Az elmúlt öt esztendő egyik leginkább figyelemreméltó gazdasági jelensége a külföldi munkavállalás és a kivándorlás volt. A korábbi évtizedekben bármi történt is a magyar gazdaságban, lehettek nagy lejtmenetek, hosszú stagnálások, az emberek itthon maradtak, türelmesen vártak, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Míg a környező országokból egyre többen kerekedtek fel szerencsét próbálni a fejlett Nyugaton, addig magyar honfitársaink közül csak alig néhányan szánták rá magukat erre a lépésre. Már-már elkönyveltük, hogy a magyar ember nem mobil, röghöz kötött, erősen ragaszkodik a szülőföldjéhez, amikor váratlanul elindult az exodus. A jelenséget tekinthetjük váratlannak és meglepőnek, de semmiképpen sem indokolatlannak.
A statisztika csak kullog a felgyorsult események után, mert még közelítő számokat sem tud adni arról, hogy hányan is dolgoznak átmenetileg vagy tartósan külföldön, és hányan vándoroltak ki. A külföldi munkavállalás tekintetében igen nagy szórással 100 ezer és 600 ezer közötti számokat említenek a tanulmányok. A 2015-ben hivatalosan regisztrált 3,1 milliárd euró (a GDP 3 százalékát kitevő) külföldi munkavállalói jövedelem azt valószínűsíti, hogy a kinti munkavállalók száma sokkal inkább 300 ezer felett van, mint az alatt.
Az első kézenfekvő kérdés, hogy miért alakult ki ez a nagy volumenű külföldi munkavállalás. A szakirodalom és az idevágó nemzetközi tapasztalatok elég egyértelműen nevezik meg a kiváltó okot: az alacsony versenyképességet és az elmaradottságot. A gyenge versenyképességű országok nem képesek annyi exportot előállítani, amennyi fedezhetné az importjukat, ezért az élőmunkát exportálják, jobbára a fejlett országok munkaigényes (szolgáltató) szektoraiba. A szakképzett, szorgalmas, agilis munkaerő a lemaradó országokban egyre kevésbé tud boldogulni, nem talál képzettségének megfelelő munkahelyeket és bért, s így kényszerül rá a külföldi munkakeresésre. Ezek a jelenségek Magyarországon is egyre erőteljesebbé váltak, tehát kialakult a szükséglet, s az európai uniós tagságunk következtében megnyíló szabad munkavállalás megteremtette a lehetőséget az igények teljesülésére.
A külföldön munkát vállalóknak nyilván nagy traumát okozott, hogy el kellett hagyniuk otthonukat, s idegen környezetben kellett élniük és dolgozniuk. De másfelől végre meg tudtak szabadulni a munkanélküliség és a nélkülözés rémétől. Nemcsak munkát találtak, hanem olyan jövedelemforrást is, amely biztonságos megélhetést biztosított nekik. Meghatározó élményként említik a kinti munkavállalók azt, hogy a hónap eleji nagy bevásárlások után még mindig maradt elég pénzük megtakarításra vagy a kevésbé fontos cikkek megvásárlására is. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a kint élő és dolgozó emberek testközelből tapasztalhatták meg, hogy miként működik egy jól szervezett gazdaság és egy demokratikus berendezkedésű társadalom. A pénzükért szinte mindenütt jó terméket és ellátást tudtak vásárolni, s ha a törvényeket betartották, akkor nyugodtan alhattak.
Továbbá azt is észrevehették, hogy a munkahelyük megtartása és az előrejutás alapvetően a saját erőfeszítéseik és teljesítményük szerint alakul.
A tömeges külföldi munkavállalásból azonban a legnagyobb – tegyük hozzá, hogy csak rövid távú – hasznot a kormány húzta. Egyrészről enyhíteni tudta a magas munkanélküliséget, és külföldi munkavállalók beszámításával a foglalkoztatás is jelentősen emelkedett. A jelenlegi 6,1 százalékos munkanélküliségi ráta és a 4,24 millió foglalkoztatott nemcsak a korábbi hazai adatokhoz képest imponáló, hanem nemzetközi összehasonlításban is annak számít. Mindehhez jön még a kint dolgozók jövedelem-hazautalása, ami igen jelentős mértékben javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét.
Ugyanakkor a kormányzat nem érzékeli a szétszakított családok problémáját, a szülőföld kényszerű elhagyásának terhét és az idegen környezetbe való beilleszkedés nehézségeit mint társadalmi költségeket. Ellenkezőleg, örömmel konstatálja, hogy a legmobilabb, az ellenállásra leginkább alkalmas és hajlamos rétegtől megszabadult, s így könnyebbé válik a további népszerűtlen intézkedések bevezetése.
A hosszabb távú hatások azonban már nem ennyire rózsásak sem a kormány, sem az ország számára. A nagy és tovább növekvő külföldi munkavállalás mára munkaerőhiányt idézett elő Magyarországon. A gazdasági növekedés egyik fő gátjává vált, hogy nincs megfelelő szakképzettségű és minőségű szabad munkaerő. A „hadra fogható” munkaerő jelentős része külföldön dolgozik, sokszor szakképzettsége alatti munkakörökben (de az itthon elérhetőnél lényegesen magasabb bérért). A technikai-technológiai fejlesztés, az innováció szempontjából különösen aggasztó, hogy újabban már egyre több fiatal szakember és egyetemi hallgató hagyja el az országot. Ők nem mosogatni mennek ki, hanem kutatás-fejlesztési munkát végezni a high-tech iparágakba. Az ilyen brain-drain folyamat meglétéről és erősödéséről abból lehet következtetni, hogy egyre kevesebben jelentkeznek a hazai egyetemeken a mesterszakokra és a PhD-programokra.
A nagymértékű külföldi munkavállalással kialakult helyzet rövid távon fenntarthatónak tűnik makrogazdasági szempontból, de kívánatosnak aligha. Ugyanis nem lehet hosszú távon kívánatos egy országnak az olyan berendezkedés, amely a tömeges külföldi munkavállalásra épül. Egyfelől azért nem, mert ez óriási pazarlás a legfontosabb termelési tényezővel, a humántőkével. A befogadó országok profitálnak abból, hogy ingyen kapnak kiképzett, magas kvalitású szakembereket. A vendégmunkások által létrehozott hozzáadott érték nagy része náluk realizálódik, az ő jövedelmeiket növeli. Másfelől pedig a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság említhető problémaként. Vajon mi történik akkor, ha például az Egyesült Királyság néhány hónap múlva kilép az Európai Unióból? Vagy ha az EU megteremti a kétsebességes modellt, és ezzel párhuzamosan megnehezíti a perifériaországoknak a munkavállalást? Fel vagyunk készülve ilyen típusú változásokra, vissza tudjuk gyorsan és zökkenőmentesen fogadni a nagy tömegű munkaerőt?
A kérdésekre a választ mindenki tudja: az ilyenfajta változások komoly kihívást jelentenének a magyar gazdaságnak, hiszen egy elavult, rugalmatlan kínálati szerkezettel rendelkező gazdaság nem tudna mit kezdeni a hirtelen rázúduló többletmunkaerő-kereslettel. S ugyancsak nem tudná a hazai vállalkozások exportteljesítményeinek növelésével kompenzálni az elapadó hazautalt munkajövedelmeket, az alacsony versenyképességünk okán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.