A mi volt olimpiánk

Bár már csak hét hónap van a 2024-es XXXIII. nyári olimpiai játékok helyszínének kijelöléséig, olimpiai lázban ég az ország. Van, aki oltja a képzeletbeli lángot, van, aki táplálja. „Meg tudjuk csinálni, óriási üzlet, az ország felemelkedésének záloga” – szól az egyik oldal. „Gazdaságilag belepusztulunk, kidobott pénz” – szól a másik. A közvélemény-kutatási adatokból sem lehet tudni, hogy támogatjuk-e az olimpiát.

Csak egy biztos: sem társadalmi, sem politikai konszenzus nincs az ügyben. A pályázatra eddig elköltöttek több mint 14 milliárd forintot, de az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, mind a társadalom, mind a szűken vett szakma erősen megosztott a kérdésben. Nem ismertek az olimpiai beruházás tényleges számai, azaz a beruházás és rendezés valószínűsíthető teljes tervszintű költségei. Egyetlen adat nyilvános, 774 milliárd forintba fognak kerülni a sportlétesítmény-beruházások – mondta ki az Országgyűlés határozata, a többi költségről nem beszélve.

A korábbi olimpiák utólagos költségelemzéséből ismert, hogy egy olimpia fő költségét nem a sportlétesítmény-építés, hanem az olimpiával összefüggő infrastrukturális beruházások adják. Az is ismert, hogy a pályázatokban megjelölt vagy a közvélemény előtt elismert költségek és a ténylegesen elköltött pénz legalább 1:4 arányban van. A túlköltés szinte garantált a korábbi olimpiarendezési tapasztalatok alapján.

Egy rendező fogad és egy hónapon keresztül kiszolgál 20 ezer sportolót és sportszakembert, valamint 15 ezer médiamunkást, és vendégül lát 450-850 ezer nézőt külföldről és több millió belföldről érkező nézőt. Erre fel kell készülni közlekedési, turisztikai és kulturális infrastruktúrával.

Hogy itthon Budapest olimpiára való felkészítése mibe kerülne, azaz mekkora infrastrukturális fejlesztést kellene végrehajtani, ennek sem a tételes tervei, sem pedig a költségei nem ismertek. Az infrastruktúra-fejlesztés tekintetében lehet Rióhoz hasonló Potemkin-megoldás vagy hatalmas költségű London Dockland-i minőség. Ezek teljesen eltérő költségek.

Ha az utóbbi mellett tenné le a politika a voksot, akkor az új autópályákat, ferihegyi gyorsforgalmit, HÉV- és villamosnyomvonal-változtatást, csepeli Duna-hidat igényelne, továbbá a barna zónák kár- és környezetmentesítését, metrófelújítást és -bővítést, az érintett vasúti hálózat teljes rekonstrukcióját.

Ezek szakmai becslés szerinti értéke 4500–5300 millió forint. Természetesen ezeknek a beruházásoknak egy része az olimpiától független, a középtávú fejlesztési programokban már kalkulálva vannak, de most a teljes városrehabilitáció koncentrált költsége a 2018–2023 közötti öt évet fogja terhelni.

Ha „megasporteseményt” rendezünk, számolni kell kulturális, eseménykísérő és a biztonsággal összefüggő költségekkel is. Ez utóbbi egyre jelentősebb nagyságrendi mértéke elérheti az 50-80 milliárd forintot. Érdemes számolni a sportlétesítmények nézőtéri férőhelyeinek visszabontási és a feleslegessé vált eszközök értékesítési költségeivel is. Ha egy olimpia megrendezéséhez szükséges és előírt összes sportlétesítmény egyidejű nézőtéri kapacitásával számolunk, akkor 34 helyszínen 449 500 lelátói férőhely jön ki.

Magyarország virágzó versenysportéletének jövőbeni fenntartásához ennek a kapacitásnak 35-40 százaléka bőven elégnek látszik. Ebből következik, hogy az olimpia után legalább 15 helyszínen közel 200 ezer nézői férőhelyet vissza kell bontani.

