késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Az OPEC bécsi tanácskozásán sikernek minősítették az olajkartell struktúraváltását, amely az utóbbi egy-másfél évben az olajárak maximalizálása helyett a piaci részesedések tartását, növelését célozta. Erre a sikerre illik az az ismert mondás, hogy még egy ilyen győzelem, és elvesztünk.
Nem vitatható, hogy az utóbbi egy évben a túlkínálattal jellemezhető globális kőolajpiacon a részesedés tartása bizonyos szempontból sikernek is tekinthető, de tetten érhető, hogy az érintett országok változatlan vagy növekvő eladásai mögött az olajbevételek megfeleződtek. Igaz, a kőolajárak zuhanása az elmúlt időszakban mindenekelőtt a nem OPEC-országokat érintette drámaian. Bár hivatalos és hiteles információk az olajkitermelés egységköltségére nincsenek, de a szakértői becslések az orosz kitermelési egységköltségeket 45-50, az amerikait 60, az arab országokét pedig 15-20 dollár/hordó szintre becsülik. Ebben a helyzetben kézenfekvőnek tűnik az OPEC-országok, mindenekelőtt Szaúd-Arábia által szorgalmazott stratégiaváltás célszerűsége, de csak rövid távon.
Az alapjaiban megváltozott energetikai – és benne az olajhasználati – helyzetben azonban nehezen megválaszolható kérdés, hogy a rövid távú keresleti-kínálati egyensúly elérése után lehet-e reálisan számítani az olajárak ismételt drasztikus emelkedésére. Az OPEC-országok stratégiaváltása mögött kimondva-kimondatlanul ugyanis az húzódik meg, hogy a piaci egyensúly kialakulását követően a korábbi évtizedekre jellemző keresleti piac tartósan visszarendeződik, és az árak ismételten az OPEC által diktált módon emelkednek. Természetesen nincs kizárva egy ilyen áralakulás bekövetkezése, hiszen az elmúlt évtizedekben is minden, az olajárakra vonatkozó prognózis kérészéletűnek bizonyult.
A megjósolhatatlanság mögött az húzódott meg, hogy miután – legalábbis hosszabb távú kitekintésben – szűkös erőforrásról van szó, a piaci becslések nem igazán szolgálhatnak megbízható alapnak az erősen monopolizált és a globális politikák által mozgatott kőolajárak prognózisához. A mostani áresés mögött azonban nem elsősorban a rövid távú keresleti-kínálati viszonyok átmeneti változásai rejtőznek csupán, ennél jóval meghatározóbbak a globális trendváltozások. Ebből következően azon OPEC-várakozás, hogy a keresleti-kínálati egyensúly létrejötte tartós áremelkedést indukál, valószínűleg csak remélt álom.
A globális energia és benne a kőolajhelyzet alapvető változásának egyik fontos eleme a „szűkösség” átértékelődése. Egyrészt a kőolaj- és a földgázkészletek az utóbbi időben megtöbbszöröződtek, másrészt a megújuló energiaforrások gazdasági viszonyai a vártnál is gyorsabban javultak. A szűkösségből fakadó fenyegetettség remélhetőleg a múlté, a megújulók használhatósága pedig nem a jövő, hanem a jelen szükségszerűsége. Az energiaforrások diverzifikálódása és a helyettesítési viszonyok technikai lehetőségei a klasszikus energiahordozók keresletét rontják, és egyre inkább elvesztik mitikus jellegüket, és a közönséges globális termékekre degradálódnak, így a klasszikus piacgazdasági összefüggések hatálya alá kerülnek.
A globális energia-rendszerváltás másik, ugyancsak meghatározó eleme az energiaigények és benne a kőolajigények visszafogott volta. Az utóbbi évtizedben a fejlett országok kőolajigénye a korábbinál jóval szerényebben nő, sőt stagnál vagy csökken. A trend folytatódhat és akár fel is gyorsulhat. A globális energiaigény ugyan növekszik, de a növekmény döntő részét a megújulók fedezik majd. Nagy a valószínűsége annak, hogy a kevésbé fejlett, feltörekvő országok energiaigényének alakulása nem követi a fejlett országok által bejárt utat.
Mindezek az alapvetőnek tekinthető jövőbeni változások azt valószínűsítik, hogy a kőolaj eddigi mindent maga alá rendelő szerepe látványosan gyengül, egyre inkább az egyszerű globális termékek kategóriájába szelídül. Mindezek kétségessé teszik az OPEC mostani sikeresnek mondott olajpolitikáját. Ugyanis a keresleti-kínálati viszonyok kiegyenlítődése és a keresleti piac kialakítása nem szükségszerűen az árak emelkedését hozza, hanem sokkal inkább a most visszafogottabb termelést és beruházást aktivizálják ismét. Ha a nem hagyományos olajtermelés egységköltsége 65-70 dollár/hordó alá esik, és az OPEC nem kívánja csökkenteni piaci részesedését, akkor miért is emelkednének az árak 100 dollár fölé?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.