alkalmaz a kormány, amilyet akar, csak az a kérdés, hogy a saját cégeitől milyen eredményességet vár el. Az eddigi lakossági rezsicsökkentések alapvetően az akkor még magánkézben lévő energiacégek profitjának terhére valósultak meg, most viszont a gázpiacon az állam tulajdonosként és szabályozóként végképp maga dönti el, hogy a költségcsökkenést átadja-e a fogyasztóknak, vagy inkább profitot csinál belőle.

A második vesszőparipa felnyergeléséhez, azaz az ipari rezsicsökkentéshez azonban ennél több kell, ezt ugyanis egy versenypiacon kellene megvalósítani. Itt az állam energia-nagy- és kiskereskedőként másokkal áll harcban az ügyfelekért, ezen a piacon a beszerzési árakból fakadó tarifacsökkentés érvényesítése csak a minimum. Valójában az a kérdés, hogy az állam tud-e, hajlandó-e jobb árakat kínálni a gazdasági versenyképesség javításának érdekében a szabadpiaciaknál. Erről egyelőre nagy a csend, ahogyan a lakossági árak további csökkentéséről is.
De ne felejtsük: ha egyszer a kormányfő a fejébe vesz valamit, arról ritkán szokott lemondani.