A valóban fenntartható fejlődés

A „fenntartható fejlődés” álomvilága, a minden határon túl növelhető gazdaság feltétele a bővülő fogyasztás, amit folyamatosan megújuló és egyre eredményesebb módszerekkel érnek el. Ma ott tartunk, hogy az emberek teljesen természetesnek veszik, hogy az életük értelme újabb és újabb dolgok megszerzése. A boldogság egyenlő a birtoklással. A túlnyomó többség régen elveszítette a képességét, hogy saját erőből visszataláljon belső értékeihez. Jelen állapotukban jórészt alkalmatlanokká váltak arra, hogy az őket körülvevő világot és történéseket helyesen értelmezzék, megfelelő következtetéseket vonjanak le, és ennek megfelelően hozzák meg felelős döntéseiket. Ebből következik, hogy a magánéleti és a munkahelyi problémáik is megoldhatatlan feladatot jelentenek számukra. Ez az ember testét és lelkét, valamint a környezetét deformálja, a jövőbeni kilátásait, lehetőségeit pedig lerontja.

Annak ellenére, hogy ezek köztudott problémák, nagyon nehéz rájuk megoldást találni. A személyekben és velük együtt a társadalmakban a történelem során kialakult világnézeti, életfelfogás- és önazonosságbeli torzulások korrekciója az egyén számára szinte lehetetlen, de legalábbis annyira nehéz, hogy csak elhanyagolható mértékben lehet sikeres. Ugyanis egy zseniálisan kialakított csapdába estünk. Jogában áll nem kollaborálni az egyénnek a hatalommal, kiléphet a fogyasztói társadalom hipnotikus álomvilágából, de abban a pillanatban, ha felelős valakiért – gyermeke, családja van –, ezerszer is meg kell gondolnia, mit tesz.

A munkavállalók az otthoni megoldatlan problémáikon rágódnak a munkahelyükön, és a munkahelyi feszültségeiket vezetik le a családtagjaikon. Ezek így egymást erősítik, és növekvő ütemben amortizálják az egyént, a családi békét és a munkahelyi teljesítményt. Éppen ezen okok miatt sok cégvezető úgy gondolkodik még ma is a munkásairól, mintha leragadt volna az ipari forradalom időszakában: elhasználódó, eldobható termelőeszközként tekint rájuk.

A jelenlegi helyzetben a dolgozók vagy azért dolgoznak egy munkahelyen, mert nem tudnak máshol elhelyezkedni, vagy azért, mert máshol nem tudnának legalább ugyanannyit keresni. De ha valahol többet ígérnek, azonnal veszik a kalapjukat, és már mennek is. Az egy munkahelyen maradás tehát elsősorban pénzkérdés. Mindezt a cégvezetők közül sokan erősítik az „el lehet innen menni”, „nincs pótolhatatlan ember” vagy a „sorban állnak a munkanélküliek a kapunk előtt” gondolatokkal összefoglalható hozzáállásukkal.

Nem tartható tovább az a felfogás, hogy a dolgozó akkor teljesít jól, ha állandó félelemben és bizonytalanságban tartják. Az ilyen dolgozó addig képes így viszonylag stabil, de alacsony szintű teljesítményt nyújtani, amíg bele nem betegszik. Nem kérdés, hogy az lenne optimális minden cégtulajdonosnak, ha a munkavállalói százszázalékosan a munkájukra koncentrálnának, és azért dolgoznának éppen nála, mert éppen ott és éppen az a munka az adott embernek a megfelelő ahhoz, hogy kibontakoztassa a képességeit.

Ennek a problémának a megoldása lehet a kulcsa a valóban fenntartható fejlődésnek. Kutatásaink eredménye szerint egy cég legfőbb értéke nem kizárólag a műszaki eszközeiben, a dolgozók megszerzett ismereteiben vagy a ledolgozott munkaórákban rejlik, hanem abban a teremtőerőben, amely az emberben végtelen energiaként a mai napig szinte teljesen kiaknázatlanul, sőt elnyomva vár arra, hogy végre valaki felfigyeljen rá, és rendeltetésének megfelelően használni kezdje. Természetesen ezt az erőt elsősorban maga a személy tudja használni, ha képessé válik rá. Az a cég, amelyik ilyen fejlett személyiségű munkavállalókkal rendelkezik, és okosan gazdálkodik a képességeikkel, eddig elképzelhetetlen mennyiségű pluszenergiához jut.

A munkaadónak fel kell ismernie, hogy ez az egyéni fejlődés egyben a cég fejlődését is jelentheti. Ha ugyanis a munkavállaló úgy érzi, hogy az adott munkahelyen önmagára talált, és szívvel-lélekkel nemcsak a pénzért, hanem önmagáért is dolgozik, hihetetlen teljesítményre képes. Ha fejlődnek az egyes emberek, a gazdaság szereplői, akkor nem kérdés számunkra, hogy el fog indulni a változás, amely egy élhetőbb világ felé mutat.