A 2016-os év jól mutatta, hogy gazdasági prognózisok készítéséhez nem elegendő a közgazdasági szaktudás. Átfogó geopolitikai, politikai, társadalom- és gazdaságpszichológiai ismeretek is szükségesek. A tavalyi év kezdetének gazdasági slágertémái a kínai ingatlanbuborék kidurranásától és a folyamatosan süllyedő olajárak következményeitől való félelmek voltak, miközben a Brexit vagy éppen Donald Trump megválasztásának lehetősége kis túlzással a science fiction kategóriájába tartozott.
Az eredmények azóta ismertek. Kínában nem alakult ki válság, míg az olaj ára a mélypontot követően közel megduplázódott. A britek az EU-ból történő kilépés mellett döntöttek, az amerikai választók pedig Donald Trumpot választották meg az Egyesült Államok 45. elnökének. Ennél nagyobb meglepetést már csak a pénzpiacok reakciója jelentett. A szakértők által vizionált összeomlás helyett mindkét esetben rali következett.
2016-ban a közgazdaságtan egyik legnagyobb hatású alakjának, John Maynard Keynes halálának 70. évfordulójára is emlékeztünk. Több jel mutat arra, hogy 2017-ben a világ gazdasági erőcentrumaiban is egyre nagyobb arányban nyúlnak majd az aktívabb költségvetési szerepvállalást feldolgozó keynesi gondolatokhoz. A változás mögött gazdasági észszerűség és politikai racionalitás egyaránt meghúzódhat.
A lépést már évek óta számos közgazdász sürgette. Véleményük szerint a világgazdaság csapdahelyzetének oka a kereslet krónikus hiánya, amelyet a mozgásterének határára érkező monetáris politika helyett aktívabb költségvetési politikával kellene kezelni. Emellett a kibontakozó új ipari forradalom első fázisában növekvő számban rendelkezésre álló modern technológiák elterjedésének felgyorsításában is nagyobb szerepet kell kapniuk a kormányzati lépéseknek.
A leglátványosabb váltásra ezúttal is az USA-ban számíthatunk. A januárban hivatalába lépő új adminisztrációtól szinte mindenki a gazdaság költségvetési eszközökkel (adócsökkentés, infrastrukturális beruházások) történő élénkítését várja, miközben a Fed monetáris politikája a döntéshozók jelzései szerint a lassú normalizálódás útjára lép.
A világgazdaság szempontjából a legnagyobb kérdést az amerikai kereskedelempolitika változása jelenti majd. A kínai gazdaságban már évek óta érezhető a költségvetési stimulus erősödése, ami a külpolitikában egy új gazdaságstratégia elindításával is párosult. A regnáló kínai vezetés ötéves terminusának végéhez közelít, ilyenkor korábban rendre a növekedés élénkülését figyelhettük meg. Oroszország elmúlt éveit a drasztikusan csökkenő nyersanyagárakra válaszként adott költségvetési szigor határozta meg. Az ismételten növekvő olaj- és gázbevételek a költségvetés mozgásterét is bővítik. A legnagyobb kérdőjelet továbbra is az EU jelenti.
A politikai megosztottság és az intézményrendszer változatlanul meglévő korlátai miatt nem számíthatunk átfogó keresletösztönzésre. Pedig mint az európai bankrendszer elmúlt évben mélyülő problémái is mutatják, az idő nem a döntéshozóknak dolgozik.
Összességében, az idei évben a világgazdaság növekedési ütemének élénkülése következhet be. Az erősödő keresleti környezetben az infláció is várhatóan újból megjelenik, fokozatosan változtatva a jegybankok döntési környezetét. Természetesen kockázatok ezúttal is adódhatnak. Az államadósságok szintje a világ gazdaságaiban továbbra is magas, ami kellő körültekintést indokol. Másrészt a feltörekvő piacok sérülékeny gazdaságaiban az amerikai gazdaságpolitika irányváltásai számos alkalommal okoztak már komoly problémát.
Gyakran hallott állítás, hogy a történelem olykor ismétli önmagát. Egy év múlva választ kapunk rá, hogy ez éppen a gazdaságtörténet mely szeletére lesz igaz. Addig is marad a 2016-os év tanulsága: bármi lehetséges, sőt néha annak még az ellenkezője is...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.