Mi vár idén a feltörekvőre?

A tavalyi év néhány eseménye igen nagy kihívások elé állította a befektetőket: a Brazíliában lezajló erőteljes árfolyammozgások miatt az ország piaca kemény diónak számított. Voltak már hasonló időszakok, de a befektetőknek mindig közép- és hosszú távra kell összpontosítaniuk.

Előfordult, hogy a vállalatokat leminősítették, ami hatással volt a teljesítményükre. A befektetőknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy az olyan változások, mint az indiai demonetizáció (a pénz forgalomból való kivonása), vagy a pénzkibocsátás miatti aggodalmak általában lehetőséget teremtenek, de a hangulat rövid távon jelentősen befolyásolhatja az értékeltségeket. Jó példa erre a HDFC, az egyik legnagyobb holdingtársaság, melyet a demonetizáció kellemetlenül érintett, ám a piac figyelme ismét az eredményekre irányul, és az indiai gazdaság szerkezete rendeződni kezd.

Sok szó esett a reflációs kereskedésről, amely Donald Trump győzelme előtt kezdődött. Bár az USA jövőre vonatkozó infrastrukturális beruházásokhoz fűződő tervei kedvezően befolyásolják az árupiacokhoz kapcsolódó hangulatot, a kínai kereslet és kínálat reakciójához képest valósággal eltörpül e tervek jelentősége. Becslések szerint a kínai infrastrukturális kiadások még további 18 hónapon át zajlanak majd. Az elemzők nyereségbecsléseiket inkább a hosszú távú árutőzsdei árfolyam-várakozásokra és nem az azonnali árakra alapozzák, hogy pontosabban tudják mérni a cikluson keresztül érvényes jövedelmezőségi potenciált. Tény, hogy az árutőzsdei körülményeket kedvezőbbnek ítélik meg, a friss elemzések mégis azt mutatják, hogy elsősorban a vasérc árfolyama túl magas. A brazil nyersanyag-kitermeléssel foglalkozó Vale továbbra is magasan tartja a vasérc árfolyamát, annak ellenére, hogy a kínai acéliparban kapacitáscsökkentés zajlik.

A befektethető univerzumban vannak olyan vállalatok, melyek első ránézésre olcsónak tűnnek. A kínai bankok a könyv szerinti értékük körülbelül 80 százalékán forognak, ám jó okunk van arra, hogy szkeptikusak legyünk. Kétségeink vannak ugyanis a hitelállományok minőségével kapcsolatban, márpedig elemzőink becslése szerint a kínai bankok hitelállományának 10-12 százaléka rossz minőségű, ami potenciálisan lenullázza a részvényben rejlő összes értéket. Bár semmi rövid távú katalizátornak nem látjuk nyomát, úgy véljük, középtávon nagyon is valós a bankok jelentős mértékű feltőkésítésének kockázata, ezért ezekre „értékcsapdaként” tekintenek.

Az orosz piac is kemény dió. Tudni kell, hogy ez egy rendkívül korrupt gazdaság, ami számos problémával jár. A gondolatmenetet nem a szankciók enyhítésére vagy Vlagyimir Putyin és Trump kapcsolatának szorosabbá válására alapozzuk, azonban a javulásnak olyan jelei mutatkoznak Oroszország gazdasági hátterében, melyek előnyöket hozhatnak több vállalat számára. Továbbra is úgy véljük, hogy a kőolaj ára valószínűleg emelkedni fog 60-65 dollár/hordó szintig, és ezt az olajrészvények már bőségesen beárazták, éppen ezért az orosz olajcégekkel óvatosak lennénk. A Sberbankot viszont azért vettük fel a portfólióba az elmúlt évben, mert árfolyama tartósan a könyv szerinti érték 1,1-szerese, sajáttőke-arányos megtérülése pedig 20 százalék volt. Ehhez képest egy brazil bank sajáttőke-arányos megtérülése 16-19 százalék, és a könyv szerinti érték 1,7-szeresét kell kifizetni a részvényéért – ebből is látszik, hogy óriási különbségek vannak a különböző feltörekvő piacokon mérhető mutatók értéke között. A Sberbank vonzereje abban áll, hogy olyan meghatározó szereplője az orosz gazdaságnak, amilyenről a többi feltörekvő országban működő legtöbb bank nem is álmodhat.

A nyersanyagszektorban is vannak izgalmas vállalatok, az NLMK a világ legalacsonyabb költséghányaddal dolgozó acélgyártója, melynek a vertikális integráció (vagyis a saját fennhatósága alá tartozó vasérc- és szénforrások) is előnyére válik, és mindez költségelőnyt jelent számára. Általánosságban elmondható, hogy az orosz acélipari vállalatok vagy elképesztő eladósodottsággal jöttek ki a pénzügyi világválságból, vagy sok esetben csődbe is mentek. Drasztikus költségcsökkentő programokat hajtottak végre, és az ilyen vállalkozások vezetői ráébredtek, hogy nincs értelme több pénzt ölni a bővülésbe, ezért ezek a cégek nagyon kellemes osztalékhozamokat biztosítanak.

Bár azt még mindig nem tudni, hogy meddig terjed majd Trump protekcionizmusa, de érdemes figyelniük a befektetőknek arra, hogy ne legyen olyan nagy a kitettségük. A mexikói FEMSA konglomerátum rendelkezik a világ egyik legvonzóbb élelmiszer-kiskereskedelmi formátumával, de Trump Mexikóval kapcsolatos álláspontja és a gyenge peso továbbgyűrűző hatása miatt kedvezőtlen irányban mozdul el a kockázat/nyereség arány. A Grupo Mexico a vörösréz-exportőr költségeit pesóban, nyereségét dollárban termeli, és nem valószínű, hogy útját állnák majd a Trump által akár fizikai értelemben, akár vámok formájában felhúzandó falak.

Összességében a feltörekvő piaci értékeltségek általában nagyon vonzók, ami jót tesz az eszközosztálynak, de érdemes most is kerülni azokat a vállalatokat, amelyekben jelentős tulajdonrésszel rendelkezik az állam. Tulajdonosként ugyanis az állam vélhetően nem a legcélszerűbb irányba tereli a tőkeberuházásokat.