Soha se mondd, hogy soha! Feltehetőleg ez vezérelheti a kormányt egy nemzeti légitársaság esetleges megalapításának kapcsán, hiszen a kabinet nem tud elszakadni annak gondolatától, hogy – bizonyos feltételek mellett – kisebbségi részesedéssel be is szálljon egy hagyományos légitársaságba. Legutóbb épp a Malév csődjének negyedik évfordulóján fogalmazódott meg kormányzati részről az előbbi gondolat annak kapcsán, hogy az orosz Szuhoj repülőgépgyártó ebben az időben jelentkezett be a kabinethez azzal a szándékkal, hogy egy nemzeti légitársaság megalapításához megnyerje partnerének az államot.
Egy magyar nemzeti légitársaság eszményét táplálhatja például az észt példa, ahol gyakorlatilag ugyanaz történt a Estonian Airral, mint a Malévval. A társaság tavaly novemberben jelentett csődöt, miután előzőleg az Európai Bizottság felszólította, hogy fizessen vissza összesen 91 millió euró állami támogatást. Ez eddig nagyon hasonló a Malév bő négy évvel ezelőtti történetéhez, csakhogy ezt követően az észt kormány egyúttal úgy döntött, hogy új nemzeti légitársaságot hoz létre az Estonian Air fontosabb járatainak kiszolgálására. Ehhez hasonlóra már korábban is volt példa, sok évvel ezelőtt a svájci légitársaság is főnixmadárként tért vissza a piacra.
Ezt a – szakmailag sokak által elfogadhatónak tartott – lehetőséget azonban a magyar kormány négy évvel ezelőtt elmulasztotta. A Malév helye pedig még ki sem hűlt, a hagyományos, de főleg a diszkont-légitársaságok rárepültek a legértékesebb útvonalakra. Ez az utasoknak számára kedvező eredménnyel járt, hiszen több útvonalon verseny alakult ki, ami mérsékelte az árakat. A budapesti reptér pedig viszonylag rövid idő alatt kiheverte a sokkhatást, és visszanyerte utazóközönségét, miközben az a folyamat gyorsan lejátszódott, amelynek következtében Ferihegy forgalmának ma már több mint a felét a fapados cégek adják, míg a Malév csődje előtt alig egynegyed volt a részesedésük.
Miután a Malév csődje után tehát a nagy cégek azon nyomban kimazsolázták a legjobb útvonalakat, így teljesen érthetetlen, hogy mit akar kezdeni egy rendkívül erős versenypiacon, a budapesti repülőtéren egy teljesen új, magát nemzeti légitársaságként meghatározó – vagyis legalább 51 százalékban magyar tulajdonban lévő – cégként a Sólyom Airways. Az soha sem derült ki, hogy az alapító magyar vállalkozók milyen reális üzleti lehetőséget képzeltek Budapest egére, de az egészen biztos, hogy nem csak a cég későbbi tulajdonosának rejtélyes halála vezetett a Sólyom pusztulásához.
Az erős verseny még akkor is nagyon komoly korlátot jelent egy új piaci szereplőnek, ha időközben változtak az utazási szokások, aminek köszönhetően egyre többen szállnak repülőre. A növekvő piac tehát még tartogathatna lehetőségeket, de oda nehéz betörni, ahol pedig könnyen lehetne utasokat „fogni” – mint például azokon az útvonalakon, amelyeket a Malév bedőlése óta egyik cég sem repül –, azokra továbbra sem akar egyetlen társaság sem lecsapni. Nyilván azért, mert nem lehet gazdaságosan üzemeltetni. Pedig a magyar multinacionális cégek terjeszkedésének köszönhetően ma egyre többen utaznának például a közeli balkáni városokba. Nekik ezek az üzleti utak akár több napjukba is kerülhet, miközben az idő egyre drágább, és korábban a Malév-járatokkal egy nap alatt meg lehetett tenni az utat.
Ezt az igényt ismerhette fel a kormány, illetve egyfajta közszolgáltatási kötelezettséget próbál gyakorolni azzal, hogy koncessziós pályázatot ír ki ezekre az útvonalakra. És bár nem lehet tudni, hogy mi a Szuhoj szándéka, de elképzelhető, hogy a cég is kész lenne rárepülni ezekre az útvonalakra, így piacot szerezhetne gépeinek. Ehhez nem sajnálna pénzt, paripát, de természetesen a kockázatot sem szeretné önmaga viselni, ezért jó néven venné, ha a magyar állam is társulna hozzá. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mit szól ehhez az ötlethez a magyar kormány, és kész lenne-e például kisebbségi részvényesként beszállni egy közös üzletbe, de azt megígérte az útvonalak majdani üzemeltetőjének, hogy az igényt tarthat az útvonalakon keletkező veszteségek egyfajta kompenzációjára és egy ésszerű profitra. Ez pedig már egy megfontolható ajánlat lehet a már piacon lévő légitársaságoknak, de akár Szohujnak is, és ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a magyar állam sem mondana nemet például az orosz felkérésre, mert tudja, hogy soha se mondd, hogy soha!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.