Ha ezeket az összegeket összeadjuk – együttesen 5510–6330 milliárd forint –, akkor kapjuk meg azt a valószínűsíthető tervszintű összeget, amennyibe egy hozzánk hasonló fejlettségű ország olimpiarendezési álma kerül akkor, ha annak miniszterelnöke szeretné hallani a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökétől azt a mondatot, hogy „ez volt a valaha rendezett olimpiák legjobbja”. Ez a mondat sokaknak minden pénzt megér.

Az olimpia természetesen közvetlen bevételt is termel, de ezek összege (NOB-támogatás, olimpiai lottó, szponzoráció stb.) együttesen a jelzett kiadás 10-15 százalékát fedezheti. A közvetett, azaz az esemény utáni bevételek (turisztika, országimázs, know-how) soha számon nem kérhető hosszú távú jóslatok, melyek a tervezési időszakban túlméretezettek, sok esetben erősen átpolitizált számok.

Egy olimpia a maga speciális létesítményeivel nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is jelentős fenntartási, állagmegóvó költségbe kerül, ha nem akarjuk Szarajevó, Athén, Peking és Rio rossz példáját követni. Csak az olimpiai sportlétesítmények éves fenntartási költsége 2024 után legalább évi 65-90 milliárd forint lenne.

Ha elnyerjük a 2024-es olimpiarendezés jogát, és színvonalas megoldást választunk, akkor gazdaságilag belerokkan-e az ország a várható költségekbe? Eladósodás és/vagy szociális megszorítás lesz az ár? A megalapozott szakmai válasz az, hogy nem. Az olimpiacélú kiadás nem adósítja el az országot, és nem kell a jelenlegi költségvetés egyes, például jóléti kiadásait megkurtítani sem.

Azzal lehet számolni, hogy a limai döntés után az olimpiáig hátralevő közel hét év évi GDP-jének 1,5-1,7 százalékát, azaz évi 600-850 milliárd forintot erre kell fordítani. Ha az ország éves újértéktermelésének a növekedése meghaladja a 2,5-3 százalékot, akkor rendben vagyunk. Ha az ország GDP-jének éves átlagos fejlődése 2 százalék alatt marad, akkor súlyos gondjaink lehetnek.

Ne feledjük: 2020-ban lejár az EU-s fejlesztési ciklus, valamint jön a Paks 2. beruházás hiteltörlesztése is, és bár jelentős átfedés van a tételek között, de politikai ígéret van 2350 milliárd forint összegben a Modern városok programra is, amely szintén ezt az időszakot terheli. Az olimpiai beruházás szakmai számai, az összes kiadás és a várható makrogazdasági tendenciák nem zárják ki a rendezést.

Itt tartottam a cikk írásában, amikor jött a hír a budapesti népszavazás aláírásgyűjtési eredményéről, hogy 266 ezer honfitársunk azt mondta: „Legyen népszavazás a kérdésről.” Nagyon meglepett az aláírásgyűjtésre adott politikai reagálás, hiszen a „rendezés visszavonása” vagy az, hogy „a kormánynak semmi köze Budapest ügyeihez”, súlyosan elbizonytalanítják a hazai közvéleményt és a NOB döntéshozóit. Ha már a „mi olimpiánk” ügyére ennyi pénzt, előkészítő munkát és jelentős országpresztízst áldoztunk, írják ki a népszavazást, de annak megvalósulásáig legyen nyílt társadalmi párbeszéd, szakértői egyeztetés, ezek után a névszavazás eredménye észérveken alapuló többségi akarat legyen.

Az olimpiarendezés tehát egy észszerű nagyságú, hosszú távra szóló üzleti és társadalmi kockázat, amely csak akkor lesz sikeres, ha társadalmi közmegegyezésen alapul.

A kormány, Budapest főváros és a MOB február 22-én együttesen úgy határozott, hogy a társadalmi támogatottság hiánya miatt Budapest visszavonja a 2024-es olimpiára való jelentkezését